HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 17 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51261 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2014-03-05
10. Szonettkoszorú - Naplemente az Ipoly utcai fák felettKészült négy szonettből.
1 Nyár 2006-ban Minden másképp van, mint gyermekkoromban akkor évenként tavasz után nyár jött utána ősz és tél rendben pontosan. A tudósok se tudnák megjósolni, hogy ez a mostani melyik évszak? Tavaly novemberben-decemberben fagyos hideg helyett jött a meleg, nem csak egyszer, többször is húsz fok lett. A tavasz pedig egyre késlekedett, mivel még nagy hó esett márciusban, s az idő tavaszra váltott hirtelen. Pusztító ár zúdult az országra, a temérdek hó meg olvadni kezdett, a föld nem bírta nyelni a sok vizet. 2 A föld nem bírta nyelni a sok vizet, nagy kárt hozva egész hazánkra. Mi jöhet ezután? Mindenki félt, Időjósok is hideg nyarat vártak, de ezúttal jó nagyot hibáztak. Őket és bennünket az időjárás is jól átvert; talán csoda történt, mivel a naptár nyarat mutatott, (és) valóban nyár lett! Az emberek szidták a hőn kívánt kánikulát, mert forró nyári napok következtek, nagy melegtől szenvedtek, milyen az élet? Semmi se jó az embernek; Ki tudna nekünk eleget tenni? 3Megáradt az Ipoly Ki tudna nekünk eleget tenni? Árad az Ipoly, de folyónak nem nagy, örülök, mert magyarnak születtem. Tudom, nem divat a hazaszeretet, sokszor mégsem értem, hogy is van ez? Mint az Ipolynál, hóolvadás után... minden változáskor vágyunk jobb létre, csak reménykedhetünk, hogy beválik! Ha megtelik a medre, egyszerre lecsitul mint az életünk, akár a szegény Duna, régóta mennyi mindent átélt, hurcolja egész Európa szennyét. Mély medrében lefolyt már annyi tetem, lassan minden elvész e mocskos vízben. 4 Lassan minden elvész e mocskos vízben. Kis nemzetünkre ugyan ki tekintne? a szegény népet Isten is feledte, s a jóvátételt mindig csak ígérték, pedig nagyon ránk férne a segítség. Kis patakok-folyók, ha megduzzadnak, nagy medret keresve, Dunába folynak, de hová igyekezzen a szegény nép? Azt kérditek most: lesz-e jobb jövőnk? Úgy lehet: mindnyájuk szíve kőből lett, hisz süket fülbe szól baja szegénynek! Ki merne válaszolni most igennel? Ki segít rajtunk, ha csattan az ostor? Kit érdekel most a szegény nép sorsa? 5 Kit érdekel most a szegény nép sorsa? Mindig volt gazdag, de sokkal több szegény, falat kenyérért napestig dolgoztak. Éhezni? E szót soha nem hallják meg! Mi bajunk, pedig ezt nem most találták ki, mert mi szegénységet örököltünk! Gazdagot jólétbe szülik, ujjukat se kell mozdítani, vagyon ölükbe hull. Voltak és vannak mindig ügyeskedők, vagyont fortéllyal-fillérért szerzők, kik szégyen nélkül nyúzzák a szenvedőt, a gazdagok utaznak repülővel, tengervíz mossa elhízott hájukat, luxusbárokban költik a vagyont. 6 Luxusbárokban költik a vagyont, ami sosem elég, kedvtelésükre számolatlanul szórják a pénzt, hogy zsíros falatjuk meglegyen mindég. Az is nagy baj nálunk, hogy nagyjaink ahelyett, hogy egymással torzsalkodnak, azért dolgoznának a parlamentben: minden szegénynek jusson jó falat. Jó lenne, ha úgy gondolkodnának jutna eszükbe bársonyszékeikben: jólétben kéne élnie a szegénynek! E helyett növelik a vagyonukat. Jobb híján két-ballábas focistáknak luxus-stadionokat emelnek. 7 Luxus-stadionokat emelnek. Inkább azon fáradoznának, hogy legyen munkája minden embernek, kenyér kerüljön minden családnak asztalára, tanuljon minden gyermek, rendes ruhában járjon iskolába. Nélkülözés és félelem helyett béke és nyugalom legyen e hazában, akkor reménykedhetünk, ne csüggedjünk, nem hagyhat magunkra Magyarok Istene, higgyük, hogy jön még jobb világ nekünk. Ha mindnyájan tejes erőnkkel (a) jólétünkért küzdünk, akkor meglátjuk, sorsunk kereke végre jóra fordul! 8 Naplemente az Ipoly utcai fák felett sorsunk kereke végre jóra fordul. Halad a Nap Nyugat felé, ajtóm előtt állva, csodálom a naplementét. Mindig újabb képek jelennek meg, s elbűvölve nézem, ahogy kúszik a napkorong lefelé, az Ipoly utcai fák fölött. Lassan megint lefelé indul, már a perceket számlálom, de még egészben látom. Sötét felleg borítja felső részét, középen napsugarak vibrálnak. fölötte tarka színfoltok keringnek. A napkorong egyre lejjebb ér, az alsó felét a fák eltakarják. 9 Nap alsó felét a fák eltakarják, fölötte vidáman kergetőznek a felhők. Lassan csend borul a városra, kigyulladnak az utcai lámpák. Az Ipoly utca fái fölött a Nap elbújik a hegy ölelő karjába. Még látom a Nap halványodó pírját, ami fáradtan visszanéz utána. A csend megpihen a fák tetején, s én tovább a sötétedő tájat látom, mert a csodát figyelem: a naponta mindig más-más, ragyogó színben váltakozó naplementét az Ipoly utcai fák lombja fölött. 10.Hazám és otthonom Az Ipoly utcai fák lombja fölött. Sok éve már, hogy sorsom ide sodort, Az egész könyék ismerős nekem, fél évszázada kis otthonomban élek itt, kedves emberek között. Ebben a városban jól érzem magam, itt az otthonom. Az Ipoly közel, látom, ahogy fűzfák között lomhán csordogál, ott van az országhatár. Látom Tátra vonulatát, a kéklő hegyeket, ott született édesanyám, siratta otthonát, mert őt örökre a szülőföldjéről elűzte Trianon. Régen itt lakom, itt munkálkodom. 11 Régen itt lakom, itt munkálkodom, családom kenyerét is itt kerestem, s itt született a három gyermekem, vidáman játszottak kiskertemben, az udvaron kergetőztek szabadon, cicák után futottak, itt voltak óvodások, itt jártak iskolába, majd a fővárosban okultak tovább. Elkerültek innen, felnőttek gyorsan, máshol raktak fészket, s családjukkal éltek, én meg magamra maradtam, pihentem, az évek sietve múltak, kötögettem, tornacsarnokba jártam, magamnak tündérkertet varázsoltam. 12 Magamnak tündérkertet varázsoltam. Nemsokára unokáim születtek, hozzájuk jártam, majd az iskolai szünetekben, minden nyáron nálam nyaraltak: ők is játszottak cicákkal, a kertben epret-málnát majszoltak, játékszerszámokkal ők is dolgoztak; néha kergetőztek-futkároztak; Velem jöttek nyaralni, szereztek barátokat. Boldog évek követték egymást, hamar ifjúkorba léptek. Így teltek az évek, megint egyedül maradtam, itt élni mégis szeretek, megszoktam a várost, mindenki ismer. 13 Megszoktam a várost, mindenki ismer, egyedül élek, de itt az otthonom, magányosnak magam soha nem érzem, ismerős nekem minden, rétek, a táj, ablakon kinézve ezüst nyárfán fészkel egy gerlepár, minden délután talán hálából; nekem turbékolnak. Ha eljő az alkony, ajtóm előtt állva nézem a naplementét. Miden este a színes égboltot csodálom, ahová a lemenő Nap festi a képeket. Téli estéken a csendes szobában sokat olvasok, idézem a múltam, s eszembe jut boldog ifjúságom 14 Eszembe jut boldog ifjúságom: feledhetetlen emlékeim jönnek, mikor éltem kedves szüleimmel, gondolatban a múltba visszaszállok. Nem unatkozom, elfoglalom magam számítógéppel, ekként születtek meg az írott könyveim, mert életem titkait versbe-regényekbe véstem. Ipoly felől enyhe szellő lengeti a fákat, gerlék őrzik fiókáit. Ide kötnek emlékeim és sorsom, a rosszat feledem, boldog is voltam. E város otthonom, e föld a Hazám, itt búcsúztatnak, ha majd üt az órám. ** 15. Mesterszonett Naplemente az Ipoly utcai fák felett c. versére Minden másképp van, mint gyermekkoromban A föld nem bírta nyelni a sok vizet. Nekünk eleget tenni ki tudna? A mocskos vízben lassan elvész minden. A szegény nép sorsa kit érdekel? Gazdagok luxusbárban költik a vagyont, luxus-stadionokat emelnek. sorsunk kereke végre jóra fordul! Nap alsó felét a fák eltakarják az Ipoly utcai fák lombjai fölött. Már régen itt lakom, itt munkálkodom, magamnak tündérkertet varázsoltam, megszoktam a várost, ismer mindenki, eszembe jut boldog ifjúságom, itt búcsúztatnak, ha majd üt az órám. **-** Készült: 2014. január 26. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fogatlan Ferkó című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ébredés címmel a várólistára szilkati bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz gleam alkotást töltött fel Töredék címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Haldokló diktátor végszava címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Isten véletek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Leslie alkotást töltött fel Nőnap címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Minden sejtésemben című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |