Engedj, bújj ide, ne kérdezz!
Letépem a pöttyökbe burkolt ruhád.
Reccs, régi ágy piheg.
A kulcs zárba marad, nincsen már fék,
Zöld fény kúszik át a kék égbolt jegén...

Csattan a katt, a vágy gázlángon ég.
Ágyék dobog, még enni kér.
Piros rúzs mi volt arcodon, most elvetél.
Szívből az érzelem a bőrünkbe bújó végtelen...

Kezed kapar, vörös körmöd mellkasomba szúrod.
Kebled ívén nyelvem nagyon lassan húzom.
Órákba szaladt élvezethegyek, szárnyalunk.
Élményvonaglásod fehér fénye a téren átragyog.
Rád engedem folyékonnyá olvadt mérgemet,
S te elkened a testeden, s rám nevetsz kábultan, édesen.