HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 5

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47075

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2013-12-27

Varázslatos este- karácsonyi történet

A gyerekek az utcán éltek. Szegények, rongyosak voltak. Alkalmi munkákból, apróbb lopásokból tartották fenn magukat. A csavargók vezetője Lia volt. Lány létére a fiúk is elfogadták, tisztelték, mert sokszor ügyességével ő szerzett ennivalót a csapatnak.
Most is az utcán lődörögtek, hátha valaki munkát ajánl, vagy esetleg egy-két balek a horogra akad, akiket ki lehet zsebelni.
Lia mindig azt mondta:
- Mi nem vagyunk tolvajok. Csak azért lopunk időnként, mert különben éhen halnánk. Kis lopás nem lopás! Úgyis csak olyanoktól emelünk el valamit, akinek van. Egyébként is lehet, hogy ő se bánja, hogy olyanok vették el tőle, akik rászorulnak. Lehet, hogy akkor magától is adna. De így biztosan oda is adja nekünk!

Ez a bölcsesség mindenkinek tetszett. Az utcán a sétálók között feltűnt egy elegáns férfi, aki hosszan megállt egy-egy kirakat előtt. A gyerekek észrevették, hogy főleg a játékokat szemléli, de mégsem megy be egy játékboltba sem.
-A zsugori- mondta Timo. Biztos azt nézi mi a legolcsóbb...
- Á...nem biztos...- kontrázott Pocok. Olyan szomorúnak látszik...
- Ne érzelegj! - morgott rá Füttyös.
Ő arról kapta a nevét, hogy nagyon jól tudott fütyülni. Hol trillázott, mint egy madár, hol akkorát füttyentett, hogy majd belé süketültek. Ő adott jelt, ha baj közeledett. Mindenkinek volt valamilyen gúnyneve. A rendes nevüket nem is mondták egymásnak. Minek is? Lia figyelt és azt mondta:
- Majd én a zsebe mélyére nézek! Maradjatok! Füttyös jelezz, ha valami gáz lenne!
Lia odasétált a kirakathoz, úgy tett, mint aki nézi a játékokat. Meglökte a jól öltözött embert, s már a zsebébe is nyúlt, már majdnem megszerezte a tárcát, amikor erős szorítást érzett a kezén.
- Nono, kiskomám! Mit keres a te kezed az én zsebemben? - kérdezte a férfi.
Lia nyelt egyet, de nem olyan fából faragták, hogy megijedjen. Szemtelenül így szólt:
- Pardon, azt hittem az, az én zsebem!

Hallotta Füttyös jelét, de hiába húzta a karját, nem tudta kirántani az erős szorításból.
- Most mi lesz?- kérdezte Pocok, sírós hangon a többiektől.
- Pszt! - Intette le Timo, és ő is feszülten figyelte a fejleményeket.
- Hívjak rendőrt?! Te kis kópé!
- Kérem ne hívjon! Én csak .... Nem ettem és nagyon éhes vagyok, csak azért akartam lopni.
A gazdag ember elgondolkozott. Eszébe jutott, hogy bizony ő is egykoron az utcán élt, ő is lopott néha. Ránézett a gyermekre, akinek a sapkája lecsúszott a fejéről.
- De hiszen te lány vagy! - mondta meglepődve.
- Az hát, lány! Miért csak a fiúk lehetnek éhesek?!- kérdezte pimaszul.

Aztán tovább beszélt:
- Gyakran álmodtam arról, hogy ilyenkor mikor közeledik a karácsony én is ehetek a finom ételekből, fenyőfa áll a szobában, lobognak a gyertyák, s minden szép, ünnepélyes...De nekem nincs családom, az utcán élek a barátaimmal. Nekünk nem jut a jóból, a karácsonyi finomságokból...hát időnként megszerezzük magunknak. De maga nem értheti!
- Igaz, egy nap és itt van a karácsony...- dünnyögte maga elé a férfi. És hol vannak a barátaid?
-Mit érdekli az magát, hogy őket is átadja a rendőröknek? Egyébként csodálom, hogy még nem jött ide valamelyikük, hogy segítsen nekem.
Ekkor Pocok termett ott, s bokán rúgta a férfit. De az elkapta az ő kezét is.
- Nono, öcskös! -szorított egyet a csuklóján.
- Na, ez fáááj!!!
- Akkor ne rúgj-kapálj! Maradj veszteg!
- Engedjen el minket!- mondta sírósan Pocok.
- Mi van? Elszállt a bátorságod?
- Kérem...engedjen el minket....- kérlelte most már Lia is a férfit.
- Jól van, de van egy ötletem! Gyertek el mindannyian hozzám karácsonyi vacsorára. Egyedül élek, legalább nem leszek egyedül, és örömet szerzek én is valakinek.
- Egyedül él? Akkor miért nézegette a játékokat? Tán magának akart venni egy hintalovat?- kérdezte, most már újra szemtelenül Lia. Felbátorodott, hogy a férfi nem hívott rendőrt.
- Nem...régen a kisfiam szeretett volna egy hintalovat. Mire megvettem volna neki....-elhallgatott.
- Mi lett addigra? - kérdezte Pocok.
- Elmesélem, ha eljöttök. Hosszú történet ez. Várlak benneteket, a Szép utca 8. szám alatt lakom. Este hét órára gyertek, nem kell kiöltözni- mondta mosolyogva a férfi.
Ahogy elengedte a kezüket a két gyerek elszaladt.
- Mi van? Meséljetek már! Mi történt? - kérdezték a többiek kíváncsian.
Lia elmesélt mindent.
- Ez az ember buggyant!- mondta Füttyös. Vacsorára minket? Aztán majd ott várna minket a rendőrök!
-Á...akkor már most kiabált volna rendőrért- vélte Timo.
-Mit tegyünk? - kérdezte Lia.
Hangosan vitatkoztak, de nem jutottak semmire.
- Feküdjünk le, majd holnap megbeszéljük, aludjunk rá egyet- mondta Lia.
A kiscsapat összebújva pihenni tért, de nehezen jött álom a szemükre. Mindenki azon gondolkodott, mi lenne ha.....
Pocok álmában mosolygott. Ő kapta a hintalovat a gazdag úrtól. Soha még ilyen boldog nem volt. Füttyös és Timo álmában degeszre tömte a hasát, elégedettség tükröződött az arcukon.
Lia sokáig forgolódott. Tudta neki kell döntenie. Egész kedves volt ez a gazdag úr...nem kiáltott rendőrért...lehet, hogy tényleg komolyan gondolta, amit mondott? - tűnődött magában.
Álmában szép ruhában volt, finom ételektől roskadozott az asztal. Varázslatosan szép éjszaka volt ez mindegyiküknek.
Reggel kupaktanácsot tartottak, s elhatározták elmennek a gazdag úrhoz. Beköszöntött az este, izgatottan álltak meg a nagy ház előtt.
- Szép utca 8.- olvasta Timo. Megérkeztünk...
Egy darabig még toporogtak, míg végül Lia megrázta a csengőt. Egy inas nyitott ajtó. Félve néztek rá, de ő mosolyogva mondta:
- Jöjjenek be, a gazdám már várja önöket!
- Önökeeet...- mondta Pocok. És kihúzta magát.
Csodálatos volt minden. Ilyen szépet, csak képeslapon láttak. A szobába, egy óriási fenyőfát pillantottak meg, gyönyörűen feldíszítve.
- Ez ...ez...ilyet még...nem láttam- mondta Pocok, és sírásra görbült a szája.
- Na, ne bőgj itten- mordult rá Timo.
Belépett a házigazda, a gazdag úr.
- Mutatkozzatok be!- utasította őket Lia.
- Engem már tetszik ismerni, én Pocok vagyok. Azért, mert kicsi vagyok még.
- Az én nevem Füttyös- és füttyentett egyet.
- Én Timo vagyok. Csak simán Timo.
- Én pedig Lia, egyszerűen Lia.
- Gyertek, a vacsora már készen van- mondta a háziúr.
- Hadd nézzük még egy kicsit a fát!- kérte Pocok.
- Utána is nézegethetitek, de kihűl a vacsora.
"Kihűl? Kihűl! Kit érdekel"-gondolta magában Füttyös. Mi mindig hideget eszünk.
Asztalhoz ültek és először óvatosan, majd egyre mohóbban faltak.
- No, csak óvatosan! Van még!
- Van még?!- mondta teli szájjal Pocok. Akkor jó!
Mikor már jól laktak leültek s a gazdag úr rágyújtott a pipájára és mesélni kezdett.
- Régen én is éltem az utcán. A szüleim meghaltak...aztán egy kedves család befogadott, felnevelt. Megnősültem. Egy nap mikor nem voltam otthon tűz ütött ki a házamban. A feleségem és a kisfiam nem tudott kimenekülni....azóta egyedül élek.
- És tényleg hintalovat akart a fia? Mert nekem is nagyon tetszik- mondta Pocok.
- Igen, azt kapott volna karácsonyra- hajtotta le a fejét a gazdag úr.
Csendben ültek egy darabig, senki nem mert megszólalni, nem tudták mit mondjanak.
Lia ekkor elkezdett halkan énekelni. A többiek is bekapcsolódtak a szép, de szomorú karácsonyi dalba.
- Ez a mi ajándékunk kedves....- de hisz még a nevét sem tudjuk uram.
- Bálint a nevem, Takács Bálint. Egyébként nekem is volt csúfnevem.
- És mi volt az?- kérdezték szinte egyszerre a gyerekek.
- Vézna...mert olyan sovány voltam.
Nevettek.
- Na, gyertek, mutatok nektek valamit.
Bementek abba a szobába, ahol a karácsonyfa állt. A fa alatt dobozok sorakoztak szépen becsomagolva.
- Ez mind a tietek! A hintaló a tiéd Pocok. De mindenki talál magának valamit. A gyerekek nem akartak elhinni, hogy ez valóban velük történik. Vagy csak álom?
- Csípj már belém Timo!- kérte Füttyös. Auuu!!- ez fájt.
Boldogan bontogatták a csomagokat.
- Bárcsak soha nem múlna el ez a mai nap!- sóhajtott Pocok.
- Arra gondoltam, ha akartok, itt maradhattok velem. Én úgyis egyedül vagyok, így legalább lenne családom, lenne kikről gondoskodnom.
- Nem kéne az utcán laknunk?- kérdezte Lia. Mindig lenne mit ennünk?
- Igen...- beszéljétek meg! Én átmegyek a szalonba, ott várom a válaszotokat.
-Mit tegyünk?- nézett Lia a barátaira.
- Vigyük a cuccot és lépjünk le!- mondta Füttyös.
- Azt nem tehetjük, olyan rendes volt velünk- válaszolta Timo.
- Én...én itt szeretnék maradni....- mondta sírósan Pocok.
Valóban, Pocok ő még olyan kicsike, s most itt a lehetőség, hogy jobban éljen. A gyerekek egymásra néztek, és már tudták a választ.
- Jó! Te itt maradsz, mi elmegyünk- zárta le a vitát Lia.
- Maradjatok ti is!
- Nem lehet. Maradj csak te, majd időnként meglátogatunk, kizsebelünk- vigyorgott Füttyös. De aztán nem ám hívod a rendőröket!!
Megölelték Pockot, aki most már zokogott.
- Na, menj be! Köszönd meg a nevünkbe is a mai varázslatos estét.
Látszott, hogy Lia, Timo, de még a nagy legény Füttyös is küszködik a könnyeivel, és nem akarnak a jótevőjük és Pocok előtt sírni. Kioldalogtak a szobából. Nem néztek vissza. Pocok állt, aztán megindult a szalon ajtaja felé....

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2014-10-05 17:30:57

válasz Ferger Jolcsi (2014-10-05 17:07:51) üzenetére
Aranyos vagy! De nyugodtan írj bírálatot is, mert amikor kész vagyok, annyira örülök, és felteszem, ahelyett, hogy még rágódnék rajta. :) de hát én ilyen habókos vagyok, mint a körtebogaram.üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-10-05 17:07:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz hundido (2014-10-05 14:48:47) üzenetére
Szívesen olvasom a történeteidet, mert nagyon jók! Igyekszem az összeset végigolvasni, ahogy időm engedi. :-)
Jolcsi
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2014-10-05 14:48:47

Kedves Jolcsi! Köszönöm, hogy megint nálam jártál. Megfogadtam a tanácsod a Karácsonyi etűddel kapcs-ban, levettem, és javítgatom. Köszi, hogy időnként kritikát is írsz! üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-10-05 11:24:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szomorú történet, ami sajnos a valóságban is gyakran megesik.
Nagyon tetszenek a gondolataid, a történeteid.
Jolcsi

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A régi hegedű című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Hétköznapi történet címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Leporolom... című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Októberi napsütés című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Bár lehettem volna! című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Sorsom útvesztője című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Lache nicht / Ne nevess címmel

Sid Clever alkotást töltött fel Segítségnyújtás címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Bár lehettem volna! címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)