Pindarosz (Kr.e. 520-445) nevét illik ismerni; persze csak a nevét. Ki az ördög olvas manapság ógörög kardalokat? Különben sem szánták olvasásra. Kórus énekelte, és tánccal kísérték, isteneket vagy a sportversenyek győzteseit dicsérték bennük, tele voltak titokzatossággal, amit még fokozott az a körülmény, hogy Pindarosz emelkedett (aiól) irodalmi nyelvét alig lehetett megérteni. Nem is volt népszerű a hazájában, Beóciában. Kortársa és egyesek szerint tanítómestere ötször is legyőzte őt. Nem viselte jól a vereséget, és fűnek-fának elmondta, Korinna csak azért nyerhetett, mert szép és fiatal.

Ez akár ma is megtörténhet. Csúnya nőnek esélye sincs, ha pedig szép, akkor nem lehet tehetséges. Egyszerűbben nem is lehetne megszabadulni a konkurensek 50 %-ától. Sajnos, Korinnáról nem sokat tudunk.

A transzállapotban rajzoló William Blake képén ragyogóan szőke, nem éppen tinédzser, és nem is sovány. Az orra pedig... Istenem, nem könnyű megszokni a görög profilt. Pindarosz egyenesen kocának nevezte - ha ugyan nem túloz Aelianus. Persze hihető, mert nincs annál nagyobb igazságtalanság, mint ha egy nő többet ér el valamiben, mint a természet remeke, a hím.

A költők megítélése mindig végletes. Vagy félistenek, akik nevét csak ájult hódolattal szabad kiejteni, vagy közönséges rímfaragók. Félistenek műveit elolvasni nem szokás, ahhoz túl magasan lebegnek a földnek nevezett sárgolyó felett. A faragott rímeket elolvassuk, ha nincs jobb dolgunk, aztán sürgősen elfelejtjük. Hogy a versírás mégsem megy ki a divatból, azt kizárólag annak köszönhetjük, hogy nem igényel nagy befektetést, A papír nagy része üresen marad, és ezt a takarékos emberek nagyra értékelik.

Korinna talán nem is papírt használt, hanem márványt, és pukkadjon meg Pindarosz. Sajnos nemcsak a hírnév, a márvány sem örök. Korinna szobra elmerült a történelem süllyesztőjében, és két hosszabb versének rövid tartalmán kívül csak néhány töredék maradt ránk. Az egyik Menippét és Metiochét dicsőíti, akik Orion lányai voltak. Aphrodité szépséggel, Athéné a szövés tudományával ajándékozta meg őket, Egyszer pestisjárvány tört ki, és Apollón megüzente, hogy addig fog tartani, amíg az Erünniszeket ki nem engesztelik. Nem is akárhogy, hanem két önkéntes áldozattal. Azt mondják, nem tolongtak a jelentkezők. Az élet ritkán alakul szerencsésen, és mindig rosszkor van vége. Baj, ha csak egyszer élünk, de ha sokszor, az még nagyobb. Az, hogy ennyire ragaszkodunk hozzá, valószínűleg csak rossz szokás. Mindegy, Orion lányai megelégelték az örökös szövést, és maguk ellen fordították a vetélőjüket. Én ugyan még sosem láttam vetélőt, de elhiszem nekik, hogy gyilkos fegyver. Háromszor szólították az alvilág isteneit, aztán szúrtak, vágtak, vagy lőttek, attól függően, hogy mit lehet csinálni egy vetélővel, amikor éppen nem vetél.

Perszephoné és Hádész mindenképpen meg akarták jutalmazni ezt a hősi tettet, ezért üstökösökké változtatták a lányokat.

Nem tudom, hogyan élnek a kométák, de csak jobb lehet, mint naphosszat vetélni.

Modern kutatók szerint Korinna nem is akkor élt, amikor, hanem a Kr.e. 2. században. Ez nagy segítség, mert így még kevesebbet tudunk róla, mint a 17. században, amikor Robert Herrick divatba hozta a nevét Angliában.

A költőnő azt mondja az egyik, ránk maradt töredékében, hogy Terpszichorétól tanulta az éneklést, és a régi történeteket. Tanagrában (a szülővárosában) a fehérbe öltözött lányok gyönyörködnek benne, mert tiszta, mint a fecske hangja.

Dicséretes költői öntudat, annak ellenére, hogy lekocázta a thébai Pindarosz.