HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1841

Írás összesen: 46251

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: RangiferFeltöltés dátuma: 2014-06-22

Gazdám

Két holdfogyta is eltelt, mióta kidobtam őket. Szót nem érthettem velük. Ételt nem adtak, a szomszédok vetettek néha egy-egy tálnyi falatot. Házukat őriztem, de cserébe botütést kaptam. Végül eltéptem a rövid, kínzó láncom, s az erdőbe szaladtam. Szívemből őket eldobtam.

Most itt állok az erdő szélén. Egy kisembert figyelek. Kölyök még, emberi korban tízéves lehet. Egy székben ül, sosem áll fel, csak két nagy kereket hajt. Nem akar futni? A széllel együtt száguldani? Nem értem.

Most egy másik fiú tűnik fel. Száguld ő is két keréken, de rajtuk ül. Ezt a fiú nem jó természetű. Csúfolódós. Kisebbeket is bántja, szőröm meredezik a szagától. Gyakran szór gúnyos, hideg hangokat az ülő fiúra is.

Hirteken egy macska ugrik eléje. Orromban érzem a riadalom szagát. Kiáltás és zuhanás. A szerkezet elrepül, a száguldó fiú lezuhan róla. Nekiesik a járdának, egy árok mentén, nem mozdul. Vérzik, ide érződik a kifolyó életnedve vasízű illata.

A másik fiú, aki csak ül mindig, kiáltozik neki. Megpróbál odamenni, de a kerekekkel nem tud átjutni az árkon. Végre mozdul, otthagyja a széket. De miért nem jár? Miért kúszik? Így nehezebb átjutni az árkon. Küszködik. Látom rajta, fáj neki. Nekem is fájt, mikor egy ág belém állt, mikor a botokkal ütöttek. Megismerem a szenvedést a szemből, ami sugározza.

Mit csinál? Miért vonszolja magát oda a fiúhoz, aki eddig csak bántotta? Leveszi a pólóját és beköti a sebet a nyakán. Elővesz egy szerkezetet, beszél bele. Segít neki. Miért? Csak szenvedést kapott tőle eddig.

Közelebb megyek. A székes fiú rám néz, szól hozzám. Nem értem, az emberek olyan össze-vissza hangokat adnak. Amikor ugatnak, az sem érthető és olyankor többnyire a földön fekszenek és erjedt szag árad belőlük.

A másik fiú magához tér. Körülnéz. Még közelebb megyek. Felül és rákiabál a székes fiúra. Az nyugtatni akarja, ahogy kölyökként engem nyugtatott az emberférfi, ahol az almom volt először.

A sebesült fiú ellöki és felpattan. Még vérzik, de nem törődik vele, elsántikál, a kerekes szerkentyűjét tolva. A székes fiú csak ül. Megütötte a karját, ahogy elborult. Nem tudja visszavonszolni magát a székéhez. Egész közel megyek. Ekkor észreveszem, miért nem tud állni. A lába olyan, mint annak a rókának, amit tegnapelőtt láttam, miután átment rajta egy büdös, zajos és nagy négykerekű. Nem tud állni. Nem tud futni.

De nem gyenge. A szeme, ahogy rám néz, erőt sugároz. Nem fél, nem vonít. Fél kézzel küzd. Fogaimmal óvatosan megfogom a bőrét, ami nem is bőre és nem fáj neki, mert az emberek azt tudják cserélgetni. Az előző helyen is minden harmadik-negyedik napkeltekor más-más ilyet húztak fel magukra.

Elszakad. Ekkor óvatosan megragadom a karját. Ahogy anyám engem ragadott meg. Vigyázok, a fogam ne sértse meg a valódi bőrét. De így is kis vér szivárog, ahogy húzom. Másik kezével ő is húzza magát. Átjutunk az árkon. Beszél hozzám. Nem jajong.

Ő nyugtat engem. Sosem láttam még ilyen erőst sem állatban, sem emberben, mint ő.

Rám támaszkodik, így ül vissza a székbe. Utána megfogja a fejem. Nem tudom, mit akar. De csak odahúzza az ölébe és simogatja. Megint beszél hozzám. Aztán előveszi az elemózsiát, amit ő szokott enni, kettétöri és együtt eszünk. Nagyon éhes vagyok, két napja nem ettem. Látja ezt. Az ő részét is odaadja.

Elgurul a ház felé, ahonnan elő szokott jönni. Hív magával. Kicsi és törékeny teste besüpped a székbe. Megyek utána. Beérünk a kertbe. Kijönnek a nagyobb emberek. A fiú beszél hozzájuk. Simogatják, a sebeire tekernek valamit. Odajönnek hozzám. Hoznak még enni, simogatnak engem is. Tesznek egy puha valamit egy kuckóba, vizet is adnak.

A fiú odahajtja magát. Ismételget egy szót. Rájövök, az a nevem. Már van igazi nevem. Már van igazi otthonom. Már van Gazdám. Már nem üres a szívem.

2014

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11687
Időpont: 2014-07-08 17:59:04

Érdekes a történeted, hogy egy állatba bújva látod a világot, s a körülötted történteket. Igen, ez a kutyus "jó lelkű", bár minden ember ilyen lenne!
Élvezettel olvastam.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
90
Időpont: 2014-06-23 20:24:57

Köszönöm az észrevételt. Valójában nem szoktam rosszul használni, itt egy általános jelenségre kívántam utalni az egyik főhős jelleme kapcsán. De egy kutya szemszögében ezen finom utalás valóban kicsit túlzás lehet.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5308
Időpont: 2014-06-23 16:21:21


Megható, szép történet. Érdekes a kutya bőrébe bújva írni...
"Az ő részét is odaadja." - Kinek?
Mivel egyesszám első személyben írtad, akkor talán: ideadja!
Sajnos, ezt sokan használják így, ahogyan Te is, de így helytelen.

(Egy alkalommal magam is kutyabőrbe bújtam, és megírtam "Zsandár" címmel.):)

Üdvözlettel!
Ida

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszcsaló című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szomorú című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Visszavágyom kisfalumba című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csendes est, tele titkokkal című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Befelé mar című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) EULAR PARE konferencia Brüsszelben című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szinte beleborzadok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/9 című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Facebook címmel a várólistára

Narday Nádja alkotást töltött fel Barátság címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Intelem címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűntudat című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)