HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 42 Tagok összesen: 1888 Írás összesen: 49230 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: zsolóFeltöltés dátuma: 2013-08-06
Zsófi balladájaRabodnak szájában kövek
-Sok száradt maradék kenyér- Nincstelen. Holtat költöget Melle márvány, hideg, fejér Szép így meztelen..., a házban Egykor úgy járt-kelt suhogva..., Vágyódva ittam, s ha láttam, Hogy rezeg dús hajának fodra, Könnyet csalt szemembe mindig; Pacsirtás dalt szült hő ajkam, S ma rút szemfedőre hintik: Szentel a víz... nem így akartam... Üres, kőrom Nélküle e hely, Ünneplő ravatal zárja, Mely némán, egykedvűn felejt Hűs halált csókol reája. Ha látná, most sósabb a könny, És tompán hull alá a szó A hullámok összecsapnak fönt Ringva a mélyükbe nyelt valón Szobájában csend rakott fészket- A szekrény-szú bátrabban pereg Fényképről nevet rám, s míg nézem, Őlébe bújnék, mint egy nagy gyerek Ott áll még a varázstükör, Hamis álmok mutatója, Belül ezer darabra tört Haldokol, akár az óra És illatos pongyolája... Sejtelmébe szőtte titkunk A veres bor az asztalon várja S a poharak, melyekből ittunk... Felizzik az éj, s a kandalló Elé vemhes macska hever Meg-megnyikordul az ajtó... Huzat vágja, sziszegve lejt, Kísértet-táncot jár a csillár, Árnyakat idéz a falon Zihálva hörög, ki itt járt Az utolsó éjjelén...azon... Bekúszik, jön láthatatlan Baljós homályt terít az ágyra Mint akkor..., mit rejtett a paplan- Karja gyönge volt és fáradt, Kezembe nyomta- nem kérte Egészen suttogva mondta: Csak a fájdalomnak legyen vége, S ernyedten roskadt karomba... Két napig öleltem aztán, Mintha mosoly játszott volna Egyre szederjesebb ajkán... Elaludt csak... dalunk dúdolva Emléke űz, belül bolyong Hiába járom a szobákat Végül Hozzá, s az ágyhoz vonz Lebír, elaltat a bánat... Rabodnak szájában kövek -Őrlődő, suttogó szavak- Nincstelen. Holtat költöget, Utánad sír, ki itt maradt... 2005-03-18 Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz túlparti alkotást töltött fel Karácsonyi mese – IV. rész címmel a várólistára Susanne bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Csak nyíltsággal... című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Mennynek angyala című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel álmatlanul címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |