„"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem. ”"

Ködszürke szemei rozsdás lombot sírtak,
mosolya opálos, mint medúza-felhő,
nyirkos volt kacsója, melyet nyújtott felém,
mint egy feddhetetlen, francia úrinő.

„Párisba sasszéval tévedt be az új Ősz,
mint aki a táncban kicsit félre lépked,
régi sanzonokat dúdolt vén fülembe,
közben fáradt szemem titkon reád nézett.

Kócolta hajadat tétova fuvallat,
ajkadon borzongás, ujja oda tévedt,
s nékem itt maradtál merengő szemekkel,
mint örök Ősz, s végzet.

Talán egy pillanat, itt járt az ősz nálunk,
Párisnak útjain, túl is futott rajtunk,
kánikulában, a forró aszfalton,
s elvetélt mosolyok borítják bús arcunk.