HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45255

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-01-29

A majom farka, a misszionárius feneke IV/5.

-Mit jelent ez? - kérdezte a doktor nyugtalanul, amikor megálltak. -Vissza kell fordulnunk, hogy másfelé próbálkozzunk?
-Nem hiszem - vakarta meg a feje búbját Pedro. - Túl hosszú út lenne másfele menni, és nincs rá biztosíték, hogy arra nem állná utunkat valami, előre nem látható akadály. Én azt mondom, át kell verekednünk magunkat rajta, még ha három napig tart is!
-Három napig? - A csalódás kiáltása tört fel a lányból. -Jaj, ne! Én azt hittem, holnap már Delohiban leszünk!
-Majd Antonio atyának meséljen arról, mit hisz, mit nem - förmedt rá Faé gorombán. -Az atya, vevő a hitbéli dolgokra, pláne, ha magácskától jönnek ! Itt a sertaoban mások a törvények!

Nem tehettek egyebet, evezőt fogtak, evezve próbáltak előbbre jutni a növény-szövedékben. Sziszifuszi munka volt. Centiméterről centiméterre haladtak. Előbb el kellett tolni a csónaktól kissé a zöld szőnyeget, aztán húzni kettőt-hármat, mielőtt újra összezárulna! Óránként váltották egymást. Pedro kezdte Faéval az evezést, őket dr. Voght és Ethel követte. Apa és lánya nem bírtak annyi erőt kifejteni, mint az erejük teljében lévő indiánok, de muszáj volt váltani, hogy pihenhessenek. Ethel izmos fiatal teste nehezen fáradt el, ereje is volt ehhez a rabszolga-munkához, az apja azonban kevésbé bírta. A kormányt Johannára bízták, nem sok dolga volt vele, abban a veszett, nagy "rohanásban". A szürkület, a huama közepén érte őket. Nagy nehezen elküszködtek még a partig. Nem sok köszönet volt abban sem, kiszállni a sűrű növényzettől nem lehetett. Szárított malokót ettek vacsorára, s a folyóból mert, langyos vízzel csillapították szomjukat. Miután sátrat nem tudtak verni, a csónakban kellett elhelyezkedniük éjszakára. Az indiánok ebből nem csináltak problémát, ülve aludtak a helyükön, a két első ülésen. Dr.Voght, Ethel és Julianna próbálták utánozni Pedrót és Faét, leültek a helyükre, s igyekeztek elaludni. Az éjszaka közepén azonban Ethel arra ébredt, hogy keresztül kasul fekszenek egymáson a csónak aljában. Feje az apja hasán volt, egyik lába Julianna ölében, a másik pedig, egy üres konzerves ládán. Zseblámpája pislákoló fényénél látta, hogy Julianna fél testével az orvos mellkasára borul. A nővér száját kitátva hortyogott. Majdnem elröhögte magát, annyira komikus helyzet volt. Óvatosan felült, lekászálódott útitársairól, s visszamászott a saját székére. Feje felett, a csónakot borító takaró-ponyván dobolt az eső, villámok fénye világította be az éjszakát. Eszébe jutott Antonio atya. Mit csinál vajon azzal a sok gyerekkel? A falvakból több mint húsz új kis nebulót verbuvált össze, azok most már valószínűleg ott vannak. Gondol őrá?
És a játék? - amit indulás előtt kitalált! Nem felejtette el?
Most már nem tűnt olyan jó ötletnek, mint három héttel korábban. Sőt egyenesen gyerekesnek tűnt. Micsoda marhaság! Hogy Antonio atya Hernando, ő meg Sarah! Hogy Hernando udvarol Sarahnak! Ilyesmi csak egy elkényeztetett, buta kis fruskának juthat az eszébe, aki nem tudja mérlegelni minek, mi a következménye!
Nem törődhetek mindig csak saját magammal, nem cselekedhetek mindig a pillanatnyi szeszélyeim szerint! -mondta magában nekikeseredve. Nem hozhatom az atyát olyan helyzetbe, hogy szájukra vegyék az emberek!
Ethel, Ethel, -korholta magát - gondolkodhattál volna, mielőtt ezt a sületlenséget kieszelted!
Faé lélekromboló megjegyzése óta merőben más megvilágításban látta a dolgot.

Pablo képe is felmerült. Az a sok minden, amit együtt átéltek. A párducos kaland, az őserdei séták. Az, amikor Pablo megkérdezte: "Szerelmeskedsz te az atyával? Mert ha igen, akkor én nem foglak arra kérni, hogy szerelmeskedj velem" Látta mezítelenül a fiút, még az első időben, amikor idekerült, egyetlen péniszkötő madzaggal a derekán. Milyen nevetségesen szőrös neki ott. Vajon miért? A waikák teljesen csupaszok! Igen, Pablo! Pablo fogas kérdés. Úgy látszik, nagyon odavan érte, nagyon akarja. És ő? Akarja ő Pablót? -Dehogy! - mondta ki majdnem hangosan. Eszem ágában sincs!
Visszakalandozott a képzelete az atyához. Pablónál is fontosabb kérdés Antonio! Akarja ő Antoniót, mármint úgy, mint férfit?! Először tette fel magának ilyen nyíltan, ilyen egyenesen. Nézz szembe magaddal Ethel! Kell neked Antonio? El tudnád képzelni, hogy a szeretője legyél? Vagy azt, hogy Antonio, feladva papi hivatását, kilépjen a rendből, és feleségül vegyen?

Nem hagyták elszenderedni ezek a gondolatok. Mennél jobban erőltette az agyát, annál kevésbé tudott dönteni "igen" és "nem" között.
Egyik pillanatban agya hevesen tiltakozott: ugyan már, Antonio pap, szent ember, és, különben is, legalább húsz évvel idősebb, mint te vagy, de a másikban viszont már Antonio kezeit látta lelki szemeivel, a nagy, erős, barna, erektől átszőtt kezeket, s azt kívánta, bárcsak az a két erős, biztonságot adó kéz átölelné, magához szorítaná! Eszébe jutottak az esti beszélgetések, az atya biztató, okos, komoly, megnyugtató szavai, amelyek mindig észhez térítették, amikor bűnös gondolatok kísértettek fel az éjszaka sötétjében. -Nem is a keze kell -döbbent rá -hanem megértő, hívő, elismerő szava! A szó, amely utat mutat, és megnyugvást hoz!
Ethelnek volt érzéke a matematikához, ám ezzel a több-ismeretlenes egyenlettel, nem boldogult.
Az eső elállt, a szél lecsendesedett. Óvatosan kibújt a ponyva alól, levetkőzött alulról, beleereszkedett a csónak oldaláról a vízbe, és elvégezte a dolgát. A hajnal első sugarára fenn volt az egész társaság. A levegő megtelt a dzsungel vibrálásával, majmok ugráltak az ágakon, csinálták a megszokott cirkuszt, lepkék, legyek, darazsak, bogarak rajzottak, ezernyi színes-tollú madár csivitelt, dalolt, köszöntötte az új napot. Közösen elmondtak egy imát, aztán az indiánok az evező után nyúltak, s kezdődött újra a napi robot.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2017-01-05 08:49:03

válasz black eagle (2017-01-04 20:40:35) üzenetére
Kedves Sas! Jól esnek elismerő szavaid, mert olyan valakitől jönnek, aki maga is mestere a tollnak! Ennél a résznél ez nem tudatos szerkesztés volt, így jött ki, úgy éreztem el kell mondanom mi jár Ethel fejében! :) Üdvözlettel és köszönettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-01-04 20:40:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Ügyesen alakítod. Mert amikor olyan részhez érsz (érünk), ahol épp nem történik - úgymond - semmi, akkor előveszed a lelki és gondolati vonulatait a történetnek, s egy kis lelkizéssel, morfondírozással viszed tovább az olvasót. Ügyes, még egyszer mondom.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-02 18:39:42

válasz eferesz (2014-02-02 18:03:22) üzenetére
Hű, de gyors vagy! nem győzöm írni:) Holnap felteszem a következő részt! Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2301
Időpont: 2014-02-02 18:03:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Beértelek és mennék tovább.
:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-02-02 08:19:24

válasz Susanne (2014-02-02 07:47:59) üzenetére
Szia Zsu! Köszönöm, h olvasod! Engem is az fogott meg, amikor belevágtam, h a brazíliai őserdőről, az ottani körülményekről írhatok, ami nekem is ismeretlen volt. Ma már "ott élek" Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2014-02-02 07:47:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Nagyon aprólékos és részletes,én örömmel olvasom, nekem idegen ez a táj és a nép ezért
mohón olvasom a sorokat.
Tetszett ez a rész is.
Szeretettel: Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-01-31 08:37:36

válasz Istefan (2014-01-31 00:54:25) üzenetére
Bizonyos mértékig igazad van István! Az, hogy ennyire szétszabdalom, abból az elgondolásból ered, h senki nem szeret a monitoron 5-8 ezer karakternél hosszabb írást elolvasni. Ezért ekkora "adagokra" szedem szét, egy kicsit megerőszakolva a szerkezetét. De, gondoljunk bele, ha könyvet olvasunk, az is hasonlóképpen történhet, van úgy, h csak néhány oldalra van időnk, esetleg csak annyira, mint itt egy epizód. Nem tudom. Mindenesetre nagyon örülök, h nyomon követed, köszönöm! Üd.: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2014-01-31 00:54:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ilyen apró részletekben olvasni egy regényt, nem élet Bödön! Legalábbis nekem. Úgy érzem megvárom, míg felteszed az utolsó részt. Szerintem túl lassan halad az a csónak, vigyázz nehogy telenovellás ízt kapjon regényed, mert kár lenne érte! Üdv István

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)