HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44944

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Versek / természet
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2014-03-05

10. Szonettkoszorú - Naplemente az Ipoly utcai fák felett

1
Nyár 2006-ban
Minden másképp van, mint gyermekkoromban
akkor évenként tavasz után nyár jött
utána ősz és tél rendben pontosan.
A tudósok se tudnák megjósolni,
hogy ez a mostani melyik évszak?
Tavaly novemberben-decemberben
fagyos hideg helyett jött a meleg,
nem csak egyszer, többször is húsz fok lett.
A tavasz pedig egyre késlekedett,
mivel még nagy hó esett márciusban,
s az idő tavaszra váltott hirtelen.
Pusztító ár zúdult az országra,

a temérdek hó meg olvadni kezdett,
a föld nem bírta nyelni a sok vizet.


2
A föld nem bírta nyelni a sok vizet,
nagy kárt hozva egész hazánkra.
Mi jöhet ezután? Mindenki félt,
Időjósok is hideg nyarat vártak,
de ezúttal jó nagyot hibáztak.
Őket és bennünket az időjárás
is jól átvert, - talán csoda történt,
mivel a naptár nyarat mutatott,
(és) valóban nyár lett! Az emberek
szidták a hőn kívánt kánikulát, mert
forró nyári napok következtek,
nagy melegtől szenvedtek, milyen

az élet? Semmi se jó az embernek...
Ki tudna nekünk eleget tenni?


3
Megáradt az Ipoly
Ki tudna nekünk eleget tenni?
Árad az Ipoly, de folyónak nem nagy,
örülök, mert magyarnak születtem.
Tudom, nem divat a hazaszeretet,
sokszor mégsem értem, hogy is van ez?
Mint az Ipolynál, hóolvadás után...
minden változáskor vágyunk jobb létre,
csak reménykedhetünk, hogy beválik!
Ha megtelik a medre, egyszerre lecsitul
mint az életünk, akár a szegény
Duna, rég' óta mennyi mindent átélt,
hurcolja egész Európa szennyét. Mély

medrében lefolyt már annyi tetem,
lassan minden elvész e mocskos vízben.


4
Lassan minden elvész e mocskos vízben.
Kis nemzetünkre ugyan ki tekint'ne?
a szegény népet Isten is feledte,
s a jóvátételt mindig csak ígérték,
pedig nagyon ránk férne a segítség.
Kis patakok-folyók, ha megduzzadnak,
nagy medret keresve, Dunába folynak,
de hová igyekezzen a szegény nép?
Azt kérditek most: lesz-e jobb jövőnk?
Úgy lehet: mindnyájuk szíve kőből lett,
hisz' süket fülbe szól jaja szegénynek!
Ki merne válaszolni most igennel?

Ki segít rajtunk, ha csattan az ostor?
Kit érdekel most a szegény nép sorsa?


5
Kit érdekel most a szegény nép sorsa?
Mindig volt gazdag, de sokkal több szegény,
falat kenyérért napestig dolgoztak.
Éhezni? E szót soha nem hallják meg!
Mi bajunk, pedig ezt nem most találták
ki, mert mi szegénységet örököltünk!
Gazdagot jólétbe szülik, ujjukat se
kell mozdítni, vagyon ölükbe hull.
Voltak és vannak mindig ügyeskedők,
vagyont fortéllyal-fillérért szerzők,
kik szégyen nélkül nyúzzák a szenvedőt,
a gazdagok utaznak repülővel,

tengervíz mossa elhízott hájukat,
luxusbárokban költik a vagyont.


6
Luxusbárokban költik a vagyont,
ami sosem elég, kedvtelésükre
számolatlanul szórják a pénzt, hogy
zsíros falatjuk meglegyen mindég.
Az is nagy baj nálunk, hogy nagyjaink
ahelyett, hogy egymással torzsalkodnak,
azért dolgoznának a parlamentben:
minden szegénynek jusson jó falat.
Jó lenne, ha úgy gondolkodnának
jutna eszükbe bársonyszékeikben:
jólétben kéne élnie a szegénynek!
E helyett növelik a vagyonukat.

Jobb híján két-ballábas focistáknak
emelnek luxus-stadionokat.


7
Luxus-stadionokat emelnek.
Inkább azon fáradoznának, hogy
legyen munkája minden embernek,
kenyér kerüljön minden családnak
asztalára, tanuljon minden gyermek,
rendes ruhában járjon iskolába.
Nélkülözés és félelem helyett
béke és nyugalom legyen e hazában,
akkor reménykedhetünk, ne csüggedjünk,
nem hagyhat magunkra Magyarok Istene,
higgyük, hogy jön még jobb világ nekünk.
Ha mindnyájan tejes erőnkkel (a)

jólétünkért küzdünk, akkor meglátjuk,
sorsunk kereke végre jóra fordul!


8
Naplemente az Ipoly utcai fák felett
Végre jóra fordul sorsunk kereke.
Halad a Nap Nyugat felé, ajtóm
előtt állva, csodálom a naplementét.
Mindig újabb képek jelennek meg,
s elbűvölve nézem, ahogy kúszik
a napkorong lefelé, az Ipoly
utcai fák fölött. Lassan megint
lefelé indul, már a perceket
számlálom, de még egészben látom.
Sötét felleg borítja felső részét,
középen napsugarak vibrálnak.
fölötte tarka színfoltok keringnek.

A napkorong egyre lejjebb ér, az
alsó felét a fák eltakarják.


9
Nap alsó felét a fák eltakarják,
fölötte vidáman kergetőznek a
felhők. Lassan csend borul a városra,
kigyulladnak az utcai lámpák.
Az Ipoly utca fái fölött a Nap
elbújik a hegy ölelő karjába.
Még látom a Nap halványodó pírját,
ami fáradtan visszanéz utána.
A csend megpihen a fák tetején,
s én tovább a sötétedő tájat
látom, mert a csodát figyelem:
a naponta mindig más-más, ragyogó

színben váltakozó naplementét
az Ipoly utcai fák lombja fölött.


10
Hazám és otthonom
Az Ipoly utcai fák lombja fölött.
Sok éve már, hogy sorsom ide sodort,
Az egész könyék ismerős nekem,
fél évszázada kis otthonomban
élek itt, kedves emberek között.
Ebben a városban jól érzem magam,
itt az otthonom. Az Ipoly közel,
látom, ahogy fűzfák között lomhán
csordogál, ott van az országhatár.
Látom Tátra vonulatát, a kéklő
hegyeket, ott született édesanyám,
siratta otthonát, mert őt örökre

a szülőföldjéről elűzte Trianon.
Régen itt lakom, itt munkálkodom.


11
Régen itt lakom, itt munkálkodom,
családom kenyerét is itt kerestem,
s itt született a három gyermekem,
vidáman játszottak kiskertemben,
az udvaron kergetőztek szabadon,
cicák után futottak, itt voltak
óvodások, itt jártak iskolába,
majd a fővárosban okultak tovább.
Elkerültek innen, felnőttek gyorsan,
máshol raktak fészket, s családjukkal
éltek, én meg magamra maradtam,
pihentem, az évek sietve múltak,

kötögettem, tornacsarnokba jártam,
magamnak tündérkertet varázsoltam.


12
Magamnak tündérkertet varázsoltam.
Nemsokára unokáim születtek,
hozzájuk jártam, majd az iskolai
szünetekben, minden nyáron nálam
nyaraltak: ők is játszottak cicákkal,
a kertben epret-málnát majszoltak,
játékszerszámokkal ők is "dolgoztak",
néha kergetőztek-futkároztak...
Velem jöttek nyaralni, szereztek
barátokat. Boldog évek követték
egymást, hamar ifjúkorba léptek.
Így teltek az évek, megint egyedül

maradtam, itt élni mégis szeretek,
megszoktam a várost, sokan ismernek.


13
Megszoktam a várost, ismer mindenki,
egyedül élek, de itt az otthonom,
magányosnak magam soha nem érzem,
ismerős nekem minden, rétek, a táj,
ablakon kinézve ezüst nyárfán
fészkel egy gerlepár, minden délután
- talán hálából - nekem turbékolnak.
Ha eljő az alkony, ajtóm előtt állva
nézem a naplementét. Miden este
a színes égboltot csodálom, ahová
a lemenő Nap festi a képeket.
Téli estéken a csendes szobában

sokat olvasok, idézem a múltam,
s eszembe jut boldog ifjúságom...


14
Eszembe jut boldog ifjúságom:
feledhetetlen emlékeim jönnek,
mikor éltem kedves szüleimmel,
gondolatban a múltba visszaszállok.
Nem unatkozom, elfoglalom magam
számítógéppel, ekként születtek meg
az írott könyveim, mert életem
titkait versbe-regényekbe véstem.
Ipoly felől enyhe szellő lengeti
a fákat, gerlék őrzik fiókáit.
Ide kötnek emlékeim és sorsom,
a rosszat feledem, boldog is voltam.

E város otthonom, e föld a Hazám,
itt búcsúztatnak, ha majd üt az órám.


**

15. Mesterszonett

Naplemente az Ipoly utcai fák felett c. versére

Minden másképp van, mint gyermekkoromban
A föld nem bírta nyelni a sok vizet.
Nekünk eleget tenni ki tudna?
A mocskos vízben lassan elvész minden.
A szegény nép sorsa kit érdekel?
Gazdagok luxusbárban költik a vagyont,
luxus-stadionokat emelnek.
sorsunk kereke végre jóra fordul!
Nap alsó felét a fák eltakarják
az Ipoly utcai fák lombja fölött.
Már régen itt lakom, itt munkálkodom,
magamnak tündérkertet varázsoltam,

megszoktam a várost, ismer mindenki,
eszembe jut boldog ifjúságom,
itt búcsúztatnak, ha majd üt az órám.

Készült: 2014. január 26.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2014-03-09 23:12:56

válasz Kőműves Ida (2014-03-08 10:05:03) üzenetére
Kedves Ida!
Verses képeim azért lehetnek tetszetősek, mert olyan helyen, olyan kisvárosban lakom, amelynek régi hagyományai vannak, ahol korabeli építmények és a környezet, minden szép, amikről nem is lehetne másként nyilatkozni. Egyébként a naplementéket nem csak itt, mindenhol szeretem nézni, s megcsodálom a különlegességét.
A javak elosztásával kapcsolatos véleményeddel tulajdonképpen kiegészítetted a verset. Igazad van, mert az emberek részére egyformán kellene a javakat elosztani. Nincs mentség sehol arra, hogy emberek éhen haljanak vagy megfagyjanak hideg szobában, s ha még az sincs, a parkok padjain...
Ilyet a mai világban nem volna szabad eltűrni. És választott vezetőknek mindenhol, erre kellene a legnagyobb súlyt fektetni, de sajnos, nem így történik. Borzasztó még látni is azokat a képeket, pl. az éhségtől csont-bőr kisgyermekekről... Miért kell szenvedniük földi pokolban, hisz senki se tehet arról, hová születik.
Köszönöm, hogy olvastad
szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-03-08 10:05:03

Kedves Kata!

Elvarázsoltál képeiddel, ahogyan bemutatod környezeted természeti szépségeit.
Itt a múlt, a jelen és a jövő... Csak bizakodhatunk, reménykedhetünk, hogy jobbra fordul a sorsuk a szegényeknek, jusson több jó falat az asztalukra a jövőben, és legyen könnyebb életünk mindannyiunknak. Jusson eszébe már valakinek, hogy a földi javakat egyenlően kell elosztani, ne legyen senki sem különb ember a másiknál, csak azért, mert többet kapart magának, mert megtehette...
Tetszett a szonettkoszorúd, nagyon tetszett!

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2014-03-07 18:45:38

válasz csabaiandy (2014-03-07 18:14:36) üzenetére

Igen, jól gondoltad, mert ennek az összeállítás időigényes. Nálam viszont annyival könnyebb, hogy már nagyon sok versem van, s azokat alakítom át szonetteké, s az összeillőkből lehet kialakítani a szonettkoszorút. Köszönöm, hogy itt jártál és örülök, ha tetszett. Mindig szívesen látlak.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
csabaiandy
Regisztrált:
2012-08-26
Összes értékelés:
1037
Időpont: 2014-03-07 18:14:36

szép összetett írás, időigényes is lehetett, biztos sokat dolgoztál vele. szeretettel
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2014-03-07 16:17:50

válasz oroszlán (2014-03-06 11:09:25) üzenetére

Nagyon szép szavakkal illettél Kedves Ica. Köszönöm Neked, nagyon örülök, hogy tetszenek az alkotásaim - még ha betű szerint nem is tartja mindenki tökéletesnek. Én nagy élvezettel készítem, s annak is örülök, ha csak egyvalaki elolvassa.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2014-03-06 11:09:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Gyönyörű természeti keretbe ágyaztad komoly mondanivalódat.
Ne haragudj, de nekem mindig " Tiborc panasza " jut eszembe, ha olvasom a csodaszép szonettkoszorúidat...mindig megérint.
Köszönöm, hogy e " tündérkertből" átadtad a gondolataidat.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2014-03-05 16:06:05


A mesterszonett 15-soros, utolsó sora azonos a 14. szonett utolsó sorával.
Szonettkoszorúk között bolyongva találkoztam ilyen esettel, ezért éltem eme lehetőséggel!
Kata

Legutóbb történt

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Hegedüs Andrea alkotást töltött fel Fecnikre dörzsöltem címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Csak egy kis gondolat címmel

aLéb alkotást töltött fel Élekvesztő címmel

Bálint István alkotást töltött fel Tegnap találkoztunk címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Hattyúcsalád címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A nyár, ha itt van... címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Sárgán látok, ez már átok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Baranyai Attila bejegyzést írt a(z) Ezerszáz év című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)