Töltött káposztától s beiglitől eltelve,
Fekszem a szőnyegen, magamban merengve.
Remek este pilled ágyában mögöttem,
Ő már aludni tért, örül, jól töltöttem.

Gondolataimba merülve úszkálok,
Családomnak már létükért is hálás vagyok.
Fel fel villanak képek a fejemben,
Igen jól mulattam, s jó sokat nevettem.

A napom a készülődésben igazán elszaladt,
S arra ocsúdtam, elért a pillanat,
Mikor is állok egy gyönyörű fenyő előtt
Hangom épp karácsonyi dalokat dörmög.

S izgatott bontogatás, papírtéplés után
Vacsoraasztalnál kuporog a család,
Miután pedig mindenki kiörömködte magát,
Aludni tér, nyugalmat keresvén már.

S most, a sok finomságtól telve
Fekszem a szőnyegen, magamban merengve.
Arra gondolok a szeretet ünnepén,
Egyvalakit még mindig hiányolok én.

S a tökéletes este előtt még mindig ott a majdnem:
Te vagy ez a majdnem, egyetlen szerelmem.