HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 45757

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2013-10-26

Harc Júliáért

MENNYDÖRGÉS, ESŐ ZAJA
Vanda: Brr, végre megérkeztem. Szörnyen esik.
Emő: Szia, Vanda!
Vanda: Szia, Emő! Ilyen korán itt vagy?
Emő: Nem akartam elkésni. Tudod, milyen Jocó. Elvárja, hogy ő lépjen be utolsóként ebbe a szobába.
Vanda: Azért elég furcsa rigolyái vannak, nem?
Emő: Melyik rendezőnek nincsenek?
Vanda: Nem tudom, Jocón kívül nem ismerek mást, legalábbis személyesen. (ZÖRGÉS) Na, te ernyő, csukódj már össze!
Emő: Segítsek?
Vanda: Köszönöm nem, megpróbálom magam. Látod, sikerült is.
Emő: Úgy szeretek ide járni. Olyan jó kis csapat a miénk.
Vanda: Egyeseket leszámítva.
Emő: Kire gondolsz?
Vanda: Hát Lola például rettenetesen...
AJTÓ
Lola: Megjöttem! Jól hallottam, rólam beszéltetek?
Emő: Á, dehogyis!
Lola: Nekem úgy tűnt, mintha a nevemet hallottam volna.
Vanda: (kicsit zavartan) Igen, pont arról beszéltem, hogy milyen előzékeny és kedves vagy.
Lola: Méghozzá rettenetesen? Mert mintha ez a szó szűrődött volna át az ajtón.
Vanda: Igen, pontosan azt taglaltam, milyen rettenetesen kedves vagy.
Lola: No, azért nem kell dicsérgetni.
Emő: Hogy telt a nyaratok?
Vanda: Hú, nagyon jól. A Balatonon nyaraltam, meg Horvátországban is voltam.
Emő: Horvátországban én is voltam a barátaimmal. És te, Lola, merre jártál?
Lola: Nekem is voltak terveim, csak sajnos nem jöttek össze. Szerintetek mit fogunk az idén előadni?
MENNYDÖRGÉS
Vanda: Én valamilyen kortárs darabot szeretnék. Mondjuk Jon Fosse-tól vagy Egressy Zoltántól valamit.
Emő: Jon Fosse-t nem ismerem.
Vanda: Ő egy norvég drámaíró, nagyon szeretem.
Lola: Remélem, én kapom a főszerepet.
Vanda: Miért te? Ha jól emlékszem, már jó ideje te vagy mindig a főszereplő.
Lola: Na és?
Vanda: Gondolhatnál másra is.
Emő: Kár ezen vitatkozni, a szereposztást úgyis Jocó dönti el.
Lola: Nana, azért lehet befolyásolni.
AJTÓ
Gál: És akkor a kamion teljesen szétzúzta annak a kis Fiatnak a lökhárítóját. A saját szememmel láttam.
Jenő: Brutális lehetett. Sziasztok, lányok!
Vanda: Sziasztok!
Lola: Jenő, hogy megnőtt a hajad!
Jenő: Igen, szeretném jó hosszúra megnöveszteni.
Emő: És Jocó mit fog ehhez szólni?
Jenő: Fogalmam sincs.
Gál: Tegyük fel, hogy az idén a Jézus Krisztus szupersztárt adjuk elő. Ahhoz pont megfelel.
Lola: Nem hinném, hogy Jocó pont ezt választaná.
Jenő: Miért?
Lola: Szerinted megfelelő hozzá az énekhangunk?
Jenő: Az enyém igen. El is énekelem nektek a...
Vanda: (közbevág) Elhisszük, hogy tudsz énekelni, de inkább ne mutasd meg.
MENNYDÖRGÉS
Jenő: Ez nem én voltam.
Gál: Jaj, le kell mennem. Elfelejtettem parkolócédulát váltani.
Jenő: A mobiloddal is tudsz fizetni.
Gál: Tudnék, de olyan előfizetésem van, hogy nem lehet.
Emő: Ne menj el, mindjárt itt lesz Jocó.
AJTÓ
Jocó: Nem mindjárt, hanem most. Talán valami baj van?
Gál: Szeretnék leszaladni a parkolóautamatához.
Jocó: Már megint nem váltottál jegyet?
Gál: Mindig elfelejtem.
Jocó: Jól van, nem bánom, menj. De igyekezz!
Gál: (megkönnyebbülten) Sietek!
Jocó: Amint látjátok, nem egyedül érkeztem. Gyere, Ió! Nos, hadd mutassam be nektek Iót. Mától ő is a társulatunk tagja. Itt van mindenki?
Jenő: Péter és Gyula még nincsenek.
Jocó: Ennek nem örülök. Tudjátok, mi a véleményem az utolsónak érkezőkről. Ebben az évben végre valahára szeretném elérni, hogy mindig én legyek az utolsó, aki belép ide. A pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem a színészeké is. Még akkor is, ha amatőrök vagyunk, bár azt hiszem, ez a kifejezés nem igazán illik ránk.
Lola: (suttog) Szerinted ki ez az új lány?
Vanda: (suttog) Alighanem Jocó új barátnője.
Lola: Honnan tudod?
Vanda: Többször is láttam őket együtt a nyáron.
Lola: (keserűn) Akkor mindent értek.
ÜZENETJELZŐ HANG
Jocó: Á, Gyula sms-t küldött, hogy nem jön. (megvetőn) Fáj a torka. És ezért képes kimaradni a legelső megbeszélésünkről. Tudjátok, ha valakinek ilyen a hozzáállása ehhez az egészhez, akkor valójában nincs is keresnivalója köztünk.
PÉTER LIHEGVE BERONT
Péter: (liheg) Elnézést, hogy késtem, de a vihar miatt szörnyű dugóba keveredtem. Azt hittem, már sosem érek ide.
Jocó: Az a lényeg, hogy te legalább eljöttél. Ugye, nem fáj a torkod?
Péter: (csodálkozón) Nem, miért fájna? Utoljára nyolc éves koromban volt influenzám. Talán egy beteget kell eljátszanom?
Jocó: Nem, de ha nem veszitek komolyan a színjátszást, akkor én leszek beteg. (elgondolkodik) Hmm, nézzük csak, a nyár eleje óta jócskán átrendezték ezt a termet. Rakjuk körbe a székeket, és mivel Ió még nem ismer senkit, először mutatkozzunk be egymásnak, illetve azt is mondja el mindenki, hogy mi történt vele a tavaszi évad befejezése óta.
RENDEZKEDÉS
Jocó: Ki kezdi? CSÖND Jó, akkor kezdem én. Mint ahogy azt mindnyájan tudjátok, Jocónak hívnak, és én vagyok ennek a társulatnak a rendezője a kezdetek óta, azaz lassan tíz éve. Úgy gondolom, alapjában véve jó a csapat, a lelkesedés sem hiányzik, bár a próbákhoz való hozzáállásotok nem mindig a legkifogástalanabb. (felelősségre vonón) Most is mi a helyzet? Négy óra elmúlt, Gyula a torokgyíkjával vacakol, Gálnak meg az autója a legfontosabb a világon.
AJTÓ
Gál: Bocsánat, csak a parkolóőrrel támadt egy kis nézeteltérésem.
Péter: Megbüntetett?
Jocó: (feddőn) A személyes ügyeket majd próba után beszéljük meg. Vanda, mutatkozz be nekünk, légy szíves!
Vanda: Vanda vagyok, 8 éve a társulat tagja. Nagyon szeretem a színjátszást, főleg a kortárs darabokat, de klasszikusokat is szívesen játszom. Nagy vágyam, hogy egyszer én lehessek Júlia.
MENNYDÖRGÉS
Jocó: Köszönjük. Emő!
Emő: Emő vagyok, az életkoromat inkább nem említeném... Ti se mondtátok meg.
Lola: (közbevág) Minek, úgyis mindenki tudja, hány éves vagy.
Jocó: Lola, megkérlek, hogy ne szólj közbe!
Lola: Miért, nem tudja mindenki? Talán csak Jocó új barátnőcskéje nem. De én megmondhatom.
Jocó: (mérgesen) Lola, utoljára figyelmeztetlek!
Lola: Jól van.
MENNYDÖRGÉS
Emő: Folytathatom? Öt hónapja járok a társulatba...
Jocó: Pontosan 6 hónapja és 12 napja. Nem is tudod, milyen fontos, hogy megjegyezzük a dátumokat. Ami igazán számít, annak megjegyezzük a kezdetét.
Emő: (megszeppenten) Szeretek ide járni, csak... csak, ne haragudj Jocó, de úgy érzem, hogy néha túl szigorú vagy.
Jocó: Mi más lennék? Fegyelem nélkül nem lehet komoly munkát végezni. Nem nyertünk különdíjat tavaly a POSZT-on? Nem jutottunk el Oberwartba a színjátszó fesztiválra? Ha nem noszogatnálak benneteket, még mindig a kissámlin ücsörögnénk. Ha meg nem tetszik itt, el is lehet menni.
Emő: Én azt nem mondtam.
Jocó: Jó, Gál következik.
Gál: Gál vagyok. Tó Gál. Mindig szórakoznak rajtam, hogy milyen a rövid a nevem, bár Ió, te sem panaszkodhatsz. Mindenem a színjátszás, na meg az autók, ezért a legjobban azt élveztem, amikor a Száguldás című darabban a sofőr lehettem. A nyáron nem történt velem semmi különös. A parkolóőr egyébként meg akart büntetni, de kimagyaráztam magam.
Lola: Mivel te vagy a kimagyarázkodás mestere.
Jocó: (körbenéz) Ki következzen? Ió!
Ió: Iónak hívnak, még sosem játszottam színjátszó társulatban, ezért kicsit izgulok is. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, és hogy rögtön az elején ilyen nagy szerepet kapok.
Jocó: Ne szaladjunk még annyira előre!
Ió: A nyarat nagyon élveztem, remek volt a tengerparton Jocóval, de a legjobb az volt, amikor közölte, hogy én lehetek Jú...
Jocó: (közbevág) Ezt ne most!
Ió: (butuska ártatlansággal) Miért?
Lola: (felháborodottan) Mi?! Ti együtt nyaraltatok? Mikor?
Ió: Július végén. Két hetet töltöttünk a... várjunk csak, milyen szigeten is? Most nem jut eszembe a neve. Egy konferencia volt ott rendezőknek.
Jocó: Ió, fogd be már végre!
Lola: (vészjóslón) Ez igaz? Hát ezért nem vittél magaddal. Nekem pedig azt mondtad, hogy elmarad a konferencia. Pedig az igazság az, hogy ejtettél az új barátnőd kedvéért.
Jocó: Ez nem így van. Lányok, ne most beszéljük ezt meg! Most koncentráljunk a darabra.
Lola: Amiben persze nem nekem szántad a főszerepet.
Jocó: Úgy gondoltam, te leszel Capuletné.
Lola: (megrökönyödve) Én Capuletné? És persze a te Iócskád lenne Júlia.
Ió: Miért ne? Jó Júlia lennék.
Gál: Ezek szerint a Rómeó és Júliát fogjuk eljátszani, Jocó.
Jocó: Így van, bár nem ilyen körülmények között akartam közölni.
Jenő: Elmondanád, miért pont erre esett a választásod? Úgy volt, hogy az idén kortárs művel foglalkozunk.
Péter: Valami modernnek én is jobban örültem volna.
Jocó: Mi bajotok van a Rómeó és Júliával? Ez Shakespeare egyik legismertebb és legkedveltebb darabja.
Gál: Úgy gondolom, egy kicsit elcsépelt. Már annyian megfilmesítették, megzenésítették, tiszta közhely az egész.
Lola: De a legnagyobb baj az, hogy egy jöttmentnek adod a főszerepet.
Jocó: Ió nem jöttment, hanem nagyon is tehetséges.
Péter: És ki lesz Rómeó?
Jocó: Eredetileg Gyulára gondoltam, de hát neki a torokbaja fontosabb. Úgyhogy Jenő, te játszod Rómeót. Természetesen nem az eredeti darabot adjuk elő, kicsit átírtam, modernizáltam.
Péter: Így már sokkal jobban hangzik. Az eredeti szöveget a közönség is unalmasnak találná. Ki is fordította?
Gál: Nekem Kosztolányi fordítása van meg. Nem azt mondom, hogy rossz...
Jocó: (közbevág) De az én átiratom sokkal jobb. Mai környezetbe helyeztem, mai szereplőkkel, mai nyelvezettel.
Ió: Szerintem csúcs, amit Jocó írt.
Emő: Olvastad?
Ió: Nem, de Jocó csak csúcs dolgokat írhat.
Vanda: Én ki leszek?
Jocó: Montague-né.
KOPOGTATÁS
Anna: (félénken) Bocsánat, bejöhetek?
Jenő: (bosszúsan) Anna, mit keresel itt? (mentegetőzve) Elnézést kérek, az unokahúgom.
Anna: Ne haragudj, hogy zavarlak, de ma kell befizetnem a táncszakkörre a pénzt, és otthon felejtettem a pénztárcámat.
Jenő: Menjünk ki a folyosóra!
Jocó: Várjatok egy kicsit! Ő tehát az unokahúgod. Hány éves vagy?
Anna: Tizenöt.
Jocó: A legszebb életkor. Hallom táncszakkörre jársz. Szeretsz táncolni?
Anna: Nagyon.
Jocó: A színészettel még nem próbálkoztál?
Anna: Még nem.
Jocó: És lenne kedved hozzá?
Anna: Nem is tudom.
Jenő: Ó, Anna ahhoz még túl fiatal.
Péter: Én öt éves voltam, amikor egy óvodai ünnepélyen felléptem. Igaz, a második mondatba bele is sültem. A közönség mégis megtapsolt.
Jocó: Gondolkodj el rajta, Anna. Ha van hozzá kedved, szívesen látlak nálunk.
Lola: (megvetőn) Jocó, ennyire azért nem kéne nyomulnod!
Jocó: (feddőn) Lola!
Anna: Rendben van, gondolkozom rajta.
JENŐ, ANNA EL
Péter: Folytatjuk a bemutatkozást? Közben elakadtunk.
Jocó: Azt hiszem, jobb, ha most eltekintünk ettől. Inkább kiosztom a szerepeket.
Lola: Capuletnét nem vállalom. Nem tudsz adni valami mást?
Jocó: Lehetsz Paris is, az ifjú nemesúrfi, persze álruhában. Igaz, ezt Gálnak szántam.
Lola: Te most gúnyolódsz velem?
Jocó: Eszem ágában sincs. Csak Capuletné alternatívájaként ajánlottam fel.
Lola: Legyen Ió Capuletné.
Ió: (kényeskedve) Jocó, nekem Júlia szerepét ígérted!
Lola: (mérgesen) Márpedig én Capuletné nem leszek, ha a fene fenét eszik, akkor sem!
KIROHAN AJTÓCSATTANÁS
A FOLYOSÓN
Jenő: Mennyi kell?
Anna: Tizenötezer forint.
Jenő: Tessék, itt van. Aztán óra után egyből menj haza! Nehogy elcsavarogj, mint a múltkor.
Anna: Tényleg én is játszhatok veletek?
Jenő: Hát nem tudom, hogy jó ötlet-e. Most, hogy gimnáziumba jársz, rengeteget kell tanulnod. Nem is lenne rá időd.
Anna: (vágyakozva) De én annyira szeretném!
Jenő: Majd este megbeszéljük. Most menj!
LOLA ELVIHARZIS MELLETTÜK
Jenő: Hová ilyen sebesen?
Lola: Mit képzel ez a Jocó? Hogy olyan könnyen lemondok Júliáról? Hát majd én megmutatom, hogy mire vagyok képes.
Jenő: Mit akarsz csinálni?
Lola: Még nem tudom.
JENŐ VISSZAMEGY
Jocó: Tehát holnaputánig mindenki olvassa el a szerepét. Az első olvasópróbát a kertemben tartjuk, holnapután négykor, szalonnasütéssel egybekötve. Mindenki tudja, hol lakom?
Gál: Valahol a belvárosban, ugye?
Jocó: Nem egészen, hanem a Minerva lakótelepen.
Péter: Majd én érted megyek, és elviszlek.
Jocó: Van még valakinek kérdése?
CSÖND
Jocó: Akkor holnapután találkozunk. Szalonnát hozzatok! Annát is várom! Lolának pedig azt üzenem, hogy tegye félre a sértődöttségét, és jöjjön el, ha szerepelni akar.
Emő: Rendben van, megmondjuk neki.
ELVÁLASZTÓ ZENE
TŰZPATTOGÁS
Gál: Sikerült végre meggyújtanom a tüzet. Mit gondoltok, ennyi fa elég lesz?
Lola: (döbbenten) Ezt most komolyan kérdezed?
Gál: Hát persze.
Lola: Ez nem is tűz, ez egy óriási máglya.
Péter: Mi ez a jó illat?
Emő: Pogácsa, én magam sütöttem.
Péter: Nagyon jól néz ki.
Jenő: Hmm, finom!
Emő: (mérgesen) El a kezekkel!
Jenő: (sértődötten) Mi az, nem is ehetünk belőle? Talán az egészet Jocónak tartogatod?
Emő: Nektek sütöttem, de szeretném, ha megvárnánk Jocót.
Gyula: Sziasztok, megjöttem!
Péter: (gúnyosan) Szép jó napot! Téged is lehet látni?
Gyula: Tudjátok, nagyon fájt a torkom, és...
Lola: Ugye tudod, hogy Jocó haragszik rád?
Gyula: Sejtem. Sajnálom, hogy nem voltam ott a megbeszélésen. Történt valami érdekes?
Emő: Á, dehogy, csak a szokásos.
Lola: (harciasan) Még hogy nem történt semmi. Az neked semmi, hogy Jocónak új barátnője van?
Gyula: (érdeklődve) Tényleg új barátnője van? És ki az?
Emő: Még nincs itt, de hamarosan meg fogod látni.
Gyula: És csinos?
Lola: Erről inkább nem nyilatkozom.
Gál: Azt hiszem, rakok még egy kicsit a tűzre.
Jenő: Erre? Minek?
Gál: Úgy szeretem nézni, amikor lobog.
Jenő: Most máglyát gyújtunk vagy szalonnát sütünk?
Lola: Jaj, ne legyél már ilyen aggályos! Ha akar, hadd tegyen rá.
Gál: Vigyázzatok! Hozom a hasábot!
ERŐS TŰZPATTOGÁS
Gál: Ez aztán a tűz!
Emő: Nem tudom, mit szól hozzá Jocó, ha meglátja.
Gál: Szerintem ő is élvezni fogja.
Emő: Nem is tudtam, hogy Jocó ilyen szép helyen lakik.
Gyula: Én már voltam itt egyszer. Nagyon szép a borospincéje. És milyen finom borok vannak benne.
Jenő: Emlékeztek tavaly milyen finom bikavért ittunk?
Lola: Hát el lehet azt felejteni? Péter, te felálltál az asztalra, és hajnalig énekeltél.
Péter: Ha gondoljátok, megismételhetjük.
Lola: Persze, ez attól is függ, hogy Jocónak milyen kedve van.
Péter: Egyelőre nem jó, mert Ió még nincs itt.
Emő: Milyen jó ez a szalmatetős házikó. Imádom a rusztikus dolgokat.
Gyula: Ez a borospince.
Emő: Be lehet menni?
Gyula: Ha nyitva van az ajtaja, miért ne.
Lola: (ijedten) Nehogy megpróbáljátok! Jocó nem szereti, ha idegenek csatangolnak a pincéjében.
Emő: De mi nem vagyunk idegenek.
Lola: Azért csak várjuk meg, amíg Jocó kijön.
Jenő: (ásít) Szörnyen álmos vagyok.
Péter: Mit csináltál az éjjel?
Jenő: A szövegemet olvastam. Hát, mit ne mondjak, a rendezőnk alaposan megváltoztatta. Nektek tetszik?
Gál: Csssss, ne olyan hangosan, még meghallja.
Jenő: Nem hiszem,nem hallatszik be a házba. Szóval, mi a véleményetek róla?
Gál: Nem is tudom, kicsit szokatlan.
Jenő: Csak ennyit tudsz mondani, hogy szokatlan? Teljesen eltér az eredeti történettől.
Gál: Jó, elismerem, de úgy gondolom, éppen az újszerűsége miatt óriási. Péter, te mit mondasz?
Péter: Lehet, hogy eretneknek tartotok, de nekem tetszik.
Jenő: Hát, elég furcsa az ízlésed.
Gál: Jenő, hozd csak ide azt a hasábot, ami ott van a fal mellett!
Lola: Gál, az nem hasáb, hanem egy kerti pad.
Gál: Ne mondd már, az egy hasáb. Pont jó lesz a tűzre. Lola, ugye, az egy hasáb?
Lola: Hát, azt nem tudom micsoda, de jó nagy, az bizots.
Gál: Gyere Jenő, fogjuk meg!
Jenő: (nyög) Ez borzasztóan nehéz.
Gál: Háromra dobjuk a tűzre! Egy-kettő-háárom!
ZUHANÁS
Gál: (elégedetten) Látjátok, hogy lobog!
Lola: (rémülten) Jaj, kigyulladt a szalmatető!
Emő: Itt egy üveg víz, gyorsan öntsétek rá!
Jenő: Adjátok ide, majd én!
Gyula: Hú, szerencsére elaludt.
Péter: Itt van az én ásványvizem is. Ezt öntsétek a máglyára!
Jocó: (kirohan) Mi ez a tűz?
Gál: (mentegetőzik) Véletlenül egy kicsit nagyobb lett a kelleténél.
Jenő: De már eloltottuk.
Jocó: És mi történt a kerti padommal?
Gál: (döbbenten) Az egy pad volt?
Lola: (diadalmasan) Ugye, megmond... nem-nem, semmi.
Jocó: Hát ez az, hogy csak volt. Gál, ugye még csak véletlenül sem tettétek a tűzre?
Gál: (csuklik) Hát, hát...
Péter: Az történt, hogy ráültem, és kidőlt...
Gál: És belefordult a tűzbe. Ki akartuk menteni, de felcsapott a láng.
Jocó: És ezt higgyem is el? Emő, te mindig igazat mondasz. Valóban így történt?
Emő: I... igen.
Jocó: Nem találok szavakat! Szóval rongálni jártok hozzám. Azonnal takarítsátok fel ezt a szemetet! Most oszlassam fel a társulatot? Mindenesetre ma már nem lesz szalonnasütés.
Gyula: Hozok egy söprűt.
Jocó: Á, Gyula. Hát te is itt vagy? Hogy van a torkod?
Gyula: Még mindig fáj, de nem akartam ezt az alkalmat is kihagyni.
Jocó: Jól tetted, hogy eljöttél, ugyanis, ha ma is hiányoztál volna, annak végzetes következményei lennének.
Gyula: Csak nem... kirúgnál?
Jocó: Azt azért nem, de a Rómeó és Júliából kimaradtál volna. Mit csináljak most veletek?!
Vanda: Nem te tanítottál minket arra, hogy a jó színész bármilyen körülmények között a munkájára koncentrál?
Jocó: Ez így van.
Vanda: "Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el,
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé."
Péter: De elevenében van ma valaki!
Vanda: Nem lehetnék esetleg én Júlia?
Jenő: Minek? Jocó átiratában ezek a mondatok nem is szerepelnek.
Vanda: Attól még lehetnék Júlia.
Lola: Nana, Júlia szerepére én vagyok a legalkalmasabb. Ezt Jocó is tudja, csak elvakította az a kis cafka.
Jocó: Kérlek, ne beszélj így Ióról! Meglátjátok, nagyon rendes lány. Bár még sehol sem játszott eddig, érzem benne az őstehetséget.
Lola: Látjátok, mondom, hogy teljesen vak.
Jocó: Egyébként meg hol van Ió? Már rég itt kellene lennie. Aggódom miatta.
Lola: Ezt neked kell tudnod. Ebben a kérdésben te vagy a legkompetensebb.
Jocó: De ha egyszer nem tudom. Fél három körül beszéltem vele telefonon, akkor azt mondta, hogy hamarosan indul.
Lola: Hát hívd fel!
Jocó: Már próbáltam, de nem veszi fel. Csak nem történt vele valami?
Lola: Ugyan, csalánba nem üt a mennykő.
Emő: Vegyetek a pogácsából! Anna, te is.
Anna: Köszönöm szépen.
Jocó: (örömmel) Anna, észre sem vettelek! Hát itt vagy? Ennek nagyon örülök. Ezek szerint úgy döntöttél, hogy csatlakozol hozzánk?
Anna: Én szeretnék, de a nagybátyám ellenzi.
Jenő: Attól félek, hogy a tanulás rovására megy. Nemrégen kezdte a gimnáziumot, és nagyon magasak a követelmények.
Jocó: És a szüleid?
Jenő: Ők...
Jocó: (közbevág) Hagyd, hadd mondja el ő maga. Elvégre neki is van szája.
Anna: A szüleim Ausztráliában vannak, és a nagybátyámnál lakom, amíg haza nem jönnek.
Jenő: Az öcsém hídépítő mérnök, és...
Jocó: (feddőn) Jenő!
Anna: Az apukám hídépítő mérnök, és egy évig ott dolgozik.
Lola: Én azt mondom neked, ha van kedved, akkor gyere nyugodtan. Nem fogod megbánni. Emő, neked mi a véleményed erről?
Emő: Csak azt tudom mondani, hogy teljesen megváltozott az életem, amióta idejárok, méghozzá pozitív irányban.
Gál: Persze, azt is tudnod kell, hogy a színészélet lemondással jár. A szerepek megtanulása, a próbák, a fellépések sok időt elvesznek, pláne, ha még iskolába is jársz mellette.
Anna: Van kedvem hozzá, és jönnék, ha lehet.
Jocó: Természetesen lehet, azért hívtalak.
Jenő: Jó, akkor viszont választanod kell, Anna. Vagy a tánc vagy a színészet. A kettő együtt nem megy.
Anna: De már befizettem a táncra a pénzt.
Jenő: Ez azt jelenti, hogy a táncot választod?
Anna: Nem, én a színházat szeretném.
Jenő: (engedékenyebben) Rendben van, majd megoldjuk valahogy.
Jocó: Akkor először is tedd hasznossá magad. Hozd ki a poharakat a konyhából!
Anna: De...
Vanda: Hosszú az út a főszerepig, sok lépcsőt meg kell járni.
Lola: És milyen könnyen ki lehet esni a pikszisből. Bár megjegyzem, soha sincs reménytelen eset.
Anna: Rendben van, hozom a poharakat.
Jocó: Most már tényleg aggódom Ió miatt. Nem jellemző rá, hogy csak úgy eltűnjön.
Gyula: Bocsássatok meg, de ki az az Ió?
Lola: Ió az új színésztársunk. Az előbb beszéltünk róla. Aki pont az első olvasópróbáról hiányzik. Jocó, nem hiszem, hogy ez jó pont nálad.
Gyula: Ja persze.
Jocó: Biztosan történt vele valami. Talán baleset. Felhívom a kórházakat.
Lola: Az nem is jutott eszedbe, hogy meggondolta magát, és mégsem akar Júlia lenni?
Jocó: Lola, te nagyon gyanús vagy nekem. Csak nem csináltál vele valamit! Megfenyegetted?
Lola: Én? Ugyan dehogy! Eszemben sincs. Én tisztességes játékot játszom.
Jocó: Felhívom még egyszer. KIVÁRÁS Hiába, nem veszi fel. Elmennék hozzá, de akkor mi lesz a próbával? Szeretnék egy hónap múlva színpadra kész lenni, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a mai próba elmaradjon.
Gyula: Nekem lenne egy javaslatom. Ha megmondod a címet, elmegyek én szívesen. Úgyis tartozom a múltkori miatt, hogy nem jöttem el.
Vanda: Nem fog megijedni, hogy egy vadidegen állít be hozzá?
Lola: Nem, mert nem is lesz otthon.
Vanda: Te ezt honnan tudod?
Lola: (kicsit zavartan) Csak sejtem.
Jocó: Lola, utoljára kérdezem, biztos, hogy nem csináltál vele semmit?
Lola: Biztos.
Gyula: Akkor menjek?
Jocó: Nagyon aggódom, de a próbát nem hagyhatom itt. Jól van, Lőrinc barát, menj csak!
Gyula: (örömmel) Ezek szerint Lőrinc barát leszek?
Jocó: Pontosan.
Gyula: Hú, ennek nagyon örülök. Lőrinc barát karaktere tetszik a legjobban az egész darabban. Hogy is van?
"Nevet az éjre a kékszemű reggel,
Bevonta a felhőt fénypikkelyekkel.
Mint részegek, dülöngenek az árnyak,
Mert tűzkerékkel jön már a titán Nap."
Péter: Mit szavalsz? Jocó ezt a részt teljesen kivette.
Gyula: Ja, ezt nem tudtam. Kaphatok egy forgatókönyvet?
Jocó: Látod, aki nem jön el a megbeszélésre, annak még forgatókönyve sincs. Ha megjöttél, megkapod.
Gyula: Akkor indulok. Ha valami van, úgyis azonnal hívlak. EL
Jocó: Nos, kezdjük. Mit szóltok az átiratomhoz?
Péter: Szerintem nagyszerű. Rómeó egy autókereskedésben dolgozik, ahol az apja a tulaj, Capuletné pedig egy szépségszalont vezet. Zseniális.
Jenő: Csak azt nem értem, mi értelme van az egésznek, ha a végén se Júlia, se Rómeó nem hal meg, hiszen ez a dráma sava-borsa.
Jocó: Csakhogy a közönség happy end-re vágyik, én pedig meg akarom adni nekik. Mennyivel jobb, hogy Rómeó és Júlia átölelik egymást, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A nézők az elégedettség érzésével fognak távozni az előadás végén, és nem marad keserű íz a szájukban.
Jenő: Így sem maradna.
Gál: Nekem tetszik Jocó változata. Lányok, nektek mi a véleményetek?
Lola: Én nem fogok szépségszalont vezetni, még a Rómeó és Júliában sem. Jocó, most, hogy Ió nem jött el, igazán nekem adhatnád Júliát.
Jocó: Te mégis csináltál valami Ióval.
Lola: Nem én.
Vanda: Én szívesen leszek Montaguené, nagyon tetszik, hogy tanárnő egy sérült gyerekekkel foglalkozó iskolában.
Jocó: Jenő, úgy gondolom, nem olvastad el elég alaposan. Azt javaslom, kezdjük el az olvasást. Amíg Ió nincs itt, addig valakinek át kell vennie Júlia szerepét.
Lola: Majd én olvasom.
Jocó: Én Annára gondoltam. Anna, lenne hozzá kedved?
Anna: Igen.
Jocó: Jó, jöjjön az a rész, amikor Rómeó belép az üzletbe Júliához és az anyjához. 26. oldal.
LAPOZÁS
Jocó: Kezdhetjük!
Jenő: "Ó, Júlia, hát itt vagy a szépségszalonban!"
Anna: "Igen, Rómeó! Éppen vége lett az aerobic órámnak."
CSÖND
Jocó: Capuletné jön! Lola!
Lola: Nem vagyok Capuletné!
Jocó: (sóhajt) Vanda, olvasd el helyette, légy szíves!
Vanda: Jó. "Kifelé az üzletemből, te gaz! A Montague család tagjai nem léphetik át a küszöbömet"
Anna: "Hagyd, anyám! Hátha egy arcpakolásra jött."
Jenő: "Úgy van. Arcomat szeretném felfrissíteni. Mellesleg, azt reméltem, hátha itt talállak, ó, Júliám!"
Vanda: "Csak ismételni tudom magam, távozz, te gaz!"
Anna: "Anyám, ezt nem teheted."
Emő: "Hallottad, mit mondott úrnőm."
Anna: "Jaj, dadus, legalább te ne legyél ellenem."
Emő: "Én nem vagyok ellened, de jóanyád szava szent."
Jenő: "Júlia, miért..."
Jocó: Állj, várjatok egy kicsit. Anna, fantasztikusan csinálod. Olyan, mintha rád szabták volna Júlia szerepét. Hány éves is vagy?
Anna: Tizenöt.
Jocó: Júlia pedig tizennégy. Ki tudná jobban eljátszani, mint egy hasonló korú. Mondd csak, szeretnél Júlia lenni?
Anna: (meglepődik) Húha, nem is tudom, mit mondjak.
Jocó: Igen vagy nem?
Lola: Jocó, ezt nem gondolhatod komolyan!
TELEFON
Jocó: A telefonom.
Gyula: Itt vagyok Ió lakása előtt.
Jocó: Otthon van?
Gyula: Hiába dörömböltem, kiabáltam, nem nyitott ajtót.
Jocó: Akkor nincs.
Gyula: Igen, de a hangoskodásra kijött a szomszéd, és azt mondta, hogy szerinte itthon lehet, mert fél négykor látott egy szőke hajú nőt zöld tincsekkel eljönni tőle, azóta pedig nem mehetett el hazulról. Ió ajtaja ugyanis nyikorog, és a szomszédasszony mindig észreveszi, ha kinyitják.
Jocó: Hogy mi?! Akkor mégiscsak otthon lehet.
Gyula: De miért nem nyitja ki az ajtót?
Jocó: Ez az, amit én is tudni szeretnék.
Gyula: Ne szóljak a rendőrségnek?
Jocó: Egyelőre ne. Mindjárt ott vagyok.
TELEFON LE
Jocó: Van-e közöttünk szőke hajú nő zöld tincsekkel?
Lola: Ezt most miért kérdezed?
Jocó: Ió szomszédja látott kijönni tőle egy szőke nőt zöld tincsekkel. Mit csináltál vele?
Lola: Semmit.
Jocó: Értesítsem a rendőrséget?
Lola: Hát jó, bezártam a szekrénybe. Arra gondoltam, ha nem jön el a próbára, nekem adod Júliát. De utána úgyis kiengedtem volna.
Jocó: És miért nem halljuk, ahogy segítségért kiabál?
Lola: Kipeckeltem a száját.
Jocó: Hol a kulcs?
Lola: Nincs nálam.
Jocó: (vészjóslón) Lola, a kulcsot!
Lola: Tessék, itt van. Ez a bejárati ajtóé, az pedig a szekrényé.
Jocó: Most elmegyek, de hamarosan visszajövök Ióval. Júlia pedig Annáé. EL
Emő: Ez nem volt szép tőled, Lola.
Péter: De azért nem fullad meg, ugye?
Lola: Dehogyis, arra vigyáztam.
Vanda: Lola, évek óta ismerlek, de azt azért nem gondoltam, hogy képes vagy ilyesmire.
Lola: Jocó is azt mondja mindig, hogy mindent meg kell tennünk egy szerepért.
Vanda: (lemondón) Mi az a minden? Gyertek, menjünk be a házba, csöpög az eső.
Gál: Eloltom a tüzet. Jenő, jössz?
Jenő: Mindjárt, csak megkeresem Annát. Lola-Lola, néha gondolkozhatnál, mielőtt cselekszel. (kiabál) Anna, hol vagy?
Anna: (hangosan) Itt vagyok hátul, a cicáknál. Én nem megyek be veletek.
MORGOLÓDVA EGYENKÉNT ELMENNEK CSAK LOLA ÉS ANNA MARAD
Lola: (fenyegetőn) Szóval te leszel Júlia. Most, hogy kettesben maradtunk, beszélgessünk csak egy kicsit erről!
Anna: (IJEDTEN) Jaj, mi lesz most?
Lola: Nyugi, nincs a közelben szekrény.




VÉGE

színdarab

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2013-11-12 08:30:51

Köszönöm szépen a hozzászólásaitokat!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2013-11-04 15:47:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Két részletben olvastam el a művedet, /na, 10 perc eltéréssel :) / és még akkor melegében, csak nem volt időm írni alá.
Ez nem lehetett könnyű munka. Teljesen átéltem, mintha a nézők között ülnék, és láttam a jelenetet. Ez jó!

Megijedtem először a karakter számoktól, aztán a végére érve, olvastam volna még tovább. :-)

Gratulálok neked, Eszti!

Marietta

Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2013-11-03 18:15:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszter!

Régen olvastam már tőled.Elég hosszú, de megérte elolvasni.

Szeretettel:Ági
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2013-10-28 18:00:39

Kedves Bödön!

Köszönöm, hogy rászántad magad, és elolvastad. Valóban hosszú így tagolatlanul. Már bemutattuk, a közönségnek nagyon tetszett.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7649
Időpont: 2013-10-28 17:37:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszter! Hiányoltalak! Nagyon jól szórakoztam ezen az "egyfelvonásoson"! Remek párbeszédek, pereg! Tetszett a vége! Azon gondolkodom, nem lenne-e értelme tagolni, mondjuk jelenetekre, (max. 3) a könnyebb-olvashatóság végett? Szeretettel üdvözöllek: én

Legutóbb történt

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...MK V/7 címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Hó hull, hófehér címmel a várólistára

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Szeress engem című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Benned élek című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Életrajz címmel a várólistára

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Ott címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Mákvirág alkotást töltött fel Késő címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hóesésben címmel a várólistára

Mákvirág bejegyzést írt a(z) Mozaik című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)