Olyan korán lettem anyátlan, apátlan
elhagyatott árva,
mintha nem is születéssel jöttem volna
erre a világra.
Olyan vagyok mint egy magányos cédrusfa
tűlevelű ága,
vagy milyen vagyok, azt az isten, tudja.

Nem mondták még nekem kire hasonlítok,
kitől örököltem,
nem tudok mit tenni,befelé ordítok.
Ne lássák köröttem,
majd szétfeszít a magányosság húrja.
Vajon kié vagyok azt az isten, tudja.

Másoknak már mondták, olyan vagy mint anyád,
vagy talán az apád.
Én csak annyit tudok, az embernek fia
rosszakat is kap ám !
De én nem kívánom másnak, azt ami a jussa,
Hogy miért is vagyok, azt az isten,tudja.