HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 26 Tagok összesen: 1889 Írás összesen: 49227 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2014-06-19
Eszembe jutott - AusoniusrólRégi szép idők, amikor a poétától még nem várták el, hogy megváltsa a világot. Ami különben is reménytelen feladat. Királyok, hadvezérek, önjelölt bölcsek és megszállott próféták hasztalan próbálkoztak vele. Az élet békésen megy tovább a maga útján, mintha tényleg meg lenne írva, valahol a csillagokban. Akkor is, ha az emberek folyamatosan csodálkoznak, amiért mások is érvényesíteni akarják az érdekeiket. A 4. században még csak annyit kívántak meg a költőtől, hogy legalább nyomokban ismerje a hexametert. Lényeg, hogy az utolsó előtti versláb daktilus legyen. Decimus Magnus Ausonius (kb. 310-395) a Mosel folyóról írt egy méteres költeményt (Mosella). Manapság szőlőhegyek és várromok vannak a Mosel körül, és a víz alig látszik a kirándulóhajóktól. Határozottan bajban lennék a daktilusokkal. Egy másik, talán még híresebb versében azt írja le Ausonius, hogy mit csinál egy rendes hétköznapon (Ephemeris). Fölkelés, fürdés, fogmosás, reggeli - az olvasók bizonyára nagy örömmel konstatálták, hogy íme, a lánglelkű poéta is. Ugyanúgy. Csak ő még azt is tudja, hogy mi a daktilus. Ausonius magánélete persze nem volt ennyire idillikus. Burdigalában (Bordeaux) született. Apja, a görög származású orvos biztosította a karrierhez szükséges pénzt, anyja a még inkább szükséges rokonságot. Hátszél nélkül a hajó se - vagy pedig evezni kell, ami annyira fárasztó, hogy a legtöbb ember a francba hagyja az egészet. Nagymamák, nagynénik és nagybácsik nevelték; egy ideig ügyvédnek tanult, aztán rájött, hogy jobban kedveli a nyelvtant és a retorikát. Elkísérte az egyik nagybátyját Konstantinápolya, ezzel megvolt a világlátás is. 334-ben iskolát alapított Burdigalában, és kinevezte magát professzornak. Harminc évig professzorkodott, amikor I. Valentinianus császár rábízta a fia, a későbbi Gratianus császár nevelését. Ez olyan jól sikerült, hogy ettől kezdve Ausonius maga biztosította a hátszelet, Ő maga Gallia, apja Illiria prefektusa lett, a fia prokonzul Afrikában. Végül megkapta a konzuli kinevezést. Sajnos a galád hadsereg fellázadt. Gratianust megölték, a fiát elkergették, és mindenféle egyéb szörnyűségre is képesek voltak. Ausonius visszavonult Burdigala melletti birtokára, és a költészeten kívül egy Bissula nevű germán leányzóban talált vigaszt; őt még az alemannok elleni hadjáratban kapta hadizsákmány címen. A már igencsak öregecske poéta beleszeretett a szőke szépségbe, és elhalmozta versezetekkel. Bissula jéghideg Rajna vidékén jött a világra, Boldog tudója az ős-Duna titkainak. Foglyul esett, de most koronás úrnője urának, Kit hadizsákmányként bármikor leigáz. Nélkülözve a jó anya, dajka, nők vezetését, Szolgasága helyén most a trón az övé, És a régi hazája se szégyenkezhet miatta, Láncait félretevén, rögtön felszabadult. Róma szokása nem forgatta őt ki magából: Szép szeme kék nefelejcs, és haja olvadt arany. Nem csoda, két nemzet hadakozna, vína meg érte: Ott a rajnai lány, itt a latiumi. * Kedvesem, gyönyöröm, kedvencem, szívem szerelme, Bissula, nékem te vagy egymagad minden öröm. Barbár földről jöttél, ámde itt befogadtak: Szebb és jobb vagy, mint a római nővéreid. Furcsa nevecske egy illyen finom, törékeny leánynak! Mások vélhetik így; számomra elbűvölő. * Bissula szép, s vele festék vagy viasz föl sosem érhet, Mert az, mit adhat a művész, nem a tiszta való. Másokat fessen a durva cinóber, mész vagy a kréta, Ám ez a bájos arc más szineket követel. Menj, próbálkozz a bíborvirággal és liliommal! Rózsa és liliom - akkor tán sikerül. Nagy kár, hogy a rajnai lány véleménye örök titok marad. Számos spekuláció van arról, hogy Ausonius végül áttért-e a kereszténységre, és ha igen, mennyire volt lelkes. Annyi biztos, hogy a költészetéből nem derül ki semmi sem. Még nem szavaztak erre az alkotásra Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz! |
szilkati bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Pitypangmagok című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Dzs című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |