HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45592

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2013-12-30

Interjú az alkotóval

A stúdióban minden elő van készítve a felvétel megkezdéséhez. A kamerák kereszt tüzében két kényelmes fotel, közöttük ovális asztal. A jobb oldalon - már a kontroll képernyőkön - lévő fotelben Alexandra ül. Előtte az asztalon könyvek, melyből egy nyitva a kezében van. Így várja a "beszámolást" ami a felvétel kezdetét jelenti. Idegei már feszültek, pedig ez már nem az első ilyen adás. Fiatalsága ellenére nem véletlenül Ő vezeti ezt a műsort. Az irodalom területén, már alkotott maradandót, és ezt meghívott vendégei, és a stáb is elismeri. A képernyőn a kezében lévő könyv borítójából csak annyit látni, hogy naplemente van rajta. A rendező felemeli három úját, és sorban egymás után behajtja, és sorolja.
- Három, kettő, felvétel.
Alexandra felemeli tekintetét, bele néz a kamerába, és elkezdi a regény szerzőjének bemutatását.
- Üdvözlöm, a kedves nézőket - mosolyog kedvesen, mégis titokzatosan a kamerába - a kezemben lévő könyv az első, és remélem nem az utolsó, a hamarosan megérkező alkotó tollából. Kérem, önöket szenteljenek egy kevés figyelmet, a hamarosan beérkező alkotónak aki, már nem fiatal, de az írók között még kezdőnek számít. Regénye, ami még csak egy hete jelent meg, felkeltette érdeklődésemet iránta.
- Üdvözlöm, az Alexandra pódium mai vendégét - mondta, széles mozdulattal a belépő alkotóra mutatva. - Kérem, foglaljon helyet - intett az egyetlen üresen lévő fotel felé.
A beérkező vendég, kifejezetten jól öltözött. Sötét öltöny, fehér ing, fekete nyakkendő, sötét bordó mintával. Tartása egyenes, tekintete nyílt, és barátságos. Haja rövid, fiúsan elválasztott. Hátul a forgónál pár szál rakoncátlanul égnek áll. Feszültség érződik mozdulataiban, látszik, hogy eddig még nem volt riport alany.
- Én is üdvözlöm Alexandra - ül le a felkínált fotelbe -, és üdvözlöm a nézőket is.
Alexandra rámosolygott, csak azért, hogy a benne lévő feszültséget megpróbálja oldani, ezzel elősegítve a riport jó kimenetelét.
- A kezemben lévő könyv - vágott bele a közepébe -, valóban az első könyve?
Az alkotó kicsit zavarban, tekintetét, hol a kamerára, hol Alexandrára fordította, és közben nagyot nyelt, ettől nyakkendője kissé megemelkedett.
- Igen, - mondta ki kicsit remegő hangon -, eddig ezen kívül semmit nem írtam.
- Honnan jött a történet - kérdezte Alexandra.
- Erre konkrétan nehéz lenne válaszolni - kezdett kicsit feloldódni az alkotó. - Távolabbról kellene kezdenem a választ, ha a műsoridőbe belefér.
- Kérem, kezdje ahonnan Ön szerin már érthető lesz a nézők számára.
- Onnan kezdeném - nézett félve Alexandrára -, hogy gyerekkorom óta alkotás vágyban szenvedek.
Alexandra kicsit félve kinézett a rendezőre, aki tenyerét lefelé fordítva mozgatta a kezét, jelezve, hogy várjuk ki, mi alakul ebből.
- Rajzoltam, később festettem, kipróbáltam a szobrászkodást is, de mindig csak egy dolog hajtott. Valami maradandót alkotni.
- Ön szerint sikerült - ragadta magához ismét a kezdeményezés Alexandra.
- Igen, - jött a válasz, gondolkodás nélkül, de utána kicsit eltöprengett az alkotó. - Többször is, de azokról csak én tudom, hogy benne voltam.
- Ezek is irodalmi művek volta? - kérdezte Alexandra.
- Nem egyik sem - nézett a távolba, elgondolkodva az alkotó. - Az egyik egy köztéri szobor - mondta büszkén. - A többi, szakmai jellegű alkotás - folyatta -, gépész vagyok, és szakmámban is vannak olyan alkotások, mert és annak nevezem őket, amikre nyugodtan mondhatom, hogy maradandó.
- Kicsit mesélne ezekről? - nézett egyre kíváncsibb tekintettel Alexandra. - Kezdjük talán, először a szoborral.
- Még középiskolás koromban történt - kezdett mesélni az alkotó -, akkor épen a szobrászat érdekelt. Kiss István szobrászművészhez jártam, gondoltam ellesek tőle valamit. Ez a hetvenes évek végén volt. Akkor egy felrepülő madárrajt mintázott meg a balatonfüredi üdülő részére. Nagyon sok madár volt az alkotásban. Én akkor a középiskolában hegeszteni és kovácsolni tanultam. Azt mondta, tudok neki segíteni.
- Miben tudott segíteni? - kérdezte Alexandra, már kíváncsi tekintettel.
- Mint tudjuk - folytatta, már belemelegedve a mesélésbe az alkotó -, Kiss István bronz szobrai nem öntéssel készültek, hanem négy- öt milliméter vastag bronzlemezből voltak kivágva, domborítva, és hegesztve. A sok galambból kettőt én készítettem. Azért az igazsághoz hozzá tartozik - folytatta szerényen az Alkotó -, hogy több galambot is csináltam, de a művész annyira kritikus volt, hogy csak kettőt épített be a kompozícióba. Meg lehet nézni, ma is ott van a füredi üdülőben, a Balaton felé felrepülő madárraj.
- Melyik madarakat készítette?
- Azt nem tudom megmutatni, mert szinte egyformák. Ezért nem fogadta el a többit, mert azok ki lógtak volna a sorból.
- Milyen maradandót alkotott még? - kérdezte Alexandra egyre kíváncsibban.
- Mint már említettem, gépész az igazi végzettségem. Ön, Alexandra, mivel nagyon fiatal, biztosan nem emlékszik azokra a hullámpapírokra, amiket ha meghajlított, recsegve vált lapjaira a hullám ragasztásánál. Azok vízüveggel voltak ragasztva. Hosszas tanulmányok és nyugati tapasztalatok alapján, terveztem egy ragasztó felhordó egységet a hullámpapír gyártó gépre, ami a keményítő alapú ragasztót fel tudta hordani a hullám élekre. A keményítő nem törik, hanem hajlik a papírral, azóta nem esik szét a hullámpapír. De nem ez volt a pályafutásom egyetlen maradandó alkotása - folytatta most már megállíthatatlanul történetét az Alkotó. - Terveztem egy hajtóműház öntvényt. A nyolcvanas évek elején, egyedülállóan nyolc magszekrénye volt és a kész öntvény több mint hat tonnát nyomott. Ózdon öntöttek belőle hármat, egyet csak azért, hogy a BNV-n kiállítsák. Azon akkor ott volt a nevem, van róla fényképem is. Legközelebb behozom, megmutatni.
- Az jó lesz, de beszéljünk talán a kezemben lévő könyvről.

Jobb karomat ezer tűvel szurkálták, elzsibbadt, régen rajta fekhettem. Kihúztam a testem alól újaimmal pumpáló mozdulatokat végeztem, hogy megszűnjön az ezer tű szurkálása. Ettől teljesen felébredtem. Elgondolkoztam, még mindig zavaros fejjel, mit is álmodtam?
- Na, ez sem lesz egyhamar adásban - mondtam ki hangosan, és elmosolyodtam.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
384
Időpont: 2017-08-05 05:30:17

válasz festnzenir (2017-08-04 20:44:41) üzenetére
Kedves Zsófi!

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám.
Amit ebben az álomról szóló novellában leírtam, az mind igaz, viszont a hosszabb lélegzetű műveim kitalált történetek. Azokban nem írok magamról.
Örülnék, ha azokról is lenne véleményed.

Üdvözlettel: János
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
916
Időpont: 2017-08-04 20:44:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János !
Talán feltűnik, hogy nem a legutolsó írásoz írom a hsz-em, de előbb ismerkedem és ezt választottam olvasmányul . Az interjú alany az álomban sokrétű emberre vall. Sok maradandót alkotott, de a regényéről esett a legkevesebb szó. Nos ennek a " tudásnak" a birtokában :) ösztökélem magam, a folytatásos kisregény elolvasására, hátha ott többet megtudhatok. Fokozatosan haladok, üdv, Zsófi.

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A hit vára címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Ahol várnak reád címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)