Egy szép Júliusi délelőtt
ott kinn az Óbecsei határban,
összejöttek ők ott néhányan
ebédre Bélánál a Botrában

Nagyon jó fiatal barátok
voltak ők már akkor is, ott régen,
együtt indultak az életbe
ott abban a régi szép időkben.

Barátok maradtak még ma is
bár idővel ők is megőszültek,
a kis játékos gyerekekből
ma már komoly emberek lettek.

De mindig, ahogy az történik
és amire csak egy élet képes,
az egyik megöregszik, de van
aki mint "örök" gyerekek élnek.

Sokat az élet megpecsételt
és van olyan, ki gyorsan fellobban,
de van az, ki mindig mindent tud
de az is, aki mindent még jobban.

Sok ember ma már elégedett
's csak a saját hangjába szerelmes,
de sokszor, ha törik, ha szakad
másiknak soha semmit sem enged.

Megtörténik az is ilyenkor
aki még gyorsan "ki kel magából",
anyanyelvére hivatkozva
amit még ma is, tisztel és ápol.

Ha valaki ma már azt mondja:
"Reggel az ember ki kel az ágyból"!
És mert ez magyarul nem helyes
akkor mindig ő ki kel magából.

Mi valamikor azt tanultuk:
"Reggel az ember, fel kel az ágyból",
A tyúkólban a kotlós alatt:
"Ott a csirke, kel ki a tojásból".

A mi bácskai anyanyelvünk
az itt Vajdaságban nagyon gazdag,
mi azt még nem szaggatjuk széjjel
bár ma mindent szót rövidre szabnak.

Mi nem rövidítünk egy szót sem
megóvjuk azt amit örököltünk,
's ha soknak nem vagyunk magyarok
az sem baj, akkor is tovább őrizzük.

Ma ezt mind, ott kinn a Botrában
Óbecsén, ott a Tisza mellett,
ott hallottam magyar emberektől
kik még ma is örülnek annak, hogy
ott, így beszélik a magyar nyelvet.

Egy szép Júliusi délelőtt
ott kinn az Óbecsei határban,
összejöttek ők ott néhányan
ebédre Bélánál a Botrában

Nagyon jó fiatal barátok
voltak ők már akkor is, ott régen,
együtt indultak az életbe
ott abban a régi szép időkben.

Barátok maradtak még ma is
bár idővel ők is megőszültek,
a kis játékos gyerekekből
ma már komoly emberek lettek.

De mindig, ahogy az történik
és amire csak egy élet képes,
az egyik megöregszik, de van
aki mint "örök" gyerekek élnek.

Sokat az élet megpecsételt
és van olyan, ki gyorsan fellobban,
de van az, ki mindig mindent tud
de az is, aki mindent még jobban.

Sok ember ma már elégedett
's csak a saját hangjába szerelmes,
de sokszor, ha törik, ha szakad
másiknak soha semmit sem enged.

Megtörténik az is ilyenkor
aki még gyorsan "ki kel magából",
anyanyelvére hivatkozva
amit még ma is, tisztel és ápol.

Ha valaki ma már azt mondja:
"Reggel az ember ki kel az ágyból"!
És mert ez magyarul nem helyes
akkor mindig ő ki kel magából.

Mi valamikor azt tanultuk:
"Reggel az ember, fel kel az ágyból",
A tyúkólban a kotlós alatt:
"Ott a csirke, kel ki a tojásból".

A mi bácskai anyanyelvünk
az itt Vajdaságban nagyon gazdag,
mi azt még nem szaggatjuk széjjel
bár ma mindent szót rövidre szabnak.

Mi nem rövidítünk egy szót sem
megóvjuk azt amit örököltünk,
's ha soknak nem vagyunk magyarok
az sem baj, akkor is tovább őrizzük.

Ma ezt mind, ott kinn a Botrában
Óbecsén, ott a Tisza mellett,
ott hallottam magyar emberektől
kik még ma is örülnek annak, hogy
ott, így beszélik a magyar nyelvet.