HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44928

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-03-03

A majom farka, a misszionárius feneke V/6.

-Fázom - rebegte a lány, akadozó nyelvvel. Felült, a pokróc lecsúszott a válláról. -Nincs egy száraz inged, Antonio? Átöltöznék!
Még soha nem tegezte a papot. A pap olykor magázta, máskor tegezte, de ő eddig a napig még nem merte megengedni magának, hogy visszategezze.
Az atya ránézett, látta, lila a szája széle, és minden ízében remeg. Nyújtotta a kezét.
-Gyere, próbálj felállni, hazaviszlek, otthon majd átöltözöl.
-Nem akarok! Hagyjál!
Áthúzta fején a csuromvizes hálóinget, és a földre dobta.
-Nem kell elfordulnod...Antonio. Láttál már így, nem?!
Az atya elkapta a tekintetét, igyekezett másfele nézni. Félrebeszél, nincs tudatában annak, mit mond, és mit tesz! Mi a csudának adtam neki annyi konyakot?! -korholta magát.
A szekrényhez lépett, kivett a felső polcról egy törülközőt és egy szépen összehajtogatott piros-kockás férfiinget. Odadobta mindkettőt a lány ölébe. -Tessék! Törülközz meg, és öltözz fel! Igyekezz, úgy reszketsz, mint a nyárfalevél!
Ethel üggyel bajjal megtörülközött, majd felvette a földről az inget, és tétova kézzel széthajtogatta. Megpróbálta kigombolni, nem boldogult vele.
-Antonio!
-Tessék!
-Antonio, gyere már kérlek, segíts!

A férfi a szekrény felé fordulva állt, háttal Ethelnek, aki a szoba közepén, az asztal mellett a földön ücsörgött. Vonakodva megfordult, odament, leguggolt, kigombolgatta az inget, a fejét azonban mindvégig félre fordítva tartotta. Ethelnek még mély-részegségén is átütött, hogy Antoinio nem mer ránézni. Kuncogott.
-Mi van...most meg mit szégyenlősködsz, atya? Most...itt vagyok ládd-e...pu...céron...most nem kell leskelődnöd... hogy...lássál!
Nem kell leskelődnöm? Az atyában megszorult a kalapács. Miről beszél ez a lány? Csak nem hiszi, hogy...? Nem, nem, ez képtelenség! Részeg szegényke, az ital beszél belőle, mert egy idióta, nem is tudom ki volt az, leitatta!
-Jól van -mondta - nincs semmi baj. Felemelte az inget, megkereste az ujját, fölszedte harmonikába, mint amikor kisgyereket öltöztet az ember, és odatartotta elé. -Bújj bele. Add a karodat. Úgy, most a másikat is szépen!
Ráadta, összehúzta a két szélét és elkezdte begombolni a gombokat. Igyekezett közben nem észrevenni Ethel alabástrom-fehér testét, mégis, akaratlanul is látnia kellett a merészen ívelő, feszes mellecskéket, a pimaszul felágaskodó mellbimbókat, a lapos hasikót, a köldök kis lyukával középen, s a combok találkozásánál a puha pihékkel borított szeméremdombot.
Antoniot hőhullám kerülgette, zihálva, nehezen lélegzett. Én Uram én Istenem! Te tudod, hogy, ami rám tör most...ez a forró hullám...ez semmi...tényleg semmi! Ennek semmi köze nincs a férfivágyhoz! Uram, Ethel megejtő szűzi-teste most itt, nem egy asszonyállatnak, egy közönséges némbernek a teste, hanem csak egy segítségre szoruló embertársam teste! Egy felebarátom teste! És én most itt csak a Te szolgád vagyok, nem egy férfi...! Nem...nem egy férfi...!
Győzködte magát, fohászkodott. Uram irgalmazz nekem! Krisztus kegyelmezz bűnös lelkemnek! Adj erőt én Uram én Istenem! Ez a szépség, ez a tisztaság...Atyám! Atyám!!

A teste azonban férfitest volt, és nem volt hajlandó engedelmeskedni a lélek parancsának. A kísértés természete már csak ilyen. Érezte undorító reakcióit, ami minden férfi-testnek a sajátja. De vajon tényleg bűn, gyalázat és undor forrása-e a test, nem szent maga is, melyet Isten szent akarata teremtett olyannak, amilyen? Nem, nem, nem! Távozz tőlem Sátán! A test az ördögé, a lélek Istené. Miért erősebb Uram az ördög Nálad? Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!
Abbahagyta egy pillanatra, az utolsó gomb lekötötte figyelmét, pont a lány hasa alatt nem akaródzott a pogánynak általmenni a gomblyukon, körmével segített neki, azzal nyomkodta, aztán amikor sikerült végre, hadarva mondta tovább az imát magában:
Miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, s ne vígy' minket a kísértésbe, de szabadíts meg a Gonosztól...igen Uram, szabadíts meg minden kísértéstől, és minden gonosztól, kérlek Uram, kérlek Uram!

A frigaem kezdte kiadni mérgét, nem zúgott, nem jajgatott már annyira a szél, a villámlások ritkultak, a dörrenések távolabbról hallatszottak. Ethel, pokrócba csavarva, félig aludt a földön, szeme csukva volt, szája azonban motyogott valamit. Odahajolt, hallgatta, próbálta megérteni, de az összefüggéstelen szavakból nem tudta kihámozni, mit mond.
Szólnom kell az apjának - futott át a fején. És meg kell néznem odaát a gyerekeket!
Kiment, bezárta maga mögött az ajtót, a reteszt is rátolta, fel ne tépje valahogy a szél. A "kollégium" épülete esett közelebb, odafutott, benézett a chabono bejárati ajtaján. Az egyik távoli villám fényénél egy kuporgó alakot vett észre oldalt a földön, legnagyobb meglepetésére Julianna volt az!
-Maga itt, anyám?
A nővér nehézkes mozdulattal talpra kepeszkedett.
-Miért, hol kellene lennem? - morogta vissza.
-Azt hittem...hát nincs a szállásán?
Juliannának saját "szolgálati" házikója volt. Amikor Delohiba jött, Pablo kis kunyhóját kapta meg, a fiú pedig beköltözött Carlosékhoz.
-Mióta hazatértünk a tereékből, itt alszom a gyerekekkel! -Rámutatott egy üresen lógó függőágyra az egyik keresztgerendán. -Abban, ni.
Antonio meglepődve nézett rá.
-Valóban? Nem tudtam!
-Maga semmit nem tud!
-Minden rendben? Alszanak? -kérdezte a pap, körbekaszálva a karjával. A körbefutó "ereszek" alól, a felaggatott chinchorrókból egyenletes szuszogás hallatszott.
-Mint a tej! Meg se kottyant nekik ez a kis égiháború! Ezek az indián kölkök hozzá vannak szokva.
Antonio egyik lábáról a másikra állt.
-Megyek akkor. Jó éjszakát. Apropos. Ethel nálam van...alszik...
-Tudom, hogy ott van magánál.
-Honnan tudja? -Maga mindent tud?
-Majdnem mindent. Itt mentek el, az orrom előtt nemrég maga, a két férfi és Ethel, pont akkor néztem ki.
-És akkor is kinézett, amikor Pedro és Faé távoztak?
-Na, ja!
-És ebből következtette?
-Pontosan.
Az atya vállat vont. -Nem küldhettem haza ilyen állapotban, és pláne ebben az ítélet-időben.
-Hát nem is.
Antonio úgy döntött, véget vet a nem túl épületes eszmecserének.
-Jól van akkor. Tartsa akkor továbbra is nyitva a szemét. További nyugodalmas jóccakát kívánok, dicsértessék az Úr Jézus Krisztus.
-Magának is, és mindörökké.

Átvágott a téren a telep másik oldalára. Jól látott, mert a villámlások még mindig egymást követték. Kísérteties volt a missziós-telep a fel-felvillanó villámok fényében. Ijesztő óriás-alakok járták szellem-táncukat az épületek körül, -a fák árnyékai. Bezörgetett a doktorhoz. Az ajtó szinte azonnal kitárult, dr. Voght ugrásra készen várta.
-Ethel?
-Elaludt.
-Elaludt? Hogy, hogy?
Az orvos szemében értetlenkedés és rosszallás tükröződött.
-No igen. -Kicsit kínos volt magyarázkodni. -Ugyanis, nagyon fáradt volt, sokat kínlódtunk a csónakkal, majdnem elvitte a víz...
-És?
-Hát, ugye ott volt nálam Pedro is és Faé is, behívtam őket,...és megkínáltam őket egy kis lélekmelegítővel, mindannyian ki voltunk merülve, át voltunk ázva, fáztunk.
-Berúgott a lányom?
Az atya habozott. Hogy mondja el? Az lesz a legjobb, ha sehogy.
-Á, nem. Csak, csak elpilledt.
-Értem.
-Száraz ruhát adtam neki, lefektettem, betakartam. Talán...nem kellene bolygatni reggelig.
Az orvos összeráncolta a homlokát, merő aggodalom volt az egész ember.
-Igen, talán nem kellene. Jól van, atyám. Azt hiszem, tényleg nem kellene.
Antonio kihátrált, az orvos becsukta mögötte az ajtót. A vihar elvonulóban volt, a szél ereje jelentősen csökkent, a zápor elállt, de valami vékony, könnyű eső még esett. Visszament a házába, bezárkózott. Leült az asztal mellé, nézte Ethelt, és imádkozott. A lány nyugtalanul hánykolódott a helyén, lerúgta magáról a takarót, az arca tűzpirosan lángolt. Egyszer csak felült, kinyitotta a szemét, de azok a szemek a semmibe révedtek, nem volt ébren. Váratlanul beszélni kezdett, tisztán, és érthetően artikulálva.
-Faé, ez a barom veijúú egy éles késsel ide fog jönni, atya, hogy kivágja a puncimból a pöcköt! Ugye nem engeded, atya, ugye elkergeted?! Ugye megmondod neki, hogy menjen a...menjen a...qwiysbe!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
848
Időpont: 2017-01-11 16:16:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Ez a rész zseniális. Ennyi.

Tisztelettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-03-10 08:28:00

válasz Istefan (2014-03-09 20:46:06) üzenetére
Feltérdel az ágyán, azt hiszi, szobatársa "Fűzfa" (aki egyes szám első személyben elmeséli a történetet) már alszik. És akkor imádkozni kezd, h I. mentse meg őt ettől a kísértéstől. Neki sikerül. Ö nem botlik el. Jó, de kérdés az, h a hősök, akik elbotlanak, mert emberek, s nekik is van "fenekük" mint minden embernek - kevésbé hősök-e, mert elbotlottak? Hogy az ő nagyszerű tetteik értéke kisebb-e? Ezt szeretném boncolgatni ebben a regényben. S én nem foglalok állást, döntse majd el az olvasó! Nagyon hálás vagyok Neked, h olvasod, s kíváncsi vagyok majd a további véleményedre! -én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-03-10 08:27:24

válasz Istefan (2014-03-09 20:46:06) üzenetére
Szia István! Valahogy oda szeretnék kilyukadni, hogy a hősök is emberek, ők is megbotolhatnak. Kérdés: botlás-e az, ha valaki szerelmes lesz? Egy átlagember számára nem, de egy pap számára lehet, hogy igen. De a papok is különbözőek lehetnek. (Ők is emberek). Vitéz Somogyvári Gyula gyönyörű regényében: "Virágzik a mandulafa", van egy pap, Rácz Laci hadapródjelölt. Az olasz fronton harcol a század, de visszavonják egy rövid időre, feltölteni. Itt egy kis falucskában, Danéban, él egy fiatal kis lányka, félig magyar, félig olasz, Nanika a neve. Játszanak, cicáznak, a szokásos. Ott van az egész század, a fiatal katonák. Szerelmesek lesznek egymásba. A fiú -egy kirándulást követő éjszaka- rájön, mennyire szereti ő is a lányt.

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-03-09 20:46:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egyetlen megjegyzésem lenne, a papi hevüléssel kapcsolatosan. Katolikus papok között nevelkedtem, volt néhány jó haverom közöttük, jókat múlattunk, mondhatnám néha a sárga földig, de sose hevültek fel nők láttán. A mai napig se tudom mi erre a gyógyszer, nem akarták elárulni, még akkor se amikor annyi bort ittunk, hogy csak amúgy ömlött az igazság mindenkiből. Nem tudom, ha az ima segít ilyen esetekben, mivel sose köllött kipróbáljam, oszt lehet az is, hogy nem minden pap egyforma.
Egyébként szeretem, ahogyan feszítgeted a húrt!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-03-04 10:23:19

válasz eferesz (2014-03-04 10:04:54) üzenetére
Igeeen!!! de az igazságnak több arca is lehet:) Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2277
Időpont: 2014-03-04 10:04:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hűha! Az igazság percei.
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-03-03 20:07:27

válasz Klára (2014-03-03 19:44:20) üzenetére
Hááát igen....de mint az életben, lehet, h itt is más fordulatot vesz. Én nem tudom:) ???? Vagy, ha igen, nem árulom el:)))) Üdvözlettel: én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2114
Időpont: 2014-03-03 19:44:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elolvastam már délelőtt. Kezd "forróvá" válni a helyzet... Szegény Antonio Mouret abbé vétkébe fog esni hamarosan, előre látom :))))

Üdv: Klári
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-03-03 15:50:43

válasz Susanne (2014-03-03 15:41:51) üzenetére
Kedves Zsu! Nagyon örülök neki! Annyira szívem csücske ez a történet....nem akarok egyik szereplővel sem igazságtalan lenni, megpróbálom bemutatni őket, milyenek, hibáikkal, erényeikkel, s majd az olvasó eldönti, mit hámoz ki belőle! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2014-03-03 15:41:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Remek lett ez a rész is, a párbeszédek és az atya érzéseinek leírása különösen tetszett !!!
Kíváncsian várom a folytatást.
Jó a téma, érdekes a környezet és a szereplők is. TETSZIK !

Nagy szeretettel:Zsu

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Visszatérés címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)