HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48092

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Báldi BálintFeltöltés dátuma: 2014-02-16

A titkos sziget új lakója

Egy csuklyás öregember ül egy gigászi, hófehér palota nagytermében felállított trónuson. Követség érkezik a magas terembe, csak úgy visszhangzik talpuk kopogása. A menet élén egy szintén idősödő férfi kopog, mögötte tíz emberrel - nők, férfiak vegyesen. Mindegyik színpompás, előkelő ruhadarabokat visel. Kíséretükben öt fegyveres, akik egészalakos, fehér köpenyt hordanak, amely szintén fehér mellvértet és egyéb páncélzatot rejt. A sisakjukon is fehér tollsor díszeleg. A palotaőrség ehhez hasonló öltözetet hord, csak náluk zebracsíkosan váltakozik a két alapszín. Ők az ajtóknál állnak. A küldöttség eléri a trónust, amely három hatalmas, dobogószerű ülőhelyből áll. A középső van a legmagasabban. Rózsafából faragták, meglehetősen impozáns szerkezet. A fő helyen foglal helyet a csuklyás, mellette pedig díszes öltözetű tanácsadói. Az egyik gazdasági, míg a másik fegyverkezési kérdésekben segédkezik. A vendégek vezetője letérdel a trón lábainál. Tekintetét felszegezi az öregemberre.
- Üdv néked, Uralkodóm!
- Üdv néked, Oktár szenátor! - viszonozza a recés hang. - Mi járatban itt a fővárosban?
- Az Országgyűlésből érkezem. Úgy hallom, egy újabb külhonit szándékozik beépíteni szigetünk populációjába, igaz ez?
- Beépíteni? Ó nem! Annál sokkal többről van szó! Fontos megbízatása lesz, majd ha átmegy az utolsó próbán.
- Pont erről akarok beszélni. A próbákról. Túl veszélyesek, főleg ha szárazföldiekkel végeztetjük el azokat.
- Ennek eldöntése úgy hiszem, még az én hatáskörömbe tartozik, kedves barátom!
- Fogadjon meg egy tanácsot tőlem, és állítsa le az akciót. Kérem önt.
- Már túl késő, Szenátor Úr! Embereimet rég kiküldtem az óceánra, ott várják a kiválasztottat. Folyamatos összeköttetésben állnak a fővárossal. Minden lépésükről tájékoztatást kapok.
- És ha a kiválasztott megint meghal a próba során, mint legutóbb?
- Hm... Úgy nem elég méltó a feladatra.
- Egy kész vallást épített fel ezeknek a harcosoknak. Külön templomaik vannak, szertartásokat ülnek, ősi nyelveken beszélnek... Mégis meddig tart majd elsajátítania mindezt a külhoninak?
- Évek, barátom! Hosszú évek, de az eredmény sokkal gyümölcsözőbb lesz, mint ha a szigetről halásztunk volna ki bárkit is erre a kényes pozícióra. Átesik egy enyhe agymosáson és olyan lesz, mint a kezes bárány.
- Ezúttal kit szúrt ki magának?
- Egy egykori kémet. Még fiatal, de rátermett, érzem benne a tehetséget.
- Már találkozott is vele?
- Természetesen nem. A kiválasztás és az azt követő megfigyelés szigorúan titkos. Személyesen még senki sem találkozott vele. Az első, aki ezt megteszi, az a hajó kapitánya lesz, akit elé küldtem a tengerre.
- Remélem nem fog mellé, Fenség.
- Én is nagyon bízom benne, Oktár. Ha nincs több kifogása államunk ezeréves működési rendjével kapcsolatban, akkor legyen szíves elhagyni a termet. Déli imámra készülök.
- Természetesen, Fenség. A legjobbakat! - mondja száraz torokkal, majd hátrafordul a menet, és megindulnak a kijárat felé.
- Oktár szenátor! - kiált utána a csuklyás. - Legközelebb a lemondását lobogtatva jöjjön ide, ha hasonló kérdései lesznek!
Az őszülő férfi csak némán bólint egy alig észrevehetőt, és gyorsított léptekkel távozik kíséretével együtt.
- Tovirom kapitány! - fordul a palotaőrség tisztjéhez az öreg csuklyás uralkodó. - Tűnjön balesetnek, ha érti, mire céloztam...
- Igenis, Fenség! - jön a megszokott válasz, majd a kapitány összecsapja sarkait, tiszteleg, s kilép az ajtón. Jól tudja, mit jelent az, amit uralkodója parancsolt neki. A szenátor túl sokszor kételkedett már a király döntéseiben. Egy állandó szálka volt az egész Országgyűlés szemében. Valószínűleg sorsa az lesz, hogy "beleszédül" majd egy kanálisba, vagy egyéb katasztrófa áldozata lesz, pedig csak jót akar hazájának. Ezzel talán ő itt az egyetlen.
Nehéz megmondani, miért pont erre a szárazföldi kémre esett a Tanács választása. Hosszú évekig keresgéltek világszerte, hiszen nem olyan egyszerű feladat rátalálni a megfelelő emberre. Kémeik régóta barangoltak a kontinenseken, ugyanis nagyon kevesen felelnek meg az ősi sziget ezeréves kulturális elvárásainak. Az illetőnek például mesterien kell bánnia legalább egy fegyverrel, beszélnie kell legalább két nyelven (beleértve a sziget dialektusát is), nem szabad házasnak lennie, s pláne nem lehetnek gyermekei. Jó állóképességgel kell rendelkeznie, további kívánatos erényei a szemfülesség, eszesség, és ravaszság. A legjobb, ha mindemellett még van színészi tehetsége is, az jól jön harc közben, nagyon jól. Így találtak hát a huszonnyolc éves Alzeco ügynökre. Ő a legmegfelelőbb, mivel ért a bűnügyekhez - amint már arról említés esett -, jól bánik a karddal, három nyelvet is beszél.
- Hahaha... ez lesz a mi emberünk! - mosolyodik el hirtelen az uralkodó egyik tanácsadója.
- Oszd meg velünk vidámságod tárgyát, fiam! - fordul felé a csuklyás király.
- Tisztelt Fenséged, hírt kaptam az imént, miszerint Alzecót pár hete hagyta el a kedvese több évnyi együttélés után. Kívánni sem lehetne ideálisabb személyt a posztra!
- Ugye?! Mily isteni előjel ez! Ha nem lenne ilyen szerencsétlen a nőkkel, nem is jöhetne ide.
- Uram, nem arról volt szó, hogy ezentúl csak nők tölthetik be ezt a posztot? - kérdezi egy másik tanácsos.
- Ahogy mondja, Karaton Miniszter Úr, csakhogy a legtöbb ilyen adottságokkal rendelkező hölgy boldog párkapcsolatban él. Minden férfi egy ilyen nőről álmodozik. Még a kontinenseken sincsenek olyan hülyék, hogy ne vegyék észre őket, pedig azért be kell látni, a szárazföldiek sok esetben "impotensek", vagy nem tudom, mi van velük, de rengeteg fantasztikus lány magányos náluk.
- Mindenesetre, nem ártana tovább keresgélni! A női nem érzékei sokkal közelebb állnak a hajdani romlatlan emberéihez. Márpedig mi ilyeneket szeretnénk toborozni. Észlelőképességük jóval kifinomultabb, egyszerre több mindenre is oda tudnak figyelni, az ingerület sincs rájuk oly hatással, mint a férfiakra, és ami a leglényegesebb: gyorsan tanulnak.
- Ne aggódjon, Karaton! Az akció tovább folyik. Most a legfontosabb, hogy az új barátunkat megtanítsuk arra, mit is jelent nálunk egy igazi harcosnak lenni.
- Ki végzi majd a betanítást?
- A legjobbak. Három különböző irányból folyik majd az oktatása, és ezt három különböző mestertől fogja elsajátítani. Lesz egy a vallási kérdések letisztázására, egy a harcművészetek oktatására, és egy a szigeti életmód megtanítására.
- Nem is könnyű feladat - sóhajt a másik tanácsadó. - Talán évekbe is beletelik, és nincs annyi időnk...
- Türelem, barátaim! Türelem! Amíg én ülök a trónon, nem kell aggódniuk.
Azzal megszólalnak a harangok. Dél van. Az öregek lekászálódnak a trónusról, és imádkozni készülnek. A hatalmas teremben külön kis kápolna van erre a célra. Leveszik a lábbelijüket, az uralkodón kívül mind felszabadítják fejüket díszeiktől, csak ő nem tesz így. Fennhagyja a csuklyát is, meg az aranyból készült babérkoszorút is. Talán ő nem érzi úgy, hogy ez bármilyen irányba is befolyásolná az Istennel folytatott ájtatos beszélgetést. Mielőtt imára hajtanák fejüket, megcsókolnak egy vaskos, fekete borítású könyvet, melyen az áll: A bölcsesség könyve. Egy saját állványon van, úgy derékmagasságban. A magas rangú férfiak az oltár előtt térdepelnek a puha szőnyegekkel leterített márványpadlón. Az oltár nagyon díszes, mindenféle ikonnal tarkított. Szent embereket ábrázolnak, de itt őket nem szentként, hanem a legnagyobb Földön élt emberekként, puszta, életszerű halandókként tisztelik. Középen található a Szűz Máriát és a kis Jézust ábrázoló festmény. Egyszerűen lenyűgöző. Mesteri ecsetkezelés és hosszú-hosszú évek tanulásának munkája ez. Úgy hat, mintha életre kelnének az alakok a gyertyalángok táncában. A kép kerete egy ablaknak tűnik, amelyen ha átnézünk, valahol megpillantjuk a húsvér Megváltót, aki épp egy mosolyt erőltet a világ problémáitól gondterhes és fáradt arcára.
Naponta kétszer imádkoznak. Egyszer délben, ebéd előtt, és egyszer este, a lefekvést megelőzően. Az első ima a hosszabb. Ezt a legtöbben templomokban végzik, végighallgatva a misét is, de akik nem erre érnek rá, azok ahol éppen tartózkodnak, ott térdelnek le és beszélgetnek a Teremtővel. Újabb divat szerint elhagyható a térdelés kényes, bizonyos esetekben (főleg hölgyeknél) kellemetlen gyakorlata. Ma már sétálás és munka közben, vagy akár a piacon is elvégezhető mindez. Tulajdonképpen nincs is időhöz kötve. Ez a napi órarend csak azok számára hasznos, akik - feledékenyek lévén - képesek megfeledkezni még az imáról is. A titkos sziget új lakójának azonban - minden bizonnyal - nem a vallási tradíciókat lesz a legnehezebb megszoknia. Ő még nem is sejti, de új otthona bizony egy elég furcsa kis világ itt, a tenger végeláthatatlan kékjének közepén...

2008. május

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Négy évszak szerelme című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Üzenet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Vőlegényemhez című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Leszállt az éj... című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Bányai Kornél: Estike / Nachtviole címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel A harangok rómába mentek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)