HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46507

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2014-05-15

Murmur jelenti 3. Központban a kutyák

Egy igazi kutyarajongó született egy évvel ezelőtt a családunkba.
Most már túlvagyunk a csak sírással és csenddel eltelt első hónapokon, valamint az ezt követő mosolygós, sírós, gőgicsélős, gagyogós korszakon, és éppen a gesztusok, és az első szavak időszakánál tartunk.
Már olyan régen voltak kicsik a gyerekeim, hogy most az unokámnál szinte újdonság, hogy mennyire ügyesen és aranyosan kommunikál így. A kommunikáció középpontjában nagyon gyakran állnak a kutyák, amiket Luca már hónapok óta nézeget a játszótéri kutyafuttatóban, vagy az utcán a babakocsiból. Ha felfedez valahol egyet, már mondja is a vau-vaut, és mutatja, hogy hol van a kutya. Amikor távoli kutyaugatást hall /a fölöttük lévő lakásban van egy kutya/, mutat az ablakra és mondja, hogy vau-vau. Ezzel jelzi, hogy kint vannak a kutyák az utcán.
Az egyik szélviharos hideg napon történt, hogy alváson és evésen túljutva leültünk játszani, amit ügyesen irányított a picikém. Odamászott a játékpolchoz, kivette a kis fehér nyuszit, a kezembe adta, aztán leült velem szemben és várakozóan hol rám, hol a nyuszira nézett. Így jelezte, hogy itt van az ideje a "nyuszi ül a fűben" játékunknak, amit nagy kuncogások közepette el is játszottunk. Amikor megunta, fogta a nyuszit, és a háta mögé tette, nem a kezembe adta, mint addig. Levette az egymásba rakható kis hordókat, és sorba állítgatta szép egyenes vonalban a parkettán, majd amikor már nem érdekelte, átmászott rajtuk, és huncut mosollyal bekapcsolta előbb a zenélő kacsát, aztán a zenélő "telefont", majd a zenélőórát. A zenebona közepéről somolygott rám. Ha valamelyik elhallgatott, akkor újra bekapcsolta. Ezzel elvolt egy darabig, majd gondolt egyet, és kimászott az előszobába a kiskomódig, felállt mellette, és levette a tetejéről az egyik kiscipőjét. Majd visszamászott hozzám, odaadta nekem a kiscipőt, leült a földre és tartotta a lábát, hogy húzzam fel. Tudtam, hogy sétálni szeretne menni, mert akkor vesszük fel ezt a kiscipőt, de olyan rossz idő volt, hogy a séta szóba sem jöhetett, mert kifújta volna őt a szél a babakocsiból. Úgy tettem, mintha nem érteném mit akar, és kivittem a kiscipőt a helyére. Luca azonban nem adta fel ilyen könnyen, utánam mászott, s újra levette a kiscipőt, a kezembe adta, a másik kezembe meg belenyomta a kiskomód mellett álló babakocsi becsatoló pántját, aztán a szemembe nézett és nagy komolyan, nyomatékosan kijelentette, hogy vau-vau. Elmutogatta, elmondta, hogy menjünk sétálni az utcára, ahol a kutyák vannak.
Imádja a hangutánzó szavakat, nya - nya a macska, nyö-nyö a nyuszi, ap - ap a kiskacsa, mu - mu a tehén, oa - oa a kisbaba és általában a gyerekek, de a vau-vau a legnagyobb kedvenc, és a legsokoldalúbban használt.
Húsvét hétfőn nálunk volt vendégségben - életében először egyedül, a szülei nélkül - a picikém. Minden remekül ment, pápát intettünk anyának, apának, amikor elmentek, aztán kicsit játszottunk az oá-oá kis csecsemő játék babával, Luca elmutogatta hol a szeme, a szája, a füle, keze, lába, pocakja, megsimogatta a babát, lehúzta a zokniját, kivette a cumit a szájából, aztán /kis segítséggel/ visszatette. Végül levette a sapkáját, és a kezembe adta, hogy tegyem vissza a kisbaba fejére, de amint visszatettem már vette is le újra, és ezt számtalanszor megismételtette. Mikor elege lett, akkor a sapkát a háta mögé dugta, nem adta a kezembe.
Elmentünk sétálni, láttunk számtalan kutyát, mindnek köszöntünk vau-vau, azok meg készségesen "visszaköszöntek" nekünk. Hintáztunk a játszótéren, kicsit csúszdáztunk is, aztán hazamentünk, megebédeltünk, de az idegen helyen nem volt alvás. Már háromszor úgy tűnt, hogy sikerül elaludnia, de aztán nyöszörgött, felállt a kiságyban, végül úgy belelendült, a sírásba, hogy tele lett az orrocskája. Akkor kivettem a kiságyából, és vigasztalásul feltettem az étkező ajtajára a gyerekeim régesrégi babahintáját. Egy darabig elhinta-palintáztunk, de aztán nyújtotta a kezét, hogy vegyem ki belőle. Ahogy kivettem, nagy komolyan rám nézett, és kijelentette: "iiipaaa vau-vau", és rámutatott az ajtóra. Szerinte hinta-palintázni a játszótéren kell, ahol a kutyák vannak! Teljesen elolvadtam, hogy milyen ügyesen megérteti magát a picikénk a kutyák segítségével.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2014-05-27 15:58:26

válasz Istefan (2014-05-25 08:16:43) üzenetére
Kedves István!

Szerencsére még megelégszik a picikém a rajzolt kutyákkal, és a játék kutyákkal is. :)
Kapott tőlem egy barna foltos, fehér, játék kiskutyát, aminek ha megnyomja a fejét, akkor kitátja a száját és ugat. Nagy kedvence ez a játék, és egyelőre be is éri vele.
No, de ki tudja mit hoz a jövő... Lehet, hogy valóra válik a jóslatod...

Judit
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1630
Időpont: 2014-05-25 08:16:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Nem akarlak megijeszteni, de szerintem a vége az lesz, hogy lesz egy kiskutyátok is, én legalábbis így jártam a kislányommal, addig nyaggatott, míg a póni és kutya közül egy kis tacskót választottam. Úgy hallottam az unokáknak még jobb a rábeszélő képességük, főleg a "nagyiknál". Isten éltesse a kis kutyabarátot! Szeretettel: István
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2014-05-22 19:13:38

válasz Susanne (2014-05-21 17:31:10) üzenetére
Kedves Zsu!

A hozzászólásodon kicsit meglepődtem először, hogy felolvastad kicsiknek, amit írtam /mert nekem eszembe sem jutottak, mint célközönség/. De aztán örültem, mert végül is miért ne halljanak a picik cuki kommunikációjáról, ők is hasonlóan csinálhatták. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2014-05-21 19:58:22

válasz efmatild (2014-05-20 18:26:15) üzenetére
Kedves Matild!

Nagyon jó látni, ahogyan napról napra okosodnak, ügyesednek, nyiladozik az értelmük a picikéknek. Egy unokával olyan jó újra átélni ezeket!
Visszafiatalodik az ember lánya, és annyi minden eszébe jut a saját gyerekei kicsi korából. A lányomat is csak most érdekli, hogy ő milyen kisbaba volt, eddig nem sokat érdeklődött róla. Szerencsére megőriztem a babanaplót, amiben leírtam, hogy mikor milyen fejlődést mutatott /mikor ült fel, áll fel, indult el, milyen sorrendben és mikor jöttek ki a fogacskái, stb./ Amikor Luca megszületett, odaadtam neki a saját babanaplóját, most már vigyázzon ő rá, most már értékelni tudja. :)
A lányom első szava a "Nem" volt, amikor már stabilan állt a lábán, még toppantott is hozzá. :) Luca is nagyon szeret nemet mondani. Érdekes, hogy ennek a szónak a jelentésével milyen hamar tisztába jöttek! :D

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2014-05-21 17:50:37

válasz Finta Kata (2014-05-19 11:50:53) üzenetére
Kedves Kata!
Bizony így van ez, csodásabbnál csodásabb időszakok váltják egymást a gyerekek első két életévében. Nekem annyira megtetszett az első fiamnál a babázás, hogy még kétszer megismételtem. :)
Később is nagyon édesek, amikor beszélni tanulnak, és összekombinálnak a kis fejükben mindent. Az idősebbik fiam kérdezte, olyan két éves korában, a tejberizst meglátva, hogy "van benne ília?"
Ugyanis a tejberizsben benne felejtettem egyszer a vanília rúd darabkákat, és amikor kiszedegettem a tányérjából, akkor mondtam, hogy "benne maradt a vanília". Ő már a legközelebbi alkalommal rá kérdezett, hogy "van benne ília?", ugyanis a vanília szót szét szedte, mert azt gondolta a szó elejéről, hogy "van" az a létezést jelentő ige, és az alany az "ília", ami benne maradt a tejberizsben. :D

Judit
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5483
Időpont: 2014-05-21 17:31:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !
Kellemes olvasmány, nővérem unokáinak i nagyon tetszett, remélem nemsokára a
sajátomnak is felolvashatom :)
Szeretettel olvastalak : Zsu
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2014-05-21 12:12:33

válasz Selanne (2014-05-18 20:13:11) üzenetére
Kedves Marietta!

Bizony csodálatos dolog, amikor újra van egy kisgyerek a családban! :)
Valóban isteni a nagymama szerep.
Ebben a korban, amikor még nem tudnak beszélni, de már annyi mindent megértenek, olyan bámulatosak. Egész nap szépen el van velem, de ha eljön az idő, amikor az anyukája haza szokott jönni, mindig figyelni kezdi az ajtót, ha hallja feljönni a liftet, mintha csak óra lenne abban a kis buksijában. A múltkor később jött a lányom haza, mint szokott, és amikor nem jött meg idejében, a picikém odaállt elém, a szemembe nézett és azt mondta kérdő hangsúllyal anaanapápápápápá? Én úgy fordítottam le, hogy azt kérdi, anya mikor jön meg a pápából, /pápát integettünk neki, amikor elment/ . Mondtam is neki, hogy jön anya igen, hazajön a pápából, de még várni kell egy kicsit, később jön. Fogalmam sincsen mit értett meg belőle, de abbahagyta az ajtó figyelést, elmászott és bekapcsolta a CD lejátszót. Aztán amikor hazajött a lányom nem is nézett rá egy darabig. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2014-05-20 23:37:25

válasz szusi (2014-05-18 16:42:51) üzenetére
Kedves Szusi!

Amikor a gyerekeim picik voltak /egyik pici, másik kicsi, a harmadik meg aprócska/ nem volt időm leírni a cukiságaikat, hogy megmaradjon. Csak néhányra terjed ki a családi emlékezet. Most legalább az unokámnál megpróbálom leírni őket. Talán lesz még több ilyen Murmuros írásom... :)

Judit
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
411
Időpont: 2014-05-20 18:26:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Öröm volt olvasni szép élménybeszámolódat az Unokád fejlődéséről, amiből sugárzik a szeretet. Milyen aranyosak ebben a korban, amikor még nem tudnak beszélni, de már meg tudják értetni magukat a felnőttekkel! Visszagondoltam gyerekeim és unokám nevelésére, sok minden megváltozott, de nekünk az a feladatunk, hogy segítsünk, és elfogadjuk a fiatalok elképzelését, ezáltal sok örömben lesz részünk.
Sok szeretettel. Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2014-05-20 13:03:00

válasz Zarzwieczky (2014-05-18 10:55:45) üzenetére
Kedves Jenő!

Murmurnak mindent újra meg kellett tanulnia, ahhoz, hogy értse a dolgát. :)
Hiába neveltem fel három gyereket, a közben eltelt időben a kisbabákkal kapcsolatban minden megváltozott. Másképpen pelenkáznak, másképpen sterilizálnak, másképpen etetik a babákat, minden máshogy van.
Én meg elfogadtam ezt, és a lányom útmutatásai szerint újra tanultam a dolgokat. Az az elvem, hogy az ő gyereke, ő tudja.
Régebben a fiatalabbak tanultak az idősebbektől, most meg fordítva. :) Mivel segíteni szeretnék neki, és nem idegesíteni őt, hogy mindenről más a véleményem, ezért igyekszem megtartani magamnak a véleményemet.
Csak az a segítség ér valamit, amit jó szívvel adnak, a másik fél igényei szerint. ;)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2014-05-19 23:52:48

válasz sailor (2014-05-17 21:47:16) üzenetére
Kedves Tengerész!

Örülök, hogy tetszett. Néha szükség van egy kis vidámságra, és reményre is az életben. Mi lehetne vidámabb és reménytelibb, mint az első lépései, és az első szavai egy picikének?

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11802
Időpont: 2014-05-19 11:50:53

Kedves Judit!
Én is tudom, hiszen átéltem, hogy ilyen korban a legaranyosabbak a gyerekek, a kis-unokák. Eszembe juttattad, mikor én is hurcoltam magammal őket játszani a Feneketlen tó melletti parkba mentünk legtöbbször. Érdekes, milyen jól ki tudják fejezni magukat még abban a korban is, alig tudnak beszélni.
Ők a nagymamák kedvencei. Írásodból kitűnik, mennyire szereted.
Szeretettel olvastam: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2014-05-19 11:34:07

válasz Kőműves Ida (2014-05-16 20:53:32) üzenetére
Kedves Ida!

Valóban nagyon jó érzés, hogy a kicsi Luca megbízik bennem. Most olyan korban van, hogy nem kedveli az idegeneket, így jó dolog, hogy nem kell bébiszittert fogadni mellé.
Nagy érdeklődéssel nézi a játszótéren a hasonló korú gyerekeket, de amikor tegnap egy 16 hónapos kislány érdeklődéssel közeledett felé, rögtön kijelentette, hogy "NEM!" és ahogy hátrált előle, még egyszer nyomatékosította, hogy "NEM!"

Köszönöm az olvasást, örülök, hogy visszahoztam a régi emlékeket benned.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8281
Időpont: 2014-05-18 20:13:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nagyon jó volt olvasni, Judit! Isteni lehet a nagymama "szerep". Ilyenkor még inkább vágyom arra, hogy mielőbb unokázhassam . :-)

Marietta
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2014-05-18 16:42:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Árad a rajongás az írásodból. Nagyon jó volt olvasni!Várom a következőt....
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2014-05-18 10:55:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez a Murmur érti a dolgát! És mint kutyatulajdonos, gratulálok a kutyaimádó unokádhoz.Egy ilyen unokáról én is álmodozom. Pussz.Jenő
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2014-05-17 21:47:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon édes történet!

Élmény volt olvasni!

Gratulálok:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5352
Időpont: 2014-05-16 20:53:32


Drága Judit, soraidból érezhető, mennyire élvezed az unokáddal együtt töltött időt. Úgy érzem a kis Luca viszonozza is ezt a szeretetet.
Írásod olvasása közben, visszarepültem az időben majd három évtizedet, s mintha a gyerekeim gőgicsélését hallottam volna. Élmény volt olvasni ezt a kellemes élménybeszámolót. Azt hiszem, anya és apa nyugodtan elmehetnek, a kicsi Luca jó kezekben van. Elköszönök (stílszerűen): vau-vau!

Ida

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Magyar eutanázia című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) In memoriam H. B. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Sír ma Valcum című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lóápoló 9. fejezet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nemlétezés című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XI. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/7. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 32. fejezet című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sír ma Valcum című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 31. fejezet című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/5. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK II/5. című alkotáshoz

Deák Éva alkotást töltött fel Mólón címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)