Tegnap estefelé újra
kisétáltam a határba,
látni akartam a gödröt
a lemenő napsugárba.

A kis karóval sem tudtam
reggel egy szót sem váltani,
mert vizes lett minden rajtam
siettem megszárítani.

Oly durcásan nézet ott rám
láttam valami nem tetszik,
morcosan a földre bámult
vártam míg mérge ülepszik.

"Halottalak reggel téged
disznók anyját emlegetni,
de amit markodban fogtál
nem akartad elengedni."

"Hallgass már el te kis karó
ez itt nem szépirodalom,
tudom te okosabb vagy, de
hidd el, én sem vagyok majom.

Anyanyelvemen beszélek
ahogy megtanított anyám,
nem rövidítek egy szót sem
mint egy városi utcalány.

Én még ma is a tárgyakat
mindig a nevén nevezem,
igaz ezzel nagyon sokszor
a fejem véresre verem.

Sokan teszik még magukat
naponta egy nagy okosnak,
de ha kinyitják szájukat
minden kételyt eloszlatnak."

Egy közmondás is azt mondja:
"Hallgass, 's azt hiszik okos vagy!"
sok nem tudja betartani
és minden kételyt eloszlat.

Megyek is már te kis karó
most már korán sötétedik,
mindenki gyorsan öregszik
ha örökké mérgelődik.