HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 60 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51259 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Lácai MihályFeltöltés dátuma: 2014-02-11
Victoria"Ego sum via
veritas et vita" Megismerni egymás világát, mint egymásba bújt ellenkezés, két ponton álló sziklák imádják a mezőt, a folyót, az alacsony részt. Ilyen szép lett gyengeségünk. Egymástól ébredjük el, hogy az élet játéka, ami a lényeg, finom porszemcsék rezgőtánca az ellenszédült szélben. Örvendezzen hát, akár a gondolat, és hű ritmusokat szavakba mentve hozd közelembe világodat. A szív megjelölt, királyok városában a királyné jelölt, játék, akár az élet, látom még a levegőt... a közelben rejlő világokat... már nem félédesen fehér az asztalon a bor. Könnyes lesz szívemben a vér, ha többé nem Rá gondolok, mennydörögne a felderítő tánc! Apró lábakon szökkenő vidukák érzik a prémeket, a simogatás titkát, képesek az áldozatra: od'adják a legnagyobb kincset a mindennél több kárhozatra. Esőcsepp hullámzik talpunk alatt, a sötét felhők bőrünkre ülnek, mint megannyi baktérium, folytonosan települnek, s legyen bár növény vagy ragadós állat: az éneklő jégveréssel mindannyian tovaszállnak. Merre van a végkijárat? Télen álmodom, nyáron ízlik a gyümölcs, héthetvenhét határon át kutattam a művészt, a láthatatlant, az időt. Emberekben láttam felismerni a mezőkön fortyogó lilát, cifrán hajlik a félbe vágott ég megtömve észak kosarát: eladnak érte mindent, elhagyják érte a halált. A föld, ez a türelmes áldozat, mit tud tenni? Akik szeretnek, azok égetnek hatalmasat, a múlandót úgyis kristályszínben oldják, öleld át a földet, fájdalmadat. Leheletünk csillagszövedékén az értelem áthatol, az angyal feltekint éneke válaszol, betelt a vizes pohár, a tudat, a csillámló állapot. Sebeink fénylenek még a kiömlött óceán édes-sós tekintetében, árnyékba omlik a csend, mikor visszamosolyognak végtelenszépen... mikor már Ő halad át az anyagon, Ki minden gondolatot magára véve Ő lett a derű, az eltékozolt. 2008 Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
sailor bejegyzést írt a(z) 2020.12.14. című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kétszemélyes című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hencegő autó című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi elégia című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Porcukrosbögrén-álmaink című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Más vagyok című alkotáshoz manna alkotást töltött fel Levegőt címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Karácsonyi elégia című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |