HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49227

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2014-06-19

Eszembe jutott - Ausoniusról

Régi szép idők, amikor a poétától még nem várták el, hogy megváltsa a világot. Ami különben is reménytelen feladat. Királyok, hadvezérek, önjelölt bölcsek és megszállott próféták hasztalan próbálkoztak vele. Az élet békésen megy tovább a maga útján, mintha tényleg meg lenne írva, valahol a csillagokban. Akkor is, ha az emberek folyamatosan csodálkoznak, amiért mások is érvényesíteni akarják az érdekeiket.

A 4. században még csak annyit kívántak meg a költőtől, hogy legalább nyomokban ismerje a hexametert. Lényeg, hogy az utolsó előtti versláb daktilus legyen. Decimus Magnus Ausonius (kb. 310-395) a Mosel folyóról írt egy méteres költeményt (Mosella). Manapság szőlőhegyek és várromok vannak a Mosel körül, és a víz alig látszik a kirándulóhajóktól. Határozottan bajban lennék a daktilusokkal.

Egy másik, talán még híresebb versében azt írja le Ausonius, hogy mit csinál egy rendes hétköznapon (Ephemeris). Fölkelés, fürdés, fogmosás, reggeli - az olvasók bizonyára nagy örömmel konstatálták, hogy íme, a lánglelkű poéta is. Ugyanúgy. Csak ő még azt is tudja, hogy mi a daktilus.

Ausonius magánélete persze nem volt ennyire idillikus. Burdigalában (Bordeaux) született. Apja, a görög származású orvos biztosította a karrierhez szükséges pénzt, anyja a még inkább szükséges rokonságot. Hátszél nélkül a hajó se - vagy pedig evezni kell, ami annyira fárasztó, hogy a legtöbb ember a francba hagyja az egészet. Nagymamák, nagynénik és nagybácsik nevelték; egy ideig ügyvédnek tanult, aztán rájött, hogy jobban kedveli a nyelvtant és a retorikát. Elkísérte az egyik nagybátyját Konstantinápolya, ezzel megvolt a világlátás is. 334-ben iskolát alapított Burdigalában, és kinevezte magát professzornak.

Harminc évig professzorkodott, amikor I. Valentinianus császár rábízta a fia, a későbbi Gratianus császár nevelését. Ez olyan jól sikerült, hogy ettől kezdve Ausonius maga biztosította a hátszelet, Ő maga Gallia, apja Illiria prefektusa lett, a fia prokonzul Afrikában. Végül megkapta a konzuli kinevezést.

Sajnos a galád hadsereg fellázadt. Gratianust megölték, a fiát elkergették, és mindenféle egyéb szörnyűségre is képesek voltak. Ausonius visszavonult Burdigala melletti birtokára, és a költészeten kívül egy Bissula nevű germán leányzóban talált vigaszt; őt még az alemannok elleni hadjáratban kapta hadizsákmány címen. A már igencsak öregecske poéta beleszeretett a szőke szépségbe, és elhalmozta versezetekkel.

Bissula jéghideg Rajna vidékén jött a világra,
Boldog tudója az ős-Duna titkainak.
Foglyul esett, de most koronás úrnője urának,
Kit hadizsákmányként bármikor leigáz.
Nélkülözve a jó anya, dajka, nők vezetését,
Szolgasága helyén most a trón az övé,
És a régi hazája se szégyenkezhet miatta,
Láncait félretevén, rögtön felszabadult.
Róma szokása nem forgatta őt ki magából:
Szép szeme kék nefelejcs, és haja olvadt arany.
Nem csoda, két nemzet hadakozna, vína meg érte:
Ott a rajnai lány, itt a latiumi.

*

Kedvesem, gyönyöröm, kedvencem, szívem szerelme,
Bissula, nékem te vagy egymagad minden öröm.
Barbár földről jöttél, ámde itt befogadtak:
Szebb és jobb vagy, mint a római nővéreid.
Furcsa nevecske egy illyen finom, törékeny leánynak!
Mások vélhetik így; számomra elbűvölő.

*

Bissula szép, s vele festék vagy viasz föl sosem érhet,
Mert az, mit adhat a művész, nem a tiszta való.
Másokat fessen a durva cinóber, mész vagy a kréta,
Ám ez a bájos arc más szineket követel.
Menj, próbálkozz a bíborvirággal és liliommal!
Rózsa és liliom - akkor tán sikerül.

Nagy kár, hogy a rajnai lány véleménye örök titok marad.

Számos spekuláció van arról, hogy Ausonius végül áttért-e a kereszténységre, és ha igen, mennyire volt lelkes. Annyi biztos, hogy a költészetéből nem derül ki semmi sem.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Pitypangmagok című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Dzs című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)