HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51266

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2021-03-02 19:59:26

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: RangiferFeltöltés dátuma: 2014-06-22

Gazdám

Két holdfogyta is eltelt, mióta kidobtam őket. Szót nem érthettem velük. Ételt nem adtak, a szomszédok vetettek néha egy-egy tálnyi falatot. Házukat őriztem, de cserébe botütést kaptam. Végül eltéptem a rövid, kínzó láncom, s az erdőbe szaladtam. Szívemből őket eldobtam.

Most itt állok az erdő szélén. Egy kisembert figyelek. Kölyök még, emberi korban tízéves lehet. Egy székben ül, sosem áll fel, csak két nagy kereket hajt. Nem akar futni? A széllel együtt száguldani? Nem értem.

Most egy másik fiú tűnik fel. Száguld ő is két keréken, de rajtuk ül. Ezt a fiú nem jó természetű. Csúfolódós. Kisebbeket is bántja, szőröm meredezik a szagától. Gyakran szór gúnyos, hideg hangokat az ülő fiúra is.

Hirteken egy macska ugrik eléje. Orromban érzem a riadalom szagát. Kiáltás és zuhanás. A szerkezet elrepül, a száguldó fiú lezuhan róla. Nekiesik a járdának, egy árok mentén, nem mozdul. Vérzik, ide érződik a kifolyó életnedve vasízű illata.

A másik fiú, aki csak ül mindig, kiáltozik neki. Megpróbál odamenni, de a kerekekkel nem tud átjutni az árkon. Végre mozdul, otthagyja a széket. De miért nem jár? Miért kúszik? Így nehezebb átjutni az árkon. Küszködik. Látom rajta, fáj neki. Nekem is fájt, mikor egy ág belém állt, mikor a botokkal ütöttek. Megismerem a szenvedést a szemből, ami sugározza.

Mit csinál? Miért vonszolja magát oda a fiúhoz, aki eddig csak bántotta? Leveszi a pólóját és beköti a sebet a nyakán. Elővesz egy szerkezetet, beszél bele. Segít neki. Miért? Csak szenvedést kapott tőle eddig.

Közelebb megyek. A székes fiú rám néz, szól hozzám. Nem értem, az emberek olyan össze-vissza hangokat adnak. Amikor ugatnak, az sem érthető és olyankor többnyire a földön fekszenek és erjedt szag árad belőlük.

A másik fiú magához tér. Körülnéz. Még közelebb megyek. Felül és rákiabál a székes fiúra. Az nyugtatni akarja, ahogy kölyökként engem nyugtatott az emberférfi, ahol az almom volt először.

A sebesült fiú ellöki és felpattan. Még vérzik, de nem törődik vele, elsántikál, a kerekes szerkentyűjét tolva. A székes fiú csak ül. Megütötte a karját, ahogy elborult. Nem tudja visszavonszolni magát a székéhez. Egész közel megyek. Ekkor észreveszem, miért nem tud állni. A lába olyan, mint annak a rókának, amit tegnapelőtt láttam, miután átment rajta egy büdös, zajos és nagy négykerekű. Nem tud állni. Nem tud futni.

De nem gyenge. A szeme, ahogy rám néz, erőt sugároz. Nem fél, nem vonít. Fél kézzel küzd. Fogaimmal óvatosan megfogom a bőrét, ami nem is bőre és nem fáj neki, mert az emberek azt tudják cserélgetni. Az előző helyen is minden harmadik-negyedik napkeltekor más-más ilyet húztak fel magukra.

Elszakad. Ekkor óvatosan megragadom a karját. Ahogy anyám engem ragadott meg. Vigyázok, a fogam ne sértse meg a valódi bőrét. De így is kis vér szivárog, ahogy húzom. Másik kezével ő is húzza magát. Átjutunk az árkon. Beszél hozzám. Nem jajong.

Ő nyugtat engem. Sosem láttam még ilyen erőst sem állatban, sem emberben, mint ő.

Rám támaszkodik, így ül vissza a székbe. Utána megfogja a fejem. Nem tudom, mit akar. De csak odahúzza az ölébe és simogatja. Megint beszél hozzám. Aztán előveszi az elemózsiát, amit ő szokott enni, kettétöri és együtt eszünk. Nagyon éhes vagyok, két napja nem ettem. Látja ezt. Az ő részét is odaadja.

Elgurul a ház felé, ahonnan elő szokott jönni. Hív magával. Kicsi és törékeny teste besüpped a székbe. Megyek utána. Beérünk a kertbe. Kijönnek a nagyobb emberek. A fiú beszél hozzájuk. Simogatják, a sebeire tekernek valamit. Odajönnek hozzám. Hoznak még enni, simogatnak engem is. Tesznek egy puha valamit egy kuckóba, vizet is adnak.

A fiú odahajtja magát. Ismételget egy szót. Rájövök, az a nevem. Már van igazi nevem. Már van igazi otthonom. Már van Gazdám. Már nem üres a szívem.

2014

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2014-07-08 17:59:04

Érdekes a történeted, hogy egy állatba bújva látod a világot, s a körülötted történteket. Igen, ez a kutyus "jó lelkű", bár minden ember ilyen lenne!
Élvezettel olvastam.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
88
Időpont: 2014-06-23 20:24:57

Köszönöm az észrevételt. Valójában nem szoktam rosszul használni, itt egy általános jelenségre kívántam utalni az egyik főhős jelleme kapcsán. De egy kutya szemszögében ezen finom utalás valóban kicsit túlzás lehet.
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6779
Időpont: 2014-06-23 16:21:21


Megható, szép történet. Érdekes a kutya bőrébe bújva írni...
"Az ő részét is odaadja." - Kinek?
Mivel egyesszám első személyben írtad, akkor talán: ideadja!
Sajnos, ezt sokan használják így, ahogyan Te is, de így helytelen.

(Egy alkalommal magam is kutyabőrbe bújtam, és megírtam "Zsandár" címmel.):)

Üdvözlettel!
Ida

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Merengő lombhullatás című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Bikavers címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Afanaszij Fet: Eljöttem köszöntésedre... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Nincs semmi baj velem című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (4/8) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

C E Shepherd alkotást töltött fel Té mint Tündér (tudományos cikk) címmel a várólistára

Madár bejegyzést írt a(z) Utolsó napokra című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Imádság (helyett) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (8/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ábránd című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Čezare Paveze: Doći će smrt i imaće tvoje oči című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)