HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49117

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NortonFeltöltés dátuma: 2014-03-23

Egyperces rémmesék

A házi kedvenc


S János nemrég jött ki a börtönből. Uzsorázásért ült három évet. Szabadságra helyezése után néhány órával a legelső útja a közeli kocsmához vezetett. S úr néhány feles és egy-két sör legurítása után mindjárt iszonyúan jó kedvre derült, és úgy döntött, hogy meglátogatja egy régi adósát, P Lászlót.

A kertes ház a falu szélén helyezkedett el. P úr éppen az udvaron tartózkodott, és a virágágyást gyomlálgatta. Amikor meglátta egykori uzsorását, elsötétült az arca. János vidáman kiáltott felé.
- Szevasz, Lacikám, de jó, hogy itt vagy!
Láthatóan már jócskán felöntött a garatra.
- Nem is örülsz nekem? Nemrég szabadultam, gondoltam megünneplem.
A másik erőltetett mosolyt ragasztott a képére.
- Rég láttalak. Mi újság?
- Mi újság lenne? Három évig rohadtam a sitten, mert néhány szemét feljelentett. Amíg pénzre van szükségük, addig jó vagyok a mocskoknak, de amikor meg kell adni a tartozást, akkor piszkoskodnak. Ha azt hiszik, ezt megúszhatják, k&rva nagyot tévednek. Jobban járnak páran, ha elköltöznek, jó messzire, mert úgyis elkapom őket.
- Nem mondod...
P László kinyitotta a kiskaput.
- Iszol valamit?
- Na, ez már beszéd! Semmit se változtál, cimbora.
- Gyere csak be! Nagyon jó szilvapálinkám van.
- A szilvát mindig szerettem, te is tudod.
- Na, persze.
Kezet fogtak és a garázs felé indultak.
- Nemrég főztem, egész remekül sikerült.
- Ha te mondod, én hiszek neked - vigyorgott János, de el is komolyodott, amikor a másik kinyitotta a garázsajtót.
- Mi ez a dög?
- Egy medveölő kutya. Bezártam, mert összebarmolja a kiskertet. Ne félj tőle, nem bánt!
- Tényleg nem?
A kutya odament az uzsoráshoz és megszaglászta, majd nyalogatni kezdte a kezét.
- Nagyon jámbor.
- Nyughass már, te dög!
- Ülj le!
Az állat rögtön engedelmeskedett a gazdája parancsának.
- Úgy látom, beidomítottad.
- Tud néhány ügyes trükköt.
- Hol az a pálinka?
- Mindjárt hozom.
- Jut eszembe, Lacikám, van némi elszámolni valónk.
- Mire gondolsz?
- Több, mint félmillióval tartozol nekem, ami három év alatt a négyszeresére duzzadt.
- Már visszafizettem neked azt a tartozást. Kétszázezret adtál kölcsön, amit én megadtam... háromszor.
- Te is tudod, Lacikám, hogy ez nem így működik. Így is túl engedékeny vagyok veled, mivel a szokásos kamat jóval magasabb szokott lenni. Már telefonáltam az embereimnek, mert sokan vannak a faluban, akik tartoznak, és tőlük többet követelek. Téged kedvellek, és még örülhetsz is, hogy...
- Jól van, Janikám, most hagyjuk ezt! Biztosra veszem, hogy meg tudunk majd egyezni. Hozok egy kis páleszt.
- Idehallgass, cimbora! Feljelentettek, de engem ezzel nem lehet megállítani. Nem félek a börtöntől, az embereim pedig bármire képesek. Tudom, hogy te nem járkálsz a bíróságra, mert több eszed van, de nem a semmiért ültem három évet. Az idő pénz, a tartozást pedig vissza kell fizetni. Nem szeretnék haragban lenni veled.
- Mikor voltunk mi haragba?
- Sosem, és ez maradjon is így. Nem szívesen bántanálak, se téged, se a családodat, de a tartozás az tartozás. Senki sem bújhat ki alóla.
- Értem én, értem. Ez így van rendjén.
- Látom, megjött az eszed.
- Mindig is a helyén volt. Most adok egy kis nedűt.
- Rendben, haver, ez már beszéd.
P László kihozott a garázsból egy félig telt ásványvizes flakont.
- Mindjárt hozok feles poharat hozzá.
- Hagyd csak, jó ez így is!
- Úgy látom, te se változtál.
János röhögni kezdett, majd beleszagolt az italba.
- Ismerős az aroma.
Meghúzta a flakont, majd elégedetten bólogatni kezdett.
- Jut eszembe, a családomat említetted nemrég - tűnődött László.
- Micsoda?
- Azt mondtad, nem szívesen bántanád őket.
- Ez így is van.
- Sajnos már nem lenne rá módod.
- Hogyhogy?
- A feleségem és a lányom is meghalt.
- Nem mondod!
- Autóbalesetet szenvedtek tavaly nyáron.
- Azt a kur... sajnálom, haver.
- Én is. Majd beleőrültem a fájdalomba.
- Elhiszem.
- Most pedig idejössz, és pénzt követelsz tőlem.
- Ami jár, az jár.
- Nem lehetne, egy kis haladékot kérni?
- Tudod, hány ilyet hallottam már? Részvétem a családodért, de ha mindenkinek haladékot adnék, felkopna az állam. Vannak elvek, amiket be kell tartanom.
- Szóval nem engedhetsz a meggyőződésedből.
- Úgy van. Ide is adhatsz vagy százezret!
- Nincs pénzem.
- Lacikám, ne kezdjük már újra a szokásos köröket!
- Rendben, akkor hozom a pénzt.
A másik a fejét csóválta.
- Nem akarok neked bajt csinálni, értsd már meg! Meg aztán...
Elharapta a mondatot, mert a hatalmas medveölő kutya két lábra állt, és jókora mancsait a vállára téve, az arcába lihegett.
- Szólnál ennek a dögnek, hogy húzzon innen a francba?
- Tappancs, vissza!
Az állat P László lába mellé ült.
- Ez aztán nem semmi. Mit tud még?
- Tappancs, pacsi!
A kutya pacsit adott.
- Fekszik!
Lefeküdt.
- Ül!
Felült.
- Nagyon ügyes.
- Nekem mondod? És van még egy parancs, amit csak nagyon kevés kutya tud teljesíteni.
- Mi lenne az?
- Inkább hagyjuk.
- Mutasd meg!
- Nem akarom leterhelni szegényt.
- Ne csináld már, haver, olyan keveset szórakoztam a sitten. Sajnálod tőlem ezt a kis mulattságot?
- Jó, de csak akkor, ha tényleg ragaszkodsz hozzá.
- Igen, ragaszkodom hozzá! - közölte János egészen fellelkesülve. - Lássuk azt a mutatványt!
- Ahogy akarod.
László az uzsorásra mutatott és kiadta a parancsot.
- Tappancs, gyilkolj!


Vége





A hősök


József tudta, hogy meg kell tennie. Évek óta tervezett, és most végre elérkezett az idő. Nagyon sok pénzébe került a robbanószerkezet elkészítése, de kitűnő munkát végzett. Tudta, hogy elég letenni a poggyászt, majd a mobiltelefonján felhívni a megfelelő számot, és máris a pokolba küldte a hitetleneket.

- Jobbá teszem a világot - motyogta magában, miközben a szabadtéri koncert felé vette az irányt.

Utálta a hangos zenét, a drogokat, az italozást, és az erkölcstelen életmódot. Amit tenni készült, az remélhetőleg intő példa lesz a felelőtlen fiataloknak, hogy az igazság keze lesújt rájuk. Egyszerűen nem maradhat ilyen romlott az emberi lélek, valamit tenni kell végre ellene. Elég volt a semmitmondó prédikációkból, a képmutató politikából, a hazugságokból és a hitszegésből. Fel kell rázni a társadalmat.

A hasában kellemes feszültség éledt, amint áthaladt a zebrán. A zenebona hangjai a fülébe szűrődtek. Már elég sokan összegyűlhettek a rendezvényen: kamaszok, felnőttek, szülők és a gyermekeik. Mind megtanulják, hogy mit jelent az erkölcs és a vasszigor.

A szél az arcába fújt, amint elindult a járdán. Még párszáz méter. Olyan helyre kell letenni a bombát, ahol jó sokan vannak. Már szinte látta maga előtt a ma esti tévéhíradót.


***

Vagány a külső sávban motorozott.
- Látod azt az ipsét? - kérdezte a mögötte ülő társától.
- Lenyalt hajú köcsög - húzta el a száját Penge.
- Az, és elég könnyelmű, amint látom. Tudod, mi a dolgod, tesó!
Lassított, és a jól öltözött férfi mögé lavírozott a motorral. Csupán egy fél pillanatig tartott az akció. Penge gyakorlott mozdulattal, igen jó ütemben ragadta meg az illető poggyászát, Vagány pedig gázt adott.

A férfi felkiáltott meglepetésében, de mire kettőt pislogott volna, a rosszfiúk már tova is száguldottak. Harsány röhögéssel faroltak be a sarkon, majd búcsút intve áldozatuknak eltűntek a szeme elől.


***

Penge elégedett mosollyal tépte fel a poggyász cipzárját.
- Ez meg mi a p&csa?
- Valami kazettaszerűség - ráncolta a homlokát Vagány.
- Inkább egy fémtáskának tűnik. Vajon mi lehet benne?
- Lehet, hogy pénz. Nyisd ki gyorsan!
- Nem olyan egyszerű az. Számzár van rajta.
- Lehet, hogy gyorsvágó kell hozzá.
- Ez csak háromjegyű zár! Üssünk be valami kódot.
- Egy, kettő, három.
- Gondolod, hogy ilyen egyszerű? Na, jó, csak a te kedvedért.
Penge beütötte a kódot, de a táska nem nyílt ki.
- Még valami ötlet?
- Három, kettő, egy.
- Igazi zseni vagy.
Hamarosan csalódott grimaszt vágott.
- Ez se jó.
- A f@szba, reggelig is próbálkozhatunk. Van egy csomó kombináció. Mennyi is? Ezer talán?
- Ne terheld túl az agyad! Végigmehetünk egyesével, de előtte még ki akarom próbálni a hatszázhatvanhatot.
- Miért?
- Mert az olyan szép kerek szám. Harmadik próbálkozásnak éppen megfelel.
Beütötte a számot, mire sípolás hallatszott.
- Mi ez?
A következő pillanatban iszonyatos detonáció reszkettette meg a levegőt, hogy Vagány és Penge apró cafatokra szakadt. Szerencsére elhagyatott helyen voltak, nem pedig egy szabadtéri koncerten. A két fiatal az önfeláldozásával több száz ember életét mentette meg.

Vége

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) aranyfa című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel aranyfa címmel

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Ó címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)