HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48391

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-04-16

Az új élet listája

A kórházi folyosó csendjét egyedül egyenetlenül kopogó cipősarkam törte meg. Vállamra nehezedő gyászfájdalmam miatt alig bírtam egyenesen menni, tartani magamat, míg el nem érek egy olyan helyre, ahol már nem több tíz ember előtt tör ki belőlem a tomboló vihar, ami azóta támadt a lelkemben, amióta apám orvosa közölte velem a rossz hírt, a végleges és megváltoztathatatlan hírt, ami apám haláláról tudósított engem.
Ziháló lélegzettel rontottam be a kórház női mosdójának ajtaján. Megkönnyebbülésemre nem volt bent senki sem, így végre kiadhattam magamból a szűnni nem akaró, kínzó, torkomat kaparó, kétségbeesett zokogást. Csak ki akartam sírni magamból, véget akartam vetni a gyötrő, fel-felvillanó emlékképeknek, amik szüntelenül, megállás nélkül támadtak engem. Régen elfeledett, szívemnek kedves emlékek törtek utat maguknak bennem, míg újra felszínre nem kerültek. Olyan emlékek, amelyeknek nagyon örültem volna, megmosolyogtattak volna engem, ha épp nem gyászoltam volna azt a személyt, akiről felmerültek ezek a pillanatképek.
Egész testemet átjáró remegés késztetett arra, hogy a hátamat a falnak vetve, lecsússzak a fal mentén a földre, s ott adjam át magamat az elsöprő erejű, felszínre törő fájdalomnak.
Könnyeim megállíthatatlanul peregtek lefelé a padló irányába, megállíthatatlanul, végeérhetetlenül szántottak barázdákat az arcomba, mígnem óráknak tűnő idő múlva már egyetlen egy könnycseppet sem tudtam kipréselni magamból. Csak ültem, egész testem remegett szeretett édesapám elvesztésének hírétől, s nem tudtam, ezentúl mit kezdek majd az életemmel. Hisz hogyan is élhetnék tovább az apám nélkül? Ki lesz majd mellettem, amikor szükségem lesz egy vigasztaló emberre? Ki kötözi be a sebeimet? Ki tesz rendet összekuszálódott életemben? Ki késztet majd arra engem, hogy gondolkodjam el a dolgokon, s ne csak a saját nézőpontomból, hanem a másik személy nézőpontjából is vizsgáljam meg az eseményeket, hogy igazságos döntést hozhassak?
Mindezen feladatok mind édesapámra hárultak, s most, hogy ő már nem volt ott nekem, életem egycsapásra romhalmazzá vált. Nem tudtam egymagam felépíteni, irányítani az életemet.... Képtelen voltam rá...
Mégis meg kell tanulnom valahogy túlélni! - gondoltam, miközben remegésem kezdett alábbhagyni. Az agyamra telepedő köd is kezdett felszívódni, s végre kezdtem tisztán látni, nem csak ezt a kis szeletét az életemnek, amit néhány perce láttam, azaz nem csak az édesapámmal közösen töltött - vagy ezentúl az édesapám nélkül töltött perceket.
Erősnek kellett lennem, át kellett vészelnem valahogyan, s azt kellett mutatnom a külvilágnak, hogy minden rendben van, mintha mi sem történt volna, bár tudtam jól, hogy ez nagyon nehéz feladat lesz. De nem törhettem össze, nem tehettem meg a körülöttem lévő emberekkel, akik eddig mindig mindenben számíthattak rám, megbízhatónak és becsületesnek tartottak, hogy egyszeriben összeroppanok. Az nem én lettem volna.
Bár jóllehet úgy éreztem, mintha nem is velem történt volna meg, hogy elveszítettem az édesapámat. Minden kusza volt, kibogozatlan. Idő kellett ahhoz, hogy helyére tegyem az életemet és az életemben történt dolgokat, a benne lévő embereket.
Édesapám halálhíre elgondolkodtatott engem azon, hogy mennyi befejezetlen dolog volt az életemben, s arra is rájöttem, hogy nem tudhattam biztosra, hogy megélem-e a holnapi napot, vagy sem.
Ez a gondolat egycsapásra kitisztította a fejemet, s felpörgette az agyamat. Végre tudtam, mit kell tennem. El kellett rendeznem az életemet. Minden olyan dolgot meg kellett tennem, amit még szerettem volna megcsinálni az életben, hogy ne érjen felkészületlenül a halál jeges karma.
Felállva rendbe szedtem magamat a tükörnél, majd mikor már nyoma sem volt a pár perccel ezelőtti állapotomnak, elindultam elrendezni az életemet.
Első utam haza vezetett, ahol nyomban az első feladatom az volt, hogy egy listát készítettem mindazon dologról, amit szerettem volna elérni az életben. Némely pont egyértelműnek és magától értetődőnek tűt, mégis sok ember nem élt vele, más pontok egyediek és ritkaságszámba menőnek hangzottak.
1. (önzetlenül) szeretni és szeretve lenni
2. örülni annak, hogy adhatok anélkül, hogy elvárnék valamit cserében
3. segíteni rászoruló embertársaimnak
4. méltó életet élni ahhoz, hogy felnézhessenek rám a körülöttem élő emberek
5. jó példát mutatni, legyen bármiről is szó
6. boldog pillanatokat okozni barátainak és ellenségeimnek egyaránt
7. szeretetteljesen fordulni az ellenségeimhez
8. mások boldogságának örülni
9.mindenkihez kedvesen szólni
10. letörölni a könnyezők szeméről a könnyet
Miután megvoltam a tíz ponttal, elégedetten elmosolyodtam, hálát adtam eltávozott édesapámnak és Istennek a lehetőségért, hogy tehetek valami jót az életben.
Aztán elkezdtem megvalósítani a terveimet...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-05-22 16:01:33

válasz Tóth Katalin (2014-05-13 08:12:46) üzenetére
Kedves Katalin!
Így igaz, néha tényleg tragédia szükségeltetik ahhoz, hogy észrevegyük a nyilvánvalót. Ezt próbáltam meg visszaadni az írásomban is. Remélem, sikerült, s ennek hatására néhány ember élete jobb fordulatot vesz tragédia hiányában is, ha elolvassa a novellámat.
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-05-22 15:59:50

válasz Klára (2014-04-25 21:37:18) üzenetére
Kedves Klára!
Pontosan tudom, hogy az Úr ezt kívánja tőlünk, éppen ennek a hatására született meg ez a novella. Úgy éreztem, muszáj szavakba öntenem azokat az érzéseket, amik átjártak engem. Bár én még nem vesztettem el egyetlen egy közeli hozzátartozómat sem, mégis könnyen átérezhető, hogy milyen lenne abban az állapotban lenni. Hát nem kívánom senkinek sem...
Alkotó
Regisztrált:
2014-04-23
Összes értékelés:
141
Időpont: 2014-05-13 08:12:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Néha tragédiának kell történnie ahhoz, hogy az ember elgondolkozzon porszemnyi mivoltán. Te is ezt élted át, és ezt el is tudtad mondani nekünk, ehhez gratulálok.
üdv. K.
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2314
Időpont: 2014-04-25 21:37:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Talán nem tudod, de mindaz, amit elhatároztál, nagyon közel van ahhoz, amit az Úr megkíván tőlünk. Annak idején, amikor apám meghalt, nekem is kellett volna egy ilyen lista. Rajta, valósítsd meg, amit elterveztél. Szép az írásod, gratulálok: Klári

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A fuldokló címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Lakatra zárva címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Láncok című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 8. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A rózsa szólt, te kis cseléd... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A csavargó kismacska címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szeretem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)