HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1893

Írás összesen: 49431

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2014-08-28

Egy történet két oldala

A vadász

A faluvégi sáros utakon kevesen jártak. Gyerekek játszottak a kanális parton, nyaranta fürödtek a poshadt vízben, és a kacsákat terelték esténként haza. Kanálison túl már nem volt ház, csak a rengeteg. A kanálisparti putrikkal véget is ért a kicsi falu. A hevenyészett, ezer helyen lyukas kerítések mögött legfeljebb kukorica, közte paszuly, egy kis kolompér termett és a gaz burjánzott. Igaz, mire a háziak kiértek a kertbe a termést fel vagy leszedni, már semmit sem hagytak nekik a vadak. A vaddisznók alaposan feltúrták a kertet, ásni sem kellett ezt a homokos földet tavasszal. Nem is vették a fáradságot a kertek gazdái, csak úgy elvetettek, azután az isten szent nevében nőtt a gazzal együtt.
Esténként összejöttek a szomszédok, dalolgattak, a gyerekek táncoltak, és mohón falták a parázsban sült krumplit. Néha nagyobb tüzet raktak, és a környéken messzire terjengett a sültszalonna illata, de legtöbbször csak a tűz lobogott a hold fényénél, a szalonna elmaradt.
A legutolsó putriban, négy gyerek sivalkodott vacsoraidőben, ha nem telt meg a hasuk. Anyjuk kezét a csípőjére téve, nagy hasát előre tolva, átkozta ezt a rohadt világot, ahol nincs annyi munka a férfiembereknek, hogy purdékat jóllakassák. Az ura csak ült a putri ajtó küszöbén, és jó nagyokat köpött a porba. Neki a cigaretta hiányzott. Napok óta figyelt, hallgatózott éjszakánként a kert elején, leste a vaddisznókat, ahogy garázdálkodnak a kertben. A kutyák ugattak, de azok rájuk sem hederítettek. - Kéne egy erős drótcsapda -gondolta. Reggelre tálalva lenne az ennivaló, megérdemlik azok a rohadtak a hurkot, mindent fölzabálnak előlünk úgyis.
El is ment másnap a szomszéd faluban lakó, lomizásból élő rokonához, és egy erős csapdával tért haza. Az asszony megint kárálni kezdett, hogy azt a gyilkot fel ne állítsa a kert végében, mert belefut valamelyik kölök és annak annyi.
- Hát vigyázz rájuk este, mert még ma fölállítom, és hajnalban már ki is belezem a dögöt, és délre már húst eszünk, nem az éhkoppot nyeljük te! - kiabálta vissza.
- Csak a szád nagy te! A múltkor se fogtál, ez a csapda se csattan el, és nyelhetjük a nyálunkat ebéd helyett - feleselte a felesége.
- Ez most jó, kipróbáltuk. Hallgass már el, nem köll azt tudni az egész falunak, hogy mire készülök!
- Ha fogsz, köll nekik adni, űk is adtak, na!
Este, úgy kilenc körül állította fel a csapdát. Egész éjjel ott ült a küszöbön és figyelt. Úgy éjfél után kezdtek a kutyák ugatni, és már hallott is röfögést, néha horkantást, néha visítást. - Itt vannak! - nyugtázta jólesően, remélem egy jókora süldő lép bele a csapdámba. Abban a pillanatban disznóvisítás nyomott el minden más éjszakai neszt.
- Megvan! -
A disznó majd egy órát ordított, a társai nagy robajjal hanyatt homlok menekültek. A kutyák egyre közelebb ugattak, némelyik bemerészkedett a kertjükbe. Végül csak néha csattant fel egy fájdalmas hörgés. Már derengett, amikor fogta a disznóölő nagykést, majd felrántotta az ócska kertkaput, és elindult a ritkuló nyögés irányába. Boldog volt, lesz kaja, de nem csak egy napra.
Lassított, már látta a disznót, de meg is ijedt tőle. Nem hitte, a hangokat hallva, hogy ekkora. Ekkor látta meg, hogy a hátsó lábát kapta el a csapda. A disznó meredten nézte a derengő hajnali fényben. A vadász lassított, erősen izzadt, hangosan zihált az izgalomtól, és azon gondolkodott, hogy most mi lesz. Jobb lett volna, ha az első lábával lép bele, ebben reménykedett, most már nem érezte olyan bátornak magát. A gyorsaságában bízott, és abban, hogy a disznó elfáradt.
Lassan közelített, hirtelen meglátta a közelben heverő kutyatetemet. Visszahőkölt.
- A rohadt életbe! Megdöglesz! - ezzel előrevetette magát, és döfött.
A disznó hasába mélyesztette a kését, az pedig átharapta a bal combját. A disznó lerogyott, a vadász combjából sugárban ömlött a vér. Segítségért kiáltozva sántított a ház felé, de mire a felesége kiért a kertbe, elvérzett.
Másnap a szomszédok megsütötték a disznót, és a telep összes gyereke tele hassal táncolta körbe a tüzet, míg a felnőttek siratták a vadászt.

A préda

A konda hat kismalaccal gyarapodott, az anyjuk, most hozta elő őket. A nagyobbacskák alaposan megszaglászták az új jövevényeket, majd vad kergetőzéssel beavatták őket a napi játékba. Az anyák a malacok körül járkálva turkálták az avart, de a szemük és a fülük éberen figyelt. A nagyobb süldők egymással voltak elfoglalva, a kanok fitogtatták az erejüket. A hatalmas öreg kan, egy kicsit távolabb békésen feküdt, egy kicsit szunyókált. A déli meleg arra ösztönözte a kocákat, hogy valami jó kis dagonya helyet keressenek. A legidősebb neki is lódult, az irány, a kanális kiszélesedő, távoli szakasza volt, ahol nem zavarják őket a csupaszok. Az embert nevezték egymás között így, de legtöbbször a büdös jelzőt is megkapták, mert az ember disznóorral szagolva mindig büdös, izzadságszaguk keveredik valami szagosítóval.
A nagy csorda, vannak vagy húszan, egytől egyig mind belefeküdt a koszos sáros vízbe, a kicsik a partszélen utánozták az anyjukat, akik miután alaposan besározták magukat, békésen hűsöltek. A napi dagonya után visszaballagtak az erdő mélyére, és estig békésen aludt mindenki a maga vackában.
A fiatal hatalmas kan, az öreg riválisa, éberen figyelt. Érezte, eljött az ő ideje. Az öreg, ha a közelébe került, dühösen ráhorkant, de egyéb nem történt még eddig. Tudta, hogy egyszer mindennek vége szakad, az ő dicsőségének is, de a látszatot őrizni kell.
Már az esti vacsorán járt az esze mindenkinek, a kukoricán, az újkrumplin, némelyik kertben piroslott a paradicsom, és jókora uborkák is akadtak, néhol még tök is volt. Amikor az esthajnalcsillag felszaladt az égre, és utat mutatott, a konda elindult a kertek irányába. - Csak azok büdös ebek ne ugatnának folyton, még szerencse, hogy nem mernek közel merészkedni hozzánk - gondolta a fiatal kan.
Néhány koca ért oda elsőnek, már javában taposták le a kukoricát, amikor a fiatal kan is nekilátott a csámcsogásnak. Az öreg anyakoca óvatosan lépdelt, már sokszor látott csapdába szorult vadat életében. Ezek a csupaszok mindenfelé kiteszik azt, már messziről érzik a szaguk, akkor óvatosan hátrálni kell, mutatta a malacoknak, de azok rá se hederítettek, csak zabáltak. Mindent fel kell falni, tudta ezt az öreg, mert jön az ínséges tél, akkor nem lesz ez a bőség.
Fájdalmas visításra megriadt az egész csorda és hanyatt homlok menekültek, ki merre látott, csak el a kertektől. A fiatal kan magára maradt kínjával, rángatta a lábát, de hiába, vascsapda rácsattant, eltörve azt. Nem bírt szabadulni, ekkor közvetlen előtte egy rühes, koszos eb állt veszettül támadva. A kutya az első lábait harapta, de csak sikerült neki a támadó nyakát átharapnia. A vonaglott, majd egy pár métert vonszolta az irháját, és kilehelte a lelkét.
Ekkor jelent meg a csupasz, kezében hatalmas kés villant. A fiatal kan tudta, hogy üt az utolsó órája, de elhatározta, hogy nem adja könnyen az életét. Érezte a vadász büdös izzadság és félelem szagát. - Tehát ő is fél, ez jó - és a szemébe nézett. A vadász lendült, megvillant a kés éle a hold gyér fényénél, éles fájdalmat érzett, és harapott. Fogai között érezte a csupasz csontját.
- Megdöglesz te is - hörögte és lerogyott. Nézte, ahogy a vadász vonszolja magát, de a kiáltozását már nem hallotta.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
501
Időpont: 2014-08-29 12:45:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett történeted az ember és állat szemszögéből bemutatva. Mindketten a megélhetésért haltak meg. Gratulálok az átérző képességedhez!
Szeretettel: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2014-08-28 23:06:20

válasz sailor (2014-08-28 20:31:32) üzenetére
Köszönöm Sailor!
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2014-08-28 23:05:38

válasz Selanne (2014-08-28 17:20:11) üzenetére
Nem is hiszed Selanne, hogy a legnagyobb gondot nekem is a vadász szó okozta. Mert egy igazi vadász valóban nem csapdázik. Gondoltam legyen rapsic, vagy orvvadász, mert ugye a hősünk az volt, de a végén mégis visszajavítottam vadászra, mert a szó jobban illett az egészhez, de leginkább a prédához. Valóban igazad van, de ez a magyarázatom. Köszönöm a figyelmedet. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2014-08-28 23:00:57

válasz Kankalin (2014-08-28 16:45:58) üzenetére
Köszönöm Kankalin a meleg szavakat! Nem is gondolnád, hogy ez a történet miért íródott meg így. Itt a neten és a tévé-ben is láttam, hogy elszaporodtak a vaddisznók és már a kertekbe is, sőt a városokba is bemerészkednek. Gondoltam is szegények ti is sokan vagytok, de mi emberek minden talpalatnyi helyet elfoglalunk, kiszorítunk benneteket. Ugye a cigány mélyszegénységgel, munkanélküliséggel naponta találkozik az ember .A Pennán mindig hirdetnek valamilyen témában prózaíró versenyt, és szeretek rá írni, szórakoztató, és ekkor jött az ötlet, nem kellett sokat gondolkodnom egy este megírtam. Félek, hogy a történetem fikció ugyan, de a valóságban már biztosan megtörtént, mert az én fantáziám szegényesebb a mindennapokénál.
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4645
Időpont: 2014-08-28 20:31:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egyezek Selanne hsz-val!

...és Kankalinnal is...´az életben maradás a tét´...

Gratulálok:sailor


Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6922
Időpont: 2014-08-28 19:06:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Selanne (2014-08-28 17:20:11) üzenetére
Marietta, itt nem vérbeli vadászról volt szó, hanem kolompéron, alkalomadtán szalonnán tengődő putrilakókról.
A "vadász" szó viszonylag tág.
Nyilván a vadászfeleség máshogy értelmezi, mert neki csak kedvtelés. Az ura nem tesz ki csapdát, mert nem fog éhen pusztulni, ha nem lő bakot.
Ebben az írásban az életben maradás a tét, éppen ettől megrázó.
Ez a mű nagyon tökéletes. Így, ahogy van. Remélem, más is megerősít ebben.
És hogy a vadásznak hány jelentése van? Rengeteg. Aki lesben áll és el akar ejteni egy "vadat", arra illik. Nem csak állat lehet, hanem férfi, vagy nő is.
Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2014-08-28 17:20:11


Érdeklődéssel olvastam írásodat. Igazán színesen tárod elénk a trténetet. Amit szeretnék megjegyezni, és hozzátenni, mint vadászfeleség, a vérbeli vadász nem tesz ki csapdát. Nem hogy nem tesz ki, eltávolítja azt, és jelenti. A rapsic igen.
Értem a lélektani részét, és azt is, hogy a nincstelenség nagy úr. Talán a vadász szót kellene valami mással helyettesíteni, akkor tisztább lenne erklcsileg, rájuk nézve. Ha azt írod vadászó, már akkor áthajlik , és hitelesebb.

Olvasmányos, belehelyezkedtél az állat világába is élethűen. Írtam egy prózát én magam is a vadászatról pár éve. Megvallom, nem, a kétlábúnak szorítottam. Ha kedved, és időd lesz hozzá, olvasd el egyszer.

Szeretettel:Marietta

Ui:Nem műkdik a rvid Ő a gépemen, ezért írtam kissé zabvarosan. Elnézést.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6922
Időpont: 2014-08-28 16:45:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ibolya! :)
Azért is jó szerkesztőnek lenni, mert gazdagabb lehetek. Eddig a verseket részesítettem előnyben, viszont szegényebb lennék, ha nem találkoztam volna ezzel az alkotással csupán azért, mert nincsenek benne rímek. :) (Csak könyvben szeretek prózát olvasni.)
Értékes írásnak tartom műved, ötletesnek is. Nem titkolom, hogy a második résznél könnyeztem.
Tetszenek jellemábrázolásaid, mindkét térfélen felismerhető minden külső és belső jellemvonás.
Szóhasználatod tökéletesen illik a helyzethez.
Csodájára járok írásodnak, szerintem nagyon eltaláltad! :)
(Kicsit lehetne szellősebb. Tudom, itt nem lehet bekezdésekre tagolni, de egy-egy "enter"-rel kiválthatod.)
Tökéletes írás, igazi élmény. :)
Szeretettel: Kankalin


Legutóbb történt

bűvölet bejegyzést írt a(z) Érzelmi kavalkád című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Elmaradt utazás című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel csírájában elfojtva címmel a várólistára

Marcsy alkotást töltött fel Az nem lehet címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) A Zagyva partján című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A Zagyva partján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)