Pipára gyújtott jó Sándor,
téblábolt, mint fáradt vándor.
Hová is vitte a lába?
Konyhából ment a szobába.

Júlia odabent várta,
látta, hogy ég a pipája.
Csípte a szemét a füstje,
pedig még gőzölgött üstje!

Sándorom, hagyd te a füstöt,
gyere csak, nézd meg az üstöt!
Anyádnak tyúkját megfőztem,
siettem, ahogy csak győztem!

Kutyádat, a Morzsát hozzad,
örülni fog majd a csontnak.
Zoltánka egy combját kapja,
másikat egye meg apja!

Maradj a körünkben Sándor,
végy példát most Pistukádtól!
Vágyain úgy lesz ő úrrá,
hogy néha pipára gyújt rá.

Ne menj a csatába kedves,
inged ott véredtől nedves!
Itt hagynál minket örökre?
Eltűnsz mint Petőfi a ködbe'...