HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49063

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Delory NadinFeltöltés dátuma: 2014-01-29

Ilyen az élet 1.

A történet ősszel kezdődött, az elmúlás évszakában. A nyár, a meleg és a szerelem elmúltával, mert az életben minden vég egy új kezdetet hoz magával. Nagy terveim voltak, sikerült összespórolnom egy rég vágyott kirándulás árát, tudtam, hogy a párom is örülne neki, hozzá indultam azon a bizonyos reggelen, hogy mindent elmondjak neki, de sajnos egészen más történt, mint amire számítottam. Már közel voltam a paneljéhez, csak a parkon kellett keresztülmennem, láttam a vidám napsárga épületet, mikor egy közeli padon észrevettem őt azzal a lánnyal. Megcsókolta. Amit akkor éreztem, nem tudom leírni. Ha azt mondom fájt, megsemmisített bennem valamit, eltűnt, elhalt egy rész a szívemből, még mindig nem elég érzékletes. Teljesen kikészültem.
Nem akartam, hogy sajnáljanak, így nem beszéltem róla senkinek. Őt pedig látni sem akartam soha, soha többé. Sírhatnékom volt és nem tudtam egyhelyben maradni. Nagyon látszhatott rajtam, hogy valamitől szenvedek; ezért úgy döntöttem elmegyek valahová, és jól kiszellőztetem a fejem. Ha már elviselhető állapotban leszek, visszajövök.
Így is tettem. Egy rövid cetlit hagytam a családnak, ne keressenek, hamarosan visszajövök, de lehet, hogy csak holnap. Fogtam egy meleg kabátot, a zsebébe, bár lenémított állapotban, azért becsúsztattam a mobilom és a pénztárcám, a jogosítvány a személyi társaságában már a kocsiban volt. Beültem, és az üzemanyag kijelzőre pillantottam. Kifogyóban volt, tehát az első állomás a benzinkút. Teletankoltam a város szélén, és közben azon tűnődtem jobbra, vagy balra induljak. Fizetni mentem, igyekeztem uralkodni magamon, de a pénztáros piros arcomat látva megkérdezte, minden rendben van-e. Egy másodpercig az üdítőkre bámultam, elvettem egy narancslevet a polcról, onnan, ahol a takarítónő már letörölte a port, ő is rám meredt, miközben tovább pakolta a sokféle üveget.
- Hát persze! - vágtam rá olyan hangsúllyal, hogy abból mindenki számára világossá vált, semmi sincs rendben. Az idős takarítónő jelentőségteljes pillantást váltott a pénztárossal, köszöntünk, és én kiviharzottam. Úgy döntöttem hosszú út lesz. A vezetésre koncentrálnom kell, ezért alkalmas olyan esetekre, ha nagyon magam alatt vagyok, és a gondolatok csak marcangolnak. Egy húzásra megittam a narancslé felét, mély lélegzetet vettem, és már indultam is. Balra, vagyis északra kanyarodtam. Bekapcsoltam a rádiót. Jó hangosra feltekertem. Az ajkamba haraptam, mikor a könnyeim jöttek volna. Nem gondolkoztam. Az agyam kikapcsolt, csak az utat néztem. Index, kanyar, lámpa, fék, gáz, sebességváltó, körforgalom. Az egyetlen dolog, amit el kellett döntenem az volt, hogy melyik úton haladjak tovább. Ez ment is, csak úgy találomra, mikor mi volt szimpatikus, nem nagyon érdekelt hol kötök ki.
Este fél kilenc körül mardosott az éhség, elhatároztam, hogy most már eszek valamit. Betértem egy McDonald's-ba, ritkán megyek ilyen helyre, de most kifejezetten jól esett. Azon tűnődtem ki is lehetett McDonald, akiről a vendéglátó hálózat a nevét kapta. Vacsora után, kellemes volt a klíma, úgy éreztem, vétek lenne kihagyni egy sétát az erdőben. Felvettem azért a kabátom, és nekivágtam. Most már nem kellett koncentrálnom, újra tisztán láttam a képet magam előtt, amint megöleli, és megcsókolja azt a lányt. Nem bírtam elviselni. Dühösen mentem, csak csörtettem tovább, az utat nem is néztem, csupán a fákat kerültem ki. Mérges voltam az egész világra, amiért velem így elbánt. Levágódtam, egy vastag fa törzsének dőltem, és ott végre jól kisírtam magam. Megnéztem a telefonon az időt. Tíz óra. Igazán ideje lenne valami szállást keríteni, mégsem aludhatok a kocsiban. El is indultam vissza, abba az irányba ahonnan jöttem. Egyenesen mentem, de egy kis idő elteltével már elképzelésem sem volt, merre lehetek. Mentem tovább, egyre inkább az a kellemetlen érzésem támadt, hogy nem közelebb, hanem egyre távolabb kerülök a kocsitól. A félelmem egyre csak fokozódott. Minden ismeretlen. Mit tegyek? Hívjak fel valakit, és mondjam, hogy nem tudom, merre vagyok, keressen meg? Megnéztem újra a mobilt, három nem fogadott hívás. Kétszer anya hívott, egyszer pedig a "barátom". Ahogy megláttam a nevét, jó messzire eldobtam a telefont a méreg reflexemből, aztán azonnal utána is szaladtam, hogy amíg még világít, felvegyem, mert a sötétben különben soha meg nem találom. Sikerült időben elkapnom. Összeszedtem minden energiám, igyekeztem, hogy annyira meg tudjam nyugtatni, magam, hogy fel tudjam hívni anyát, és elmondjam neki, minden rendben, holnap hazamegyek; de borzasztóan remegett a hangom, ezért az SMS mellett döntöttem. Anya hamarosan vissza is írt, hogy rendben, és puszil. Még egy hosszú, végsőkig kimerítő autókereső expedíciót tettem, de hiába. Azt hiszem a fáradtságtól összeestem, és egy kis patak partján aludtam el.
Nagyon rossz éjszakám volt. Álmomban egy hosszú loboncos fekete hajú férfi üldözött, egy nagy balta volt nála. Hosszú ideig menekültem előle, de a távolság mindig kisebb lett köztünk, hiába futottam, ahogy csak a lábam bírta, fáradtam, képtelen voltam gyorsítani. Végül megbotlottam valamiben, amikor már egészen közel volt, ő pedig nagyot lendített a baltán, már éppen a nyakamhoz ért volna a hideg vas éles pengéje, amikor felriadtam.
Azt hiszem még sosem ébredtem ennyire nyúzottan, és persze ilyen kemény talajon sem. A sok forgolódástól, amit álmomban műveltem a mobil kicsúszhatott a zsebemből, mert reggel már a patakban találtam rá, teljesen szétázva, használhatatlanul. Azért kivettem, de reménytelennek láttam, hogy valaha működőképes lesz még. Rátaláltam egy erdei autóútra, amit a jelek szerint nagyon ritkán használtak, de elindultam rajta. Csak kilyukadok majd valahol, ahol talán segítenek visszajutnom a kocsihoz. A földet néztem magam előtt. Tudom nem egy jó szokás, de ebben a helyzetben még az is lógatná az orrát, aki egyébként fenn hordja. Így történhetett, hogy nem vettem észre azt a felém száguldó járműfélét, azt hittem a hang a közeli főútról jön, mint eddig; nagyot tévedtem. Hatalmas csattanás, fájdalom, és minden elsötétült.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-09-11 22:08:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Bár egyszer már elkezdtem olvasni a fejezeteket, most újra nekiálltam az elejéről és még mindig nagyon tetszik. Ügyes vagy.
Puszi: Jolcsi
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-09-10 15:46:46

válasz Arthemis (2014-09-10 13:54:38) üzenetére
Szia Arthemis!

Remélem tetszeni fog. Szeretettel látlak.
Delory
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2014-09-10 13:54:38

Elkezdtem olvasni a regényedet. :) Jó kezdés, olvasom is majd tovább. Kíváncsi vagyok milyen kalandokba kevereik a regénybeli "Én".
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-06-01 20:10:13

válasz Finta Kata (2014-05-31 23:39:18) üzenetére
Köszönöm kedves szavaidat Kata.
Jó olvasást :)
Szeretettel: Delory
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2014-05-31 23:39:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Remek kezdete egy regénynek. Mondhatom, nagyon jó stílusban írsz, s felcsigázod az olvasót. Most vettem észre, hogy már több rész is föl van téve, de az első résszel kezdem. Majd csak utolérem magam, amikor időm lesz, majd folytatom.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-02-11 17:33:58

válasz Susanne (2014-02-11 17:14:54) üzenetére
Köszönöm Zsu!

Örülök, hogy időt szakítottál rám, jól esik.
Szeretettel: Delory
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5673
Időpont: 2014-02-11 17:14:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Delory !

Jó kis történetnek indul, igaz keveset vagyok mostanában, de igyekszem majd pótólni az elmaradásom.
Az első rész nagyon tetszik:)
Szeretettel:Zsu
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-02-06 21:03:20

válasz Mukli Ágnes (2014-02-06 07:35:50) üzenetére
Kedves Ági!

Köszönöm, hogy olvastál. Örülök, hogy élethűnek találtad.
Szeretettel: Delory
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-02-06 21:02:18

válasz sailor (2014-02-05 21:50:22) üzenetére
Szia Sailor!

Köszönöm a szavaidat. Nagyon kedves a számomra ez a történet, mert bár nem történt meg, valós ihletésű, az érzéseim nagyon benne vannak...
Szeretettel láttalak: Delory
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1460
Időpont: 2014-02-06 07:35:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Nadin
Jó volt olvasni az írásod.Pontosan ilyen egy női féltékenység.
Szeretettel gratulálok. Ági
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4303
Időpont: 2014-02-05 21:50:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Nadin!

Regényed elsö része,igazán tetszett!
Reális!
Az olvasó bele tudja élni magát abba-azokba a helyzetekbe
és a lelkiállapotba,melyet barátod viselkedése idézett elö!

Érezhetö benne a feszültség,a kimenetelt a további folytatások
adják meg!

Nagyon ígérö írás!

Gratulálok:sailor
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-02-05 15:29:32

Köszönöm Ica!

Ez a regény már készen is van, csak mindig várok egy kicsit a feltöltéssel, hogy legyen idő olvasni :)
Szeretettel: Delory
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7821
Időpont: 2014-02-05 09:00:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Delory!

Szívesen olvasom tovább a történetedet. Tetszik az írásod, jól írsz!

Szeretettel gratulálok: Ica (o

Legutóbb történt

Klára bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nyelvem címmel

mandolinos bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

marioatreides alkotást töltött fel Az aranyszőrű nyulak címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Averzió. Hogy miért? címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Vihar címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Eltaposott patakok címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kis lak címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)