HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2013-10-27

Fekete vér? 33. fejezet. VÉGE!

33. fejezet

Egy hónapja költözött Barna az új szobájába. Az első hetek gyorsan teltek. Bement régi munka helyére, ahol gyanúja beigazolódott, már nem a jelenlegi állása. Az eltelt idő alatt a helyére felvetek egy új dolgozót. Azért a főnöke annyira rendes volt, hogy a betegállománya alatt nem szüntette meg a munkaviszonyát. A betegállomány pénzét is úgy kapta, mintha munkahelyi baleset miatt került volna kórházba. Ami végül is igaz volt, mert munka vacsoráról tartott hazafelé. A bérének csak az alapbér részét utalták, de Barna ennek is örült. Kétszer ment be a kórházba Seres professzorhoz felülvizsgálatra, utána már csak a háziorvoshoz járt, aki előző nap nyilvánította munkaképesnek.

Melinda addig erősködött, hogy beadta a derekát, és elment a családjához bemutatkozó látogatásra, ami a vártnál sokkal jobban sikerült. Melinda apja Vágó Péter hosszan elbeszélgetett Barnával. Nem hozta szóba a lánya és Barna között kialakult kapcsolatot, csak a terveiről faggatta. Minden mondatát nagyon figyelmesen hallgatta. Barnának fel sem tűnt, hogy közbe vetett kérdéseivel, folyamatosan vizsgáztatta. A beszélgetés végén megkérdezte Barnát, hogy szeretne-e a tanult szakmájában dolgozni. Barna csodálkozó szemekkel nézett rá, és megkérdezte.
- Ki venne fel gyakorlat nélkül.
- Én, - húzta ki magát Vágó Péter - szeretném bővíteni a vállalkozásomat. Eddig csak lakatos munkákat vállaltunk, de kezd betelni a piac, ezért úgy gondoltam, kialakítunk egy forgácsoló üzemet. Ha érdekel a munka, akkor ezt rád bíznám.
- Nem dolgoztam a szakmámban eddig még soha - szabadkozott Barna.
- Úgy érzed nem vagy képes rá? - kérdezte Vágó.
- Azt nem mondtam - gondolkodott el Barna - de fel kell frissítenem tudásomat.
- Én bízom a képességeidben - nyújtotta kezét Vágó Péter - amúgy is, aki ekkora hátszéllel érkezik, az csak jó lehet.
Barna olyan nagyra nyitotta szemét a csodálkozástól, hogy a kérdést, már fel sem kellett tenni.
- A számomra leghitelesebb ember protezsál.
- Ki, - kérdezte Barna, még mindig csodálkozva.
- Melinda - válaszolta Vágó úr - és az ő szavára sokat adok. Mellesleg beszélgetésük közben meggyőződtem róla, hogy alkalmas leszel a feladatra.
Barna most már megfogta a felé nyújtott kezet.
- Akkor vehetem úgy, hogy van állásom - kérdezte.
- Igen, a pénzről majd megegyezünk. Nyugodt lehetsz, a lányom legjobb barátjával nem leszek szűkmarkú.
Gondolatmenetében Károly bácsi szakította meg. Belépett Barna szobájába.
- Ne haragudj, hogy rád török, de kopogtam csak nem szóltál, hogy szabad, nekem, pedig indulnom kellene, mert ha jól sejtem hamarosan itt van Tóth őrnagy és Barbara értem.
- Elnézést - állt fel barna a heverőjéről - elgondolkoztam és nem hallottam a kopogást.
- Melinda mikorra jön - kérdezte Károly bácsi.
- Úgy fél óra múlva - nézett az órájára Barna - de nem mondott pontos időpontot.
- Ha megéheztek, van a hűtőben sült csirke. Melegítsétek meg, de hidegen, egy kis savanyúsággal is nagyon jó.
- Köszönöm, - hálálkodott Barna - mit néztek meg Barbaráékkal.
- A Macskákat a Madáchban - mondta Károly bácsi - képzeld, még mindig játsszák. Már ki tudja hányadik szereposztásban.
- Három évvel ezelőtt én is láttam.
- Valamikor, már nem is tudom mikor - nézett a távolba Károly bácsi - megnéztem. Még élt a feleségem.
Látszott rajta, az elérzékenyülés, még mindig nem heverte ki elvesztését.
- De, tényleg indulok, nem akarom váratni Barbarát és Lacit.
- Jó szórakozást - szólt még utána Barna.
- Nektek is - kacsintott vissza az ajtóból Károly bácsi.
Barna visszament a szobájába, és elgondolkodott.
Milyen meglepetést készítsen Melindának. Az elmúlt egy hónapban ma van az első alkalom, amikor kettesben maradnak. Sejtette, hogy ma nem a vacsora lesz a legfontosabb.
Már éppen befejezte a meglepetés előkészítését, amikor kopogtak. Tudta, csak Melinda lehet, mivel mást nem hívott. Ajtónyitás előtt, még belenézett az előszobában lévő tükörbe, nem hiúságból, hanem sok szerencsét kívánt magának.
- Szia, - nyitotta szélesre az ajtót.
- Szia, - nézett csodálkozva Melinda - honnan tudtad, hogy én vagyok.
- Mivel mára mást nem hívtam, ki lehetett volna.
- Betörő, vagy valamilyen bűnöző, - nézett mérgesen Melinda - egyszer nem volt elég, a figyelmetlenséged - korholta, de azonnal át is ölelte.
- Nem kell ennyire komolyan venni, mert akkor az ember állandó félelemben élne.
- Igaz, de vannak alapvető szabályok, amit be kell tartani.
- Be fogom tartani - csiklandozta meg Melindát - de ma ne beszélj szabályokról. Ma szeretnék szabályok nélkül örülni neked. Ha ide adod, a kabátod felakasztom a fogasra.
- Fel tudom egyedül is akasztani.
- Ma nem. Ma mindenben ki szeretnélek szolgálni.
- Szeretem, ha kényeztetnek, - nyújtotta át dzsekiét Melinda.
- Éhes vagy? - kérdezte Barna.
- Még korán van vacsorázni - nézett Barnára csodálkozva Melinda.
- Ital van a szobámban, de mielőtt bejössz, csukd be a szemed.
- Miért? Láttam már a szobád.
- Tudom, de azért légy szíves csukd be a szemed.
- Becsuktam.
Bevezette Melindát a szoba közepére.
- Amíg nem szólok, ne nyisd ki.
Melinda egy idő után kezdte unni, hogy ilyen sötétben van.
- Kinyithatom?
- Most már igen - válaszolta Barna.
Ahogy kinyitotta a szemét Melinda, rögtön a szája elé kapta a kezét.
- Te jó ég, Barna, fel akarod gyújtani a szobát?
Körben amerre nézett minden szabad vízszintes felületen gyertya égett. A sötétítő függöny be volt húzva, mégis olyan világos volt, mintha besütne a nap.
- Örülök, hogy itt vagy a szobámban - lépett hozzá Barna, és átölelte. Első csókja gyengéd, és nagyon hosszú volt. Közben érezte a pólóján keresztül, hogy Melinda mellbimbója megkeményedik. Hátul a blúza alá csúsztatta a kezét, és lassan simogatni kezdte selymes bőrét. Érezte a benne is egyre jobban fokozódó vágyat. Melinda kicsit eltolta magától, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Szeretlek - súgta alig hallhatóan.
- Én is szeretlek.
Fejét Barna vállára fektette, és megkérdezte.
- Nem lehetne ezt a fényárt kicsit csökkenteni. Szégyenlős vagyok.
- Ha segítesz, elfújhatunk egy párat - bontakozott ki az ölelésből Barna.
Csak az íróasztalon hagytak égve két gyertyát, a többit, mind elfújták. Ettől a szoba megtelt az elfújt gyertyák jellegzetes füstszagával.
A művelet befejezése után ismét összeölelkeztek.
- Félek - mondta Melinda, szorosan ölelve Barnát.
- A kórházban nem féltél? - kérdezte Barna, és megcsókolta Melinda nyakát.
- Az akkor annyira spontán jött, hogy eszembe sem jutott félni.
- Ne félj, nagyon fogok vigyázni rád - mondta, s közben kihúzta blúzát a farmerjéből. Melinda felemelte a kezét, hogy kigombolás nélkül le tudja húzni róla Barna. Alig ért a fotelba a levett ruhadarab, már Melinda cibálta Barna pólóját, ami hamarosan a blúz mellett landolt. Közben szájuk, csak pillanatokra vált el egymástól. A heverőre érkezve, Melinda már nem törődött a félelemmel, a vágy egyre fokozódott benne.

Később arra eszmélt, hogy hanyatt fekszenek a heverőn, ami nem volt túl széles. Nem emlékezett a közelmúlt eseményeire. Abban viszont biztos volt, ilyen csodában még nem volt része. Barna megmozdult.
- Ne haragudj - fordult oda Melindához.
- Miért kellene haragudnom - ölelte át Barnát.
- Elkapott a hév, nem figyeltem eléggé rád.
- Barna, életem legszebb élményét adtad, és ekkora figyelemben, még soha nem volt részem.
- Nem fájt? - tette fel a kérdést félve.
- Lehet, hogy kicsit igen, de arra már nem emlékszem. Ami utána jött, az maga volt a csoda. Ezt máskor is szívesen átélném.
- Tudsz róla, hogy nagyon szeretlek?
- Tudom, és éreztem is - nyugtatta meg Melinda.
Barna felkelt, és oda ment az íróasztalához. A legalsó fiókból egy kis dobozt vett elő, és visszament az ágyhoz. Nem feküdt le Melinda mellé, hanem letérdelt a heverő mellett. Melinda csodálkozva nézett rá.
- Miért nem fekszel vissza?
- Szeretnék kérdezni valamit - nézett Melindára szerelmesen.
- Kérdezz, most ráérek válaszolni - mosolygott Barnára.
Felé nyújtotta a kis dobozt, és kinyitotta.
- Ez volt anyukám jegygyűrűje, úgy érzem, csak Te lehetsz, aki viselni fogja. Hozzám jössz feleségül?
Melinda hosszan nézett a dobozra, majd Barnára.
- Szeretnék gondolkodási időt kérni.
- Annyi időt adok, amennyit szeretnél, nem foglak sürgetni.
- Igen.
Melinda egy ugrással Barna mellett termett térdelve a szőnyegen, és átölelte Barnát.
- Most mi igen? - kérdezte Barna csodálkozva.
- Igen, hozzád megyek feleségül.




VÉGE!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2016-07-02 04:50:49

válasz Ylen Morisot (2016-07-01 23:06:56) üzenetére
Kedves Ylen
Én köszönöm, hogy végig olvastad. Amikor ajánlottam, azért tettem, mert gondoltam, hogy tetszeni fog.
A történetet, egy kicsit túl idealizáltam, de így a most látható emberi kapcsolatok sekélyessége szembetűnő. Tudom, hogy ilyen nincs, de a sekélyesség, és a leírtak között félúton lenne igazi az élet, de attól is távol vagyunk.

Üdv: FJ.
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2016-07-01 23:06:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!
Ezt érdemes volt végig olvasni! Abba se tudtam hagyni, és még el se álmosodtam a késői óra ellenére.
Szép, nemes, őszinte emberi érzésekről írtál, nagyszerű befejezéssel. Ha az életben is mindig minden így alakulna, de jó lenne!
Köszönöm neked ezt az élményt!
Üdvözlettel:
Ylen
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2013-12-02 13:27:13

Köszönöm, hogy végig olvastad. lehet, hogy egyelőre egyedül vagy. Úgy érzem, a cím sokakat elriaszt, és már meg sem nyitják. Pedig szerintem, már az első egyharmadban kiderül, hogy nem véletlen adtam ezt a címet. Szilvásitól én is olvastam, de Jókait jobban szeretem. Rajtuk kívül pedig mindent elolvasok ami a kezembe kerül.
Ilyen hosszabb lélegzetű egyelőre nem kívánkozik ki belőlem, habár vannak még feldolgozásra váró ötleteim.
A kritikákat köszönöm, igyekszem folyamatosan javítani, remélem egyszer hibátlan lesz. Az a baj, hogy sok olvasás után is marad olyan hiba amin átsiklok.
Üdv: FJ.
Alkotó
Regisztrált:
2013-10-22
Összes értékelés:
27
Időpont: 2013-11-30 16:21:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Elolvastam a regényedet, és meg kell mondanom, hogy nagyon hasonlit a stilusod Szilvási Lajoséhoz, aki az egyik kedvenc iróm. Szóval tetszett az alkotásod, mégpedig azért, mert tulajdonképpen a hétköznapjainkról szól, korántsem hétköznapi mondanivalóval. Emberi kapcsolatok és érzelmek - manapság ritka téma, tisztelet a kivételnek.
Találtam benne néhány elütést és központozási hibát, gondolom a véletlen műve, erre azért nem árt odafigyelni. Ajánlatos kinyomtatni a szöveget, papiron szembetűnőbbek a hibák, mint a képernyőn. Várom a további irásaidat!
Üdv:
H. H.

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)