HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44928

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-08-29

A majom farka, a misszionárius feneke VII/5.

Az udvaron újabb rémület várta őket. Ahol a "száraz" évszakban a padok álltak, tucatnyi kisebb, nagyobb kígyó nyüzsgött. Utálatos sziszegéssel tekergőztek mindenfele. A házakból férfiak, asszonyok szaladtak ki: kígyó, kígyó. Mindenütt kígyót láttak, akármerre néztek. Úgy látszott, Delohit lerohanták ezek az undorító csúszómászók. Jött Faé, bőr lábszárvédőben, odacsörtetett Antonio atyához.
-Korallsiklók - kiáltotta. -A marásuk halálos!
Kaébe elkerekedett szemekkel bámult a vadászra, aztán a fején át lecibálta magáról a cserkészinget, kétségbeesett erőfeszítéssel kettétépte, egyik részét az egyik lábszárára, másikat a másikra tekerte.
A pap rákiáltott:
-Mit művelsz Kaébe! Nem szégyelled magad?
Többen is lekapkodták magukról az inget, s utánozták Kaébét. A korallsikló kistermetű kígyó, prédájának a lába szárát támadja meg. Az atya nem tudta mit tegyen. Az odasereglő nők fedetlen keblekkel, volt, akin alul sem volt semmi, nem tudta ugyanis kettétépni az inget, így azt az egyik lábszárára csavarta, a másikra pedig, a levetett nadrágját.
Határozni kellett, gyors döntésre volt szükség!
-Figyelem! - kiáltotta Antonio. -Mindenki menjen fedett helyre, és másszon be a függőágyába. Ott védve lesztek! További intézkedésig a függőágyakat elhagyni nem szabad! Kísérjétek be a gyerekeket!
Erős hangja bejárta a tisztást, az emberek meghallották és megértették. A pap levette az ingét és Kaébe felé nyújtotta:
-Vedd magadra, ne meztelenkedj itt nekem!
-Igenis atya!
-Hol van Awqiricuce ?
A kérdés Faénak szólt, aki lábszárvédője biztonságában bízva blazírt nyugalommal figyelte a pokolbéli káoszt.
-Kígyókat ver éppen agyon!
-Szólj neki! És szóljatok dr. Voghtnak is!
Kaébe ugrott.
-Máris, atya!
Indult volna, elrohant Ethel mellett, a lány azonban elkapta a karját:
-Az apámat hagyd! Őneki majd én szólok!
Antonio körülnézett a lassan kiürülő tisztáson.
-Julianna hol van?
Senki nem tudta, hol a nővér. -Talán a kunyhójában - vélte Faé. -Alkalmasint nem mer lemászni a chinchorrójából.
-Jól van! Szóljatok neki is, azonnal kéretem!
-Igenis atya!

Kaébe boldogan rohant el, hogy valami feladatot ő is teljesíthet. Juliannát tényleg a kunyhóban találta, ott, ahol a vadász mondta, a függőágyában. Alatta a földön kígyók tekeregtek, azokat nézte rémült, kelt-tésztává gyúrt képpel. A kislány megtorpant az ajtóban, nem mert közelebb jönni. Egyik lábszáráról letekeredett a bandázs, mert hiszen csak a széle volt visszatűrve, más nem rögzítette. Odakapott, felcsavarta újra, s betűrte újra a szélét. Közben a szemei jojózva jártak a padlón körben, merre kúsznak, mit csinálnak a laposfejűek? Három kígyót látott, kettő Julianna függőágya alatt tekergőzött, a harmadik kicsit távolabb a fal mellett. Megfigyelte a színüket és a bőr mintázatát. Élénk vörösek voltak, mégis, valahogy nagyon is jól beleolvadtak környezetükbe, a kunyhó félhomályába. Testükön, egymástól szabályos távolságokra körbefutó fekete-fehér gyűrűk látszottak. Gyönyörűek lettek volna, ha nem lettek volna annyira rémísztőek. Undorító sziszegésük jeges kézzel markolt a szívébe. Legszívesebben elmenekült volna, ki a világba valamerre, futni, csak futni, mégis maradt a helyén. Félt vajon Kaébe? Bizonyára. Ezek a kígyók mérges-kígyók, egyikük majdnem halálra marta a kis Erikát. Erőt vett magán, megszólalt. Igyekezett palástolni hangja remegését.
-Jöjjön nővér - mondta - az atya hívatja!
Julianna, debella felsőtestével felemelkedett a függőágyban, úgy fixírozta Kaébét.
-Ha az atya akar valamit, ő jöjjön ide, mert én innen le nem szállok, amíg a kígyók itt vannak!
Kaébe nem mozdult.
-Muszáj jönnie anyám! Az egész telep veszélyben van, mindenki, gyerekek, felnőttek. Csavarjon valamit a lábára, akkor nem tudják megharapni ezek a dögök. Például ott, azt a törülközőt.
A felső kötélen volt átvetve Julianna virágmintás törülközője. A nővér megértette, mit akar a lány, érte nyúlt. Megpróbálta kétfelé szakítani, hogy mindkét lábát becsavarhassa, de képtelen volt eltépni.
-Nem megy - nézett kétségbeesett tekintettel Kaébére.
A lány, lábait óvatosan emelgetve, mint a kurkászó gólya, odament az ágyhoz. Kivette a nővér kezéből a törülközőt, és a szájához emelte. Beleharapott a szélébe, erős fogaival marta, cincálta a vásznat. Végül sikerült elharapnia középen, s akkor egyetlen gyors rántással kettétépte. Segített feltekerni a nővér lábára, betűrte a szélét, ahogy az előbb magának.
-Várj - mondta Julianna - ez nem lesz így jó, az első lépésnél le fog esni. Van itt valahol néhány pertlim.
Kotorászott az egyik ruhás-zsákjában, ami a feje felett lógott. Sikerrel járt, maréknyi cipőpertlit húzott elő.
Kaébe fejében átvillant a kérdés, vajon honnan van cipőfőzője az apácának, s mire használja? Delohiban mindenki szandálban, vagy mezítláb járt, zárt cipője senkinek nem volt a telepen. A nő körbetekerte a lába szárárán lévő bandázst, csinos kis maslit kötött a tetejére. Kettőt odadobott a kislánynak.
-Kösd meg te is a tiedet, különben leesik!
Kaébe követte a nővér példáját, ő is körbetekerte a madzagot, és jó szorosan megkötötte.
-Mehetünk - közölte Julianna.
Lemászott a chinchorróból, s óvatosan lépegetve, egyre a kígyókat figyelve követte Kaébét.

Az udvaron már együtt volt a "válságstáb". Ott volt az orvos, Awqiricuce, Faé, Carlos és Pedro. Az atya körben férfiakat állított fel, botokkal, bozótvágó késekkel felfegyverezve álltak a strázsán vigyázva a tanácskozók biztonságát.
Megérkezett Julianna Kaébével.
-Te most elmehetsz - szólt oda Kaébének Antonio.
-De atya!
-Megmondtam. Kislányoknak semmi keresnivalójuk a felnőttek megbeszélésén.
-De hisz Ethel is itt van!
-Ne mérd magad Ethelhez.
Kaébe szeme dacosan villant meg. Toppantott egyet a lábával.
-Nem megyek sehova. Én is nagylány vagyok. Nekem is jogomban áll tudni...
Antonio nézte. Nem bírok ezzel a lánnyal - mondta magában. A fejemre nőtt. Mit számít, ha itt marad? Csakhogy most már a renomém forog kockán - fűzte tovább a gondolatot. Ha egyszer engedek, könnyen precedenst teremt. S akkor a többiek sem fognak többé engedelmeskedni.
Hátat fordított a lánynak.
-Faé!
-Igen, atya!
-Fogd meg ezt az engedetlen nőszemélyt, vidd a házamba és zárd rá az ajtót!
-Igenis, atya!

Kaébe, mintha rugók löknék, arrébb ugrott, s már futott, menekült volna, hanem Faé egykettőre beérte. Gyors volt a lány, friss, fiatal izmok mozgatták a testét, de gyorsabb és erősebb volt a vadász. Kettejük párharca az őzgida, és Geia, a gyilkos fekete sas párharcára emlékeztetett. Hiába iramodott tovább villámgyorsan, Faé lecsapott rá, elkapta, s vitte, ragadta magával a tehetetlenül kapálózó Kaébét.
Antonio nagy férfiinge volt rajta, amit magára rántott az imént, nem gombolta össze, csak összefogta elől. Most, hogy rúgkapált, hogy szabadulni igyekezett, az ing szétnyílt, s láttatni engedte az egyik hetyke, kicsi mellét. A pap a fejét csóválta. Kaébe imád meztelenkedni, imádja mutogatni magát.
Biztos volt benne, hogy szándékosan nem gombolta be az inget. Lehet, hogy még kapóra is jött neki most, hogy Faéval birkózott, talán még élvezi is a helyzetet. Nap, mint nap előfordult, hogy valamilyen ürüggyel levetkőzött, átöltözött Antonio jelenlétében. Takarított például, söpörte a padlót, s egyszer csak felkiáltott: huh, de kimelegedtem, le kell mosdanom. Ledobta a ruháját, s a mosdótál fölé hajolva vizet locsolt a hátára.
-Idedobná a türcsit atya? Forduljon el, ne leskelődjön!

Antonio megrázta a fejét. Bolond ez a lány, biztos nincs ki mind a négy kereke. De szeles, aranyos gyerek, nagy benne a szeretet és az ön átadásra való hajlam. Egészen más természet, mint Ethel. Kaébe nyitott, készséges, adakozó. Ethel ezzel szemben magába zárkózik, elutasít minden közeledést.
Az, az alapvető különbség a két lány között, hogy Kaébe szeret engem, Ethel meg utál - vélte felismerni. Megjelent előtte egy pillanatra Ethel mezítelen teste, amikor öltöztette azon az áprilisi viharos éjszakán, és Kaébe teste, ahogy a mosdótál fölé hajlik minap, s ahogy felegyenesedik és a törülköző után nyúl. Nem szégyen a szép női testet megcsodálni, és nem is bűn. Templomok falait borítják meztelen testek Rómában, a quattrocento kora óta nagy egyházi művészek, festők, szobrászok sorát: Michelangelo, Raffaello, Donatello, Botticelli ihlette meg a meztelen emberi test szépsége. Kaébe nyúlánk, mint az agár, bőre csokoládébarna, mellei kicsik, feszesek, dereka, combja hosszú, végtagjai szintén hosszúak, és izmosak. Szinte szőrtelen a teste, nyilván van benne waika beütés. Hozzá képest Ethel majdnem telt a maga karcsúságában, két kerek keble olyan, amilyennek az Énekek Éneke leírja: "a két melled, mint a gidák, gazella ikrei, és olyanok, mint az érett szőlőszem"
Csípőjének hajlása, mint valami ékszer, - merengett a pap - melyet művészi kezek készítettek, lágy ívű, kedves a szemnek. Hóna alatt és combjai találkozásánál sötétbarna szőrzet göndörödik a tejfehér bőrön, terített mezeje ezer víg-kedélyű szépségnek. Hideg, rideg szépség mégis, festővászonra való, nem napi használatra.
Elszégyellte magát ettől a gondolattól. Nem napi használatra? Hogy mondhat ilyet egy pap, még ha magában is mondja? Hogy gondolkodhat ilyen közönségesen Ethelről, akit valamikor nem földi, hanem égi szerelemmel szeretett? Isten és szerelem egy volt benne.
Nem folytathatta, visszaért Faé, figyelmét újra a megoldandó feladatra kellett irányítani. Száz ember életéért, sorsáért felel. Az imádkozás és a szerelem most hátrébbvaló. A helyzet megoldására kell összpontosítani.

-Hallgatlak benneteket testvérek - mondta a pap. -Mi a véleményetek, mit tehetünk most? Pedro?!
Pedro volt a telepi indiánok hallgatólagos főnöke, tekintélyét kora és termete alapozta meg. Elmaradhatatlan, széles-karimájú szalmakalapjában, kidüllesztett, nagy hasával egyedülálló jelenség volt a misszión. Zavarban volt, levette a kalapot, megvakarta a feje búbját, majd visszatette újra. Nem szólt, csak a fejét csóválta.
-Nos - sürgette Antonio - beszélj hát! Milyen kígyók ezek? Igaza van Faénak, hogy korallsiklók?
-Úgy vélem, igen - mondta az indián főnök. -Bőrük vörös, s a fekete fehér gyűrűzet nagyon jellegzetes. Először azt hittem surucucu, de a surucucu nagyobb testű kígyó, s más a mintázata.
-Hogy kerültek ide, ilyen nagy tömegben?
-Igen. Valóban ez a kérdés. Megmondom őszintén, nem tudom. Azt mondanám: az elárasztott igapóból menekültek fel ide a dombra, csak hát ennek ellentmond, hogy hónapok óta esik, s az iagapó hónapok óta el van öntve, ezek meg csak most jöttek.
Elhallgatott, gondolkodott. A többiek a körben türelmesen vártak, nem illett közbeszólni, amíg a főnök be nem fejezte.
-Körül kell nézni a raktárakban, és a szállásokon - mondta kimért szóval - milyen vászon, bőr, vagy szövetféleségek vannak, amiből lábszárvédő készíthető. Ruhanemű, törülköző, pelenka, lepedő, vászon vagy bőrtáska, kötszer, fásli. Az asszonyok lássanak neki, s készítsenek belőlük lábszárvédőket. A telep lakóit a legkisebbektől a legnagyobbakig, el kell látni lábszárvédőkkel, amelyek viszonylagos biztonságot adhatnak. Szóltam.
Antonio Carlosra nézett, rangban ő következett Pedro után.
-Egyetértek - mondta Carlos szűkszavúan, s jókora nyálcsomót köpött maga elé, a sáros, vizes földre. -Mostantól kezdve azonban mindenkinél legyen furkósbot.
-Awqiricuce?
A kaucsukgyűjtő felnézett, körbehordozta nyílt, egyenes tekintetét a tanácskozás résztvevőin. Büszke jelenség volt, javakorabeli férfi, széles háttal, izmos tagokkal.
-Én is egyetértek. Akit csak el tudunk látni lábszárvédővel, azt lássuk el. Az élet nem állhat le a kígyók miatt a misszión. Elsősorban a gyerekeket, és a munkaképes felnőtteket. Akinek nem jut, annak a saját biztonsága érdekében ideje java részét a függőágyában kell töltenie. Elsősorban az öregek, a betegek és a kis gyerekek. Beszéltem.
Antonio Faéhoz fordult. A vadász közvetlenül mellette állt. Őmellette dr. Voght, majd Ethel és Julianna következtek.
-Faé, mi a véleményed?
-Ugyanaz, mint Pedronak - mondta a vadász. - Annyit tennék csak hozzá, hogy én és Aqwiricuce, ha ő is egyetért, járőrszolgálatot hozunk létre a felnőtt férfiakból és éjjel nappal állandó, kétórás váltásban gondoskodunk a tábor biztonságáról. Szóltam.
-Köszönöm - mondta a pap. -Dr. Voght most ön jön. Mennyi beáldozható kötszere van?

A jó doktor sértve érzete magát, hogy ő csak az indiánok után kapott szót. Beláthatta volna persze, hogy az előtte szólók jobban ismerik a dzsungelbeli körülményeket, lévén, hogy indiánok, és itt születtek a seartoban, ám az emberek, ki tudja miért úgy lettek megalkotva, hogy soha nem látnak be semmit. Ez volt a helyzet a kedves orvossal is, aki ettől függetlenül jó ember volt, sokkal jobb a becsületes európai átlagpolgárnál, akiket csak a pénzük és a pozíciójuk érdekelt, s akik közömbösségükkel, lustaságukkal, kényelem-szeretetükkel egoizmusukkal nagyban hozzájárultak azoknak az eseményeknek bekövetkezéséhez, melyek 1938 nyarán már körvonalazódni kezdtek öreg kontinensen.
-Egyetlen felesleges csomag kötszerem sincs arra a célra, hogy bandázsnak használják - mondta kelletlenül. - Szabdalják össze az összes inget, nadrágot, lepedőt, törülközőt, mit bánom én! De ahhoz nem járulok hozzá, hogy a misszió kötszer nélkül maradjon. Ez meg az én felelősségem.
Gúnyos tekintettel nézett végig az indiánokon, őket utánozta egy fanyar grimasz kíséretében:
-Én is beszéltem!
-Rendben van - mondta az atya.
Julianna!
A nővér előrelépett. Mókásan festett a vaskos lába szárára csavart virágmintás törülközővel.
-Nem tudok hozzászólni, atya. Ezt maguk férfiak jobban tudják. De talán a legjobb lenne, ha mindannyian bebújnánk a chinchorróinkba, amíg a kígyók meg nem unják, és el nem mennek. Minden esetre azt javaslom, hogy imádkozzunk.
A férfiak nevettek, Antonio is elmosolyodott.
-Ethel!
A lány a papra nézett. Antonio félmeztelenül állt a kör közepén a szemerkélő esőben, mert mivel az ingét korábban már odaadta Kaébeének, magas, szakállas, jóképű férfi, egy görög isten, kékszemű, vállas, izmos, hasa lapos és barázdált, mint az erőművészeké, egy gramm felesleg sincs rajta. Tudta, mitől van olyan alakja az atyának, mint egy favágónak, sokszor látta, amint az udvaron hátul a ponyvával letakart farakás mellett tuskókat hasogatott órákon át a fejszéjével. Álmai hőse volt most újra, az a férfi, aki parancsolni tud, s akinek a szavára hallgatnak, - aki a nehéz éjszakákon képzelgéseiben kísértette. Alig tudott megszólalni, a hangja remegett. A többiek ijedtségének tudták be.
-Egyetértek azzal, amit a férfiak mondtak. Az élet, a tanítás nem állhat le. És, azt hiszem, köszönettel tartozunk Awqiricucénak és Faénak, hogy vállalják értünk a járőrszolgálatot. Lelki szemei előtt megjelent Faé az erdőben letolt gatyával, ahogy felkínálja ágaskodó hímtagját. A barom. De ez most nem számított.
-Rendben - mondta a pap. -Határoztunk akkor. Mindenki munkára, keressük fel először is a "B" raktárt, nézzük, mink van. Doktor úr! Kérhetem egy percre? Szeretnék valamit személyesen is...
Lépett egyet. -Jöjjön, kísérjen el. Hadd menjenek a többiek előre, mi maradjunk le kissé a nyomon.
Antonio indiánok között élt immáron tizenöt esztendeje, azért fejezte be ezzel a furcsa szillogizmussal a mondatot.
A doktor megtorpant, laposan rápislantott, nem kell-e valami hátsó jelentést keresnie? Látta azonban, hogy minden rendben, s erre elindult ő is az atya mellett a raktárak irányába.
-Hallgatom!
Mentek, lépegettek egymás mellett, szemerkélt az eső. A tanácskozás többi résztvevői már előre mentek.
-Mi a gond, doki? - kérdezte a pap. -Látom valami bántja.
-Semmi - felelte az orvos. -Csak nem tartom jó ötletnek, hogy a kötszerekből lábszárvédőt csináljunk.
-Csak a feleslegből, persze - mondta a pap.
-Nincsenek feleslegeim. Amennyi van, az is elég szűkös. Maga is tudja, naponta van kisebb nagyobb sebesülés a telepen. Mivel fogom bekötözni a sebeket, ha maga elhasználja a gézpólyákat lábszárvédőnek?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-03-06 07:40:18

válasz black eagle (2017-03-04 18:27:03) üzenetére
Kedves Sas! Köszöntelek újra itt! Való igaz, jól szórakoztam, amikor írtam. Bele kellett ásnom magam abba a korba, és abba a világba. Olyan volt, mintha ott éltem volna 1938-ban! Szeretettel várlak a folytatáshoz. A kígyók talán már lassan elmennek...:) Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
848
Időpont: 2017-03-04 18:27:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Az izgalmak folytatódnak, és a kígyóktól még most is borzongok kicsit. Jó rész volt ez is; sok szereplőt mozgattál-beszéltettél, ami talán nem könnyű, de mivel ők mind a gyermekeid, gondolom ez is élvezetes része volt a munkának. (S nem tudom, helyes-e "munkának" neveznem az alkotás folyamatát. Hiszen nyilvánvaló, hogy ez inkább kedvtelés, sőt.) Mindeközben jutott időd arra, hogy gondolati síkon is megszólaltasd a szereplőket; érzések, ellenérzések vibrálnak a levegőben, szinte tapintható a feszültség.
Örömmel voltam megint. (Bár lehet, kígyókkal fogok álmodni...)

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-09-11 16:54:23

válasz Krómer Ágnes (2014-09-11 12:12:50) üzenetére
Szia Ági! Számomra mindig nagy öröm, h itt jársz nálam, és olvasol! Július elejétől sportprogramokat (tenisz, vitorlázás) csináltam a Balatonon, nem voltam itthon, s nem voltam internet közelben. Ez tartott egy-két kisebb szünettel augusztusban is. Rengeteget esett az eső. Munka volt, de jó munka, szerettem. Szeptember 1-én aztán lementem a horvát tengerpartra, gondoltam, most már nyaralok egy kicsit: fekszem a sziklákon hanyatt, süttetem a hasam, néha beleugrok a vízbe fürödni, sör, pizza, stb. De az lett belőle, h négy nap múlva haza kellett jönni, mert szünet nélkül szakadt az eső. (Mint itt "Delohiban") Ez van :( Sok puszi. én
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2014-09-11 12:12:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Amikor itt olvasok nálad olyan mintha ingyen olvasnék valami netes könyvből. Ez jó dolog.
Nagyon eltűntél gondolom nyaraltál.

P: Ági
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-09-10 08:25:27

Tévedtem a számozásnál, ez nem a VII/5, hanem a VIII/5-ös rész! Elnézést, majd javítom.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-09-09 20:35:10

válasz eferesz (2014-09-09 12:46:02) üzenetére
Köszönöm az elismerést és a biztatást! Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2277
Időpont: 2014-09-09 12:46:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
..." ám az emberek, ki tudja miért úgy lettek megalkotva, hogy soha nem látnak be semmit."
Nem igen szeretek kiragadni, kiemelni részeket, de ezt most mégis megteszem, hiszen érzésem szerint a lét egyik nagy problémáját fogalmaztad meg ezzel a résszel.
További jó alkotómunkát!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-09-08 16:43:33

Szia Zsu! Nem mondod?! Sok szeretettel gratulálok, legyetek nagyon boldogok!!! Köszönöm, hogy továbbra is olvasod a majomfarkát, pedig nyilvánvalóan mostanában más dolgod volt! Sok szeretettel üdvözöllek pároddal együtt! -én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2014-09-06 10:47:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Látom, nem maradtam le semmiről, igaz régen jártam erre, mert volt egy kis dolgom, férjhezmentem :)
Nagyon tetszett ez a rész is, bár a kigyóktól, úgy gondolom én is félnék, de nagyszerűen megírtad ezt a részt is.
Kicsit visszaolvastam pár részt, remek a folytatás :)
Szeretettel : Zsu

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Visszatérés címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)