HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44920

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-01-23

A majom farka, a misszionárius feneke IV/3.

Johanna örült, hogy tud vele beszélgetni. Már régóta szeretett volna. Annyira elhagyatott ez a kislány. Olyan nagy szüksége lenne gyengéd szeretetre! Ó, Istenem, mit mondjak, hogy folytatódjon ez a beszélgetés? - töprengett.
Nem kellett erőlködnie, Ethel magától tovább mondta. Mintha átszakadt volna hirtelen a gát.
-Ez rettenetes anyám! Látta, mi történt! Szegény kislányok! Úgy kell felnőniük, hogy soha nem lesznek nők, soha nem fogják érezni, hogy...-elhallgatott, szeméremérzete megakadályozta, hogy befejezze a mondatot.
-Engem is mélyen megrázott - mondta Julianna. Halk, megnyugtató hangon beszélt. -Apácaként is csak azt tudom mondani, a nőknek nőnek kell lenni, a férfiaknak, meg férfinak. Amit Isten adott, azt az embernek nincs joga elvenni! De, te is tudod, kislányom, ezek itt vademberek. Faé faragatlanul viselkedett veled szemben, - nem tehetett mást! Rá se merek gondolni, mi történt volna, ha odamész, és beleavatkozol. Lehet, hogy ott helyben rögtön megöltek volna!
-Jobb lett volna meghalni, mint eltűrni! - Sírt, rázta a vállát a zokogás. Egy villám fényénél Julianna látta, hogy fél-könyökre támaszkodik a fekvőhelyén, másik kezét a szívére szorítja.
-Ó, te kis csacsi! Te butus, kicsi lány. Gyere át ide hozzám. Gyere csak. Jó, gyere közelebb. Majd én vigyázok rád. Jól van, maradj csak itt a karomban!
A lány kezdett megnyugodni, abbahagyta a sírást, de egész testében reszketett. Megismételte:
-Ó, bár inkább meghaltam volna!
Julianna szorosan átfogta mindkét karjával. Jóságos, széles arcával ráhajolt Ethel arcára, a fülébe suttogott:
-Nem csak téged öltek volna meg, kicsim, hanem mindőnket. Ezt akartad? Ugye nem?

Jó volt Julianna ölelő karjai között. Fejét a nővér mellére hajtotta, az volt a párnája, széles, meleg, puha párna. Két vaskos kar ölelte át, háta Julianna lágy, izzadtságtól nedves testéhez simult, s ez pillanatnyi biztonságérzetet keltett benne. Nem volt semmi frivolitás abban, hogy így feküdtek szorosan egymás mellett, kétségei, bevallhatatlan vágyai, félelmei saját, utálatos kínzó késztetéseitől, most nem jöttek elő. Mintha tulajdon édesanyja tartaná a karjában. Így aludt el, testileg, lelkileg teljesen összetörve. Sírt álmában, a nővér simogatta, ringatta, csitítgatta, jól van kedves, csitt csak, csitt, nincs semmi baj!

Ettől az éjszakától kezdve megváltozott közöttük a viszony. Ethel elhagyta korábbi, kicsit nyegle, kicsit pimasz maga-viseletét a nővérrel szemben, szeretet-teljes és tisztelettudó lett, kereste az alkalmakat, hogy beszélgessenek. Bizalommal volt irányába. Juliannával könnyebben tudott beszélni belső vívódásairól, a test kísértéseiről, mint például Antonio atyával. Az atya merevvé és elzárkózóvá vált, ha személyes dolgokra terelődött a szó, míg Julianna megértő, és elfogadó volt.
-A test, éppen úgy Isten ajándéka, mint a lélek - mondta egy alkalommal a nővér. -Ugyanúgy gondját kell viselned, mint a léleknek. Mivel kényezteted a lelkedet? Hát ugye imádkozással. Amikor imádkozol, Istennel beszélgetsz, s ez, nyilván te is tapasztaltad, gyermekem, csodálatos nyugalommal, és békével tölt el. De, gondold csak el, ha a lelked megkapja, ami jár neki, akkor a testednek is meg kell kapnia! Ha a test szükséget szenved valamiben, akkor erőszakosan követelni kezdi a jussát: éhesen nem tudsz másra gondolni, csak az evésre, szomjasan, csak arra, mikor ihatsz már egy pohár, friss, hideg vizet. Ne adj ételt, vagy ne adj italt a testednek, és a lélek is meg fogja sínyleni. Ismered a régi görög mondást: ép testben ép lélek. Test és lélek szoros kapcsolatban állnak, elválaszthatatlanok egymástól, csak a halálunk után vállnak ketté.
Ethelben hosszú gondolatsort indított el a nővér iménti fejtegetése. Nem érzett semmi veszélyt, szabadon, félelmek nélkül beszélt Juliannával.
-És a test más kívánásaival mi a helyzet, anyám? Amit az előbb mondott, azokra is vonatkozik?
-Igen - mondta a nővér. -Természetesen. Azokra is, amelyeket nem mertél néven nevezni.
-De, hát akkor ez...értsem úgy, hogy...?
-Nézd, hogy is magyarázzam...te még annyira fiatal vagy gyermekem. Nyugodj meg, a test ilyen irányú szükségletei az Istentől megáldott, szent házasságban végül kielégülést nyernek! Isten nem véletlenül teremtett férfit és nőt. A nemiség a házasságban kap értelmet, és igazolást. Majd te is megtudod, ha eljön az ideje.
A lány tűnődött. A sátorban beszélgettek, visszaútban voltak már Delohi felé. Esőcseppek verték fejük felett fenn a sátor ponyváját. Minden este esett. Fojtogató volt a pára. Az őserdőben, esős időszakban a 90 % -ot is meghaladja a páratartalom.
-Igen, értem. De a probléma az, hogy azok a bizonyos testi szükségletek, amelyekről beszélünk, jóval korábban megjelennek. Már serdülőkortól, anyám! Egy lánynál akár a 12-13 éves kortól, s ha mondjuk, az a lány, csak húsz évesen megy férjhez, akkor 7-8 éven keresztül kínozzák. Anyám is tudja, anyám is nő!
Ethel majdnem azt találta mondani: anyám is volt fiatal, de idejében észbe kapott.
Julianna könnyedén felnevetett.
-A kísértésről beszélsz, ugye?
-Igen, így is nevezhetjük.
A nővér megint nevetett. Fiatalosan, jókedvűen csengett a hangja.
-Nos, a kísértésnek ellent kell állni, lányom.
-Igen, tudom. De...
-Nincs de!
-Jóóó, értem!
A nővér halkan beszélt, hangja lágy volt, duruzsoló.
-Persze gyarló emberek vagyunk, és nem szentek. Gyakran előfordul, hogy a testi vágyak pillanatnyi győzelmet aratnak. Jöhetnek vértforraló lázas éjszakák, amikor az ember úgy érzi, hogy lángot vet a vére. Bizony, bizony. Megesik az ilyesmi.
Ethel nem szólt. Mit mondhatott volna? Nagyon jól tudta, hogy így van. Örült, hogy sötét van, s így a nővér nem látja arca pirulását. Hosszan hallgattak, kopogott az eső, szélrohamok rázták a sátor oldalfalát. Arra gondolt, hogy, ha valaki, Julianna biztos ellen tud állni a kísértésnek. És Antonio atya is. Persze nekik könnyebb. Ők már nem annyira fiatalok!
Julianna könnyed társalgási modorban folytatta.
-A kérdés az, mi jobb, ellenállni a végsőkig, s kitenni a lelket a kielégületlenségből fakadó bűnös gondolatok szüntelen zaklatásának, melyeknek se vége se hossza, s melyeken sokszor az imádkozás sem segít - vagy letudni így vagy úgy a dolgot, megetetni az éhes oroszlánt, s utána elcsitulva, megnyugodva, megszabadulva a bűnös képzelgésektől, visszatérni Istenhez? Az első esetben folyamatosan bűnben élsz, nem tudsz szabadulni a lélekromboló, tisztátalan képzelgésektől, a másikban viszont megszabadulsz, s az ima által megtisztulsz.
-De, aki enged, a kísértésnek, az, bűnt követ el, anyám! Vagy nem?!
-Mindannyian bűnösök vagyunk. El kell fogadnunk magunkat olyannak, mint amilyennek Isten megteremtett. Isten irgalmas, megbocsátja bűneinket, ha őszinte megbánást tanúsítunk! -Sóhajtott .-...Most azonban fejezzük be, jó! Éjfél elmúlt, holnap korán kelünk, hosszú, fárasztó út áll előttünk! Jóéjszakát, szép álmokat! Az Úr vigyázzon rád, kedves gyermekem.
Ethel behunyta a szemét, oldalára fordult.
-Jóéjszakát nővér!
Pár pillanat telt el. Most aludnom kell! - mondta magában. Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem...Muszáj volt még valamit megkérdezni.
-Nővér!
-Igen, gyermekem?
-Hivatalosan is ezt mondaná, egy hittanórán például?
A nővér halkan felnevetett.
-Dehogy! Isten ments! De ez nem hittanóra volt, Ethel, hanem bizalmas magánbeszélgetés. Na, jól van, aludj most már! Aludj szépen, legyél jó kislány.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-01-05 08:36:14

válasz black eagle (2017-01-04 20:04:42) üzenetére
Kedves Sas! Pontosan a lányeget láttad meg itt is! Julianna egy nagyon "megosztó" személyiség, ahogy mondani szoktuk. A prűd ember hajlamos arra, h egykettőre elintézi az ilyen "vizet prédikál, bort iszik" embereket, pedig lehet, h téved! Minden emberben megvan a rossz is és a jó is! Nagy köszönettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
835
Időpont: 2017-01-04 20:04:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön, ismét!

Ez a rész is nagyon érdekes, sokat tudtam meg Juliannáról, aki amellett, hogy apáca, egyszersmind nő is, és ennek tudatában is van. Számomra kicsit érdekesen szemléli a bűnben égés és az "éhes oroszlán megetetésének" ellentétpárját. S örülök annak, hogy mindezt csak nem hivatalosan vállalj fel. Kérdés - mindezek fényében -, vajon mennyit is érnek akkor valójában az ő "hivatalos" kijelentései? E pillanatban amolyan "bort iszik, vizet prédikál" egyéniségnek tűnik. Várom a dolgok alakulását; izgalmas.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-01-24 09:34:48

válasz Klára (2014-01-24 08:06:41) üzenetére
Ha az ember nagyon akar valamit (ami, mondjuk nem helyes) megtalálja hozzá a "megfelelő" ideológiát! -L.: Julianna!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-01-24 09:30:13

válasz Susanne (2014-01-24 08:44:19) üzenetére
Szia Zsu! Márpedig nekem itt bele kell vágnom a sűrűjébe, mármint a női lélek titkainak boncolgatásába! Honnan veszem a bátorságot? Miért ismerem én annyira a női lelket, h boncolgatni merészelem? Nos, ez legyen az én titkom!:) Sok szeretettel üdvözöllek, és köszönöm, h kitartasz itt, még a rázós részeknél is!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-01-24 09:25:12

válasz Klára (2014-01-24 08:06:41) üzenetére
Julianna apáca, de gyarló ember ő is, (sötét???) titkokkal a lelkében. De, azt hiszem, hibái ellenére nagyszerű ember! Pont ez az érdekes egyéniségében - remélem, a későbbiekben meg tudom mutatni. Igen Oscar Wild egyik nagy mondása: I can resist everyting except temptation...Köszönöm, Klára! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2014-01-24 08:44:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Húha ! :)
Szia Laci !

Jól belevágtál a "közepébe" :)
A női lélek bonyolultsága igen veszélyes, még témának is:)
Félretéve a viccet, ez a rész is nagyon tetszett, kíváncsi vagyok, hogyan bogozod ki, de tudom
kihívás és e nélkül nem is lenne ennyire érdekes ez a rész sem.

Várom a folytatást !

Szeretettel: Zsu
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2114
Időpont: 2014-01-24 08:06:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Oscar Wilde mondta talán, hogy mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem... Ez a gyenge ember önigazolása. Julianna fejtegetéseivel egyáltalán nem értek egyet, de azért meg kell hagyni, érdekesen megírtad ezt a részt is...

Üdv: Klári
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-01-24 07:50:55

válasz Istefan (2014-01-23 20:59:43) üzenetére
Jól látod István, ezt egy "bevállalós" sztorinak szánom, majd a végén kiderül, sikerült-e? Köszönöm, h olvasod, hálás vagyok érte! Üdvözlettel: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-01-23 20:59:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Látom kedves Laci, komoly női gondok megoldását vállalod. Csak vigyázz bele ne melegedj! Üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-01-23 19:51:39

Egy hiba! A kéziratban már javítottam! Nem "Johanna" hanem "Julianna" :(

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

oroszlán alkotást töltött fel Tűnődöm címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)