Az Úristen nem nagyságos,
nem kegyelmes nagyuram,
pedig nincsen hatalmasabb,
nála, kinek rangja van!

Nem magázzuk, tessékeljük,
a magyar nyelv tegezi!
Szereti az embereket,
s őt mindenki szereti.

Nem csavarjuk mondandónkat,
méltóztassék ránk nézni
fenn a mennyből, s tekintetünk
a menny urát nem féli!

Csak tegezzük, közvetlenül,
ő bizalmas jó barát,
annál is több, teremtő úr,
s sorsunk nem a szolgaság.

Atyánk nekünk az Istenünk,
a szívünk a temploma,
tenmaga ő, aki Is-ten,
nem is-ön vagy is-maga!

Mert te te vagy, és ő is te,
s én is, mi mind te vagyunk,
ha szólítnak e kis névre,
mindannyian hallgatunk.

Kegyelmes úr, méltóságos,
nagyságos úrasszonyom,
hogy vár nagyobb tiszteletet,
Isten fölött úr vagyon?

Hogyan helyezheti magát,
Isten fölé annyi rang?
Nagyméltóságú uramhoz,
vagy Istenhez szól harang?