HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2014-01-19

Mese V. része: - ébredés, időjáték

(valóság, álom,
ugyan ki tudja, ki is tudhatná,, kinek merre vezet az útja?
tán sikerül valahogy kitalálnom... )

Hideg verítékben ébredt, nyirkos volt az ágynemű, kitapogatta szemüvegét: a keret elgörbült, az egyik lencse meg hiányzott...

Szánalmas-védtelen hunyorogva lépett ki a kunyhóból, nagyon fáradtnak, olyan nagyon összetörtnek érezte magát, mintha szemhunyást sem aludt volna az éjjel; ahogy kilépett, megtántorodott, szemét bántón karistolta a kinti fény.

- Én nagyon szerettem annak idején a vásárba - Anyó a kunyhója előtt ült, elmosolyodott, azután folytatta: Árultunk akkor (persze még jóval fiatalabb voltam), árultam annyifélét! Erdei gombát, frissen szedett erdei málnát, homokba piruló, szamócát - ízét érzem, már fogatlan számban, máig is - tudod??? Meg árultam vadméhek odújából elcsent sűrű, barna mézet is, megállt benne a kanál, nem volt ám veszélytelen vállalkozás! Kislány voltam még, így te nem ismerhettél akkor, sajnálom, kár; voltam csak amolyan kócos-szöszke, kékszemű, szurtos kisgyerek. A férfiak meg lovakat árultak, cserélgettek egymás közt, akkor még nagyon jó lovaink voltak, mind-mind csupa táltos... A vásárban kendőt kaptam, illegtem, billegtem, pördültem, fordultam, szép voltam, bámultam magam mézeskalács-tükörben.

Meg érkeztek hozzánk karavánok, társaink, rokonaink; vendégül tudtuk akkor még látni őket busásan, lovaikat megabrakoltattuk, ettek-ittak, hajnalig táncoltunk tűz parazsánál, meséltek távoli csodákról: kincsekről, pompáról, gazdagságról, csuda-kertekről, ahol télen is pompás virágok teremnek a hóban; meséltek mindenféle kikötőkről, ahol hosszúnyakú sárkányok rakodnak be hatalmas csónakokba elképzelhetetlen nehéz, súlyos csomagokat; meséltek még óriási falukról, ahol megszámlálhatatlan emberek égig terpeszkedő kunyhókba laknak; üvegkalitka repíti őket, különben napnyugtáig se érnének haza, habár, ezekbe az óriás falvakba sosincs napnyugta, soha nincs éjszaka, mert, ha lemegy a nap, akkor ezernyi vakító, aludni nem hagyó pislogó világít megannyi színben; erősebben, mint tiszta, felhőnélküli éjszakán a hold, meg annak összes csillagai, szóval ott messze nékik rengeteg olyan csuda-lámpásuk lehet, mint az, amit kisgyerekkorodban annyira megsirattál...

Ámulva hallgattuk meséiket hittük is, meg nem is; de valami már feltűnt nekem, hogy megöregedtem: mert tudod, kisfiam, hiába meséltek pompáról, gazdagságról, a megélt csuda kalandokról, de egyre szegényebben érkeztek: lovaikról hiányzott a patkó, azok sántítottak, asszonyaik szemén látszott: sokat sírhattak a vándorlás közben, szánalmas göncökbe bugyolált gyerekeik soványak voltak, mélyen ülő, bogár-szemükben sikított a nélkülözés. Sokat gondolkoztam ezen, amíg rájöttem, nekik, miért nem sikerült. Mert tudod, kisfiam a kalandok közepette soha, egyiküknek se jutott eszébe a Holdnak létrát támasztani!

A vándorok között páran itt maradtak, találtak asszonyt, férjet, mások meg tőlünk választottak társat az utazásra. És egyre többen hagyták itt a falut, a karavánok meg egyre ritkábban jöttek, aztán végleg elmaradtak.

Tudod, kisfiam, én még nagyanyámtól tanulgattam a varázslást, nem voltam túl szorgalmas tanuló, szidott is ezér'- most látom a kárát - őt megégették, én sikítottam, anyám akkor eltakarta a szemem, de azt még láttam az előugró kisfiút, aki gyorsan felszította a tüzet, hogy legyen mielébb vége, nagy füst lett akkor, segített nagyanyámnak megfulladnia, hogy gyorsan mehessen el; lehet te voltál az a gyerek és nem értettem, mikor nagyanyám korábban az öregedéssel egyre csak gyorsuló időről mesélt, meg arról, ő milyen szép volt annak idején. Én meg kinevettem akkor, mondtam: "ezt nem hiszem el, mert rusnya vagy, meg fogatlan, és nagyon öreg!

Pont olyan lehetett, mint én most, csak nekem nem jutott már szeleburdi szöszke-kékszemű! Mert nincs, akit taníthatnék, aki segíthetne rajtatok, ha elmegyek, meg nincs, akit taníthatnék, nincs, kinek mesélhetnék a gyorsuló időről, nincs, aki szájtátva hallgatna, aztán nyelvet öltve kinevetne; mondaná: Öreg vagy, fogatlan, meg csúnya, randa vén boszorkány, de azért szeretlek!"

Szóval "NA" ! Kell nekem az a kislány, hozd el kérlek bármi áron, akár ha létrát is kell a Holdhoz támasztanod! Van hatalmad hozzá, te megteheted!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Forróság címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)