HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49228

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: caminskyFeltöltés dátuma: 2014-09-08

Éden part

Meleg augusztusi hónapot írtunk, az egész nyár villám gyorsan elmúlt. Egy csütörtöki napon ébredtem rá, hogy nemsokára vége az évszaknak és még nem volt nyári bulim. Volt egy szakításom nyár elején, plusz kirúgtak a munkahelyemről. A sok gőzt valahogy ki kellett engednem magamból. Erre csak egy hely volt alkalmas. A román tengerparton levő Éden part. A világ legperverzebb, legelvetemültebb arcai járnak oda bulizni. Mindenféle ember megfordul a parton. Még aznap összeszedtem az ívó társakat.
- Szevasz, Patrik! - vette fel a telefont Laci, aki pékként dolgozott és már felesége is volt.
- Mi a helyzet pék mester? - kérdeztem tőle kicsit felpörögve, hosszú hónapok után visszatért a hangomba az élet.
- Kibaszott meleg és unalom van.
- Van egy remek ötletem. Mit szolnál ha elmennénk piknikezni a partra? - piknik szó nálunk azt jelentette, hogy berúgunk mint az állat.
- Mármint melyik partra? Arra gondolsz, amelyikre én? - kérdezte Laci, aki már hallott a helyről, de még soha nem volt ott. Már tini korunk óta terveztünk egy igazi kéjutazást ott.
- Bizony arra.
- Ez sirály ötlet!!! - örömszerűen kiabált egy nagyot a telefonba. - Tudok is szerezni egy nagyon klassz autót.
- Ne inkább én béreljek autót? - kérdeztem tőle kicsit félve, hogy milyen autót akar hozni.
- Nem, nem tesó minek? Egyik haverom kölcsönadja és az pont jó erre a célra.
Egy kicsit féltem, de végül belementem, és megbeszéltük, hogy kora délután találkozunk egy közeli benzinkúton.
Végül a mesterhármas harmadik tagját, Dávidot hívtam fel, aki rögtön benne volt a kiruccanásban. Őt nem kellett győzködni, ki volt már nagyon éhezve egy bögyös vörösre. Gyorsan összepakoltam egy kis utazó válltáskába pár dolgot és indultam a találka helyre. Dávid már bent kávézott a benzinkúton mikor megérkeztem.
- Na, mi a helyzet? - kérdezte tőlem a pultnál a kávéját iszogatva.
- Minden a legnagyobb rendben - válaszoltam jókedvűen és én is kértem magamnak egy kávét.
- Akkor már túl vagy rajta?
- Persze, jól vagyok. Lacival nem beszéltél?
- Próbáltam hívni, de ki van kapcsolva, fogalmam sincs hol lehet.
Jó párszor próbáltuk hívni, de a telefonja ki volt kapcsolva. 20 perccel és két kávéval később egyszer csak a benzinkúton meg jelent egy világos kék öreg Barkas, amiből üvöltött a maximum hangerőn Eric Clapton Cocaine című száma. Mikor meg láttuk az autót, mindketten tudtuk, hogy kijött vele.
Laci úgy szált ki volán mögül, mintha a legújabb Mercedesből pattanna ki. Messziről látszik róla, hogy ő már elkezdte a bulizást.
- Mi van gengszterek? - szól oda hozzánk fehér atlétában és fekete baseballsapkában.
- Ez mégis mi? - vettem le dühösen a napszemüvegemet.
- Egy kelet-német kisbusz és nagyon kényelmes - csak nemrég múlt dél, de Lacinak a szemei már keresztben álltak.
- Ez egy roncs roncs baszd meg! - fakadt ki Dávid.
- Ezzel még a határig se jutunk el nem, főleg nem a tenger partra.
Mikor ezt kimondtam a Barkas oldalsó ajtaja kinyílt és egy régi ismerősünk mászott ki a kisbuszból. Zsoltika volt az, aki enyhén furcsa egy fazon volt. Annak idején az iskolában egy barátja se volt, mindig magába fordult. Állítólag szabad idejében csirkék nyakát vágta el az erdőben, aztán meg beszívott.
- Ez az autó elvisz akárhova még holdra is! - Zsoltika szemei nagyon pirosak voltak, és ő alapjáraton furcsa volt de most még az átlagnál is furcsább volt.
- Ez mégis mit keres itt? - kérdeztem Lacitól.
- Meghívtam tök jó fej és övé az autó, másik hogy van nagyon ütős cucca.
Zsoltika elindult Dávidhoz, hogy köszönjön neki a lépései olyanok voltak, mintha holdon járt volna és nem egy benzinkúton.
- Öklözünk tesó! - fordulta betépett fiú Dávidhoz, aki nagyon nem akart öklözni. - Gyerünk tesó öklöt elő! Légy menő!
- Én haza megyek - semmi kedvem nem volt ezzel az állattal egy úton menni.
- Mit izélsz most Patrik? Inkább gyertek és menjünk - győzködött Laci.

Ahogyan ott beszélgettünk a benzinkúton megállt mellettünk egy csapat biszex, egy igazán meleg stílusú autóval, sütött róluk, hogy minden perverz dologban benne vannak.
- Még ezekkel is jobb lehet utazni mint vele -vettetem oda Lacinak.
- Ne basszuk el az egész hétvégét, de nagy dolog, hogy jön - mondta Dávid.
Pár percig győzködtek, hogy induljunk és végül bele is mentem. Elindultunk négyen az Éden part fele. Dávid a volán mögött, a két jó madár hátra ült, én pedig az anyósülésre huppantam be.
- Dugásra fel! - mondtam.
Másfél napig autóztunk mire odaértünk. Valaki mindig ült a volán mögött. Először Dávid vezetett, aztán mikor átértünk Romániába átvettem én.Miután Laci is kijózanodott, ő vezette a"német csodát". Zsoltika nem vezetett egy métert se, mivel nem bíztunk meg benne, másrészt elégé el volt szállva.
A naplementekor értünk a szállodához.Kellemesen meleg volt, a homokos strandról akkor értek vissza a bikinis lányok és ez kellemes látványt nyújtott.Már ezért érdemes volt eljönni.
Elfoglaltuk a lakosztályunkat, mindenki eldöntötte melyik szobában fog aludni, aztán elkezdtük az estét. Lementünk a szálloda bárjába, ahol megittunk néhány vodkát.
Pár kör vodka után jöttünk rá, hogy nagyon álmosak vagyunk, kimerített minket a másfél nap hosszú autóút. De a mi vérünk és tüzes román lányok láttán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy közeli szórakozóhelyre, hátha összejön valami éjszakára.
Útközben végig az a csinos rendőrnő járt az eszemben, akit az autóból nézve láttam. Nehéz elfelejteni őt alacsony, fekete színű göndör haja van, és az a vad kisugárzása hihetetlen, és ezt csak fokozta a rendőrnői ruha.
- Milyen jó lenne meghívni egy italra - gondoltam magamban, de ennek elég kevés esélyt adtam - de bármi megtörténhet.
A szórakozóhelyen egész jó volt a felhozatal Romániához képest és persze maga az éden part egyik nevezetessége, hogy tele van kellemes hölgyekkel.
Éjfélre sikerült sikerült egy Charlotte nevű francia nővel szimpátia-kapcsolatot kialakítanom, bár nagyon keveset tudtunk beszélni és igazából semelyikünk sem akart sokat társalogni. Hamar úgy döntöttünk, hogy lelépünk a szórakozóhelyről. Vettem pár üveg pezsgőt. Kifele csatlakozott hozzánk Elena, a lány barátnője. Két hölgy belém karolt és elindultunk a szálloda fele. Laci és Dávid helyi csajokat próbáltak felszedni, Zsoltika meg egy húsz kilós drogos lánnyal járkált más dimenziókba.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy két meztelen nő fekszik az ágyamban, Elena azt hiszem, úszott az olvadt vanília fagyiban, Charlotte pedig az ágyhoz volt bilincselve. Az egész szoba olyan volt mint egy borbély ház. Nem nagyon emlékeztem a tegnapi estére, ráadásula fejem majd szét szakadt a fájdalomtól. Charlotte kezét kiszabadítottam a bilincsből, majd leszóltam a szoba szerviznek, hogy hozzanak valami reggelit mire a lányok felkelnek.
A szobaszerviz kopog az ajtón.
- Meghoztam a reggelit - mondta magyarul.
- Köszönöm. A többieket nem látta? - kérdeztem álmosan.
- Lent reggeliznek
- Kérem vigye be nekik a reggelit.
Magamra kaptam egy nadrágot és egy fehér inget és elmentem meg keresni őket. Ahogy mentem le, úgy éreztem, még mindig nem kaptam meg azt, amiért jöttem. Eltöltöttem két külföldi csajjal egy vad éjszakát, de nem kaptam meg az tőlük, amit akartam. Valahogy még mindig az eszemben volt a rendőrnő. Tetszett nagyon, vágytam rá pedig csak egyszer láttam, de nagyon megfogott, milyen jó lenne, ha találkoznák vele.
Dávid és Laci épp tojást fogyasztottak és kávét ittak.
- Megérkezett Casanova - jegyezte meg Dávid álmosan.
- Keserű a szőlő öreg harcos? - vágtam vissza.
Leültem és kértem magamnak egy erős kávét.
- Zsoltika? - kérdeztem.
- Még beszélget valami csajjal, akit tegnap este ismert meg - mesélte Laci.
- Este óta? - kérdeztem
- Igen, biztos dimenziót váltanak - mind hárman felnevetünk
Kávémat ittam meg éppenamikor jöttek le a lányok a lakosztályból és boldogan, szájukon széles mosollyal integettek nekem.
- Most elérted, amiért jöttünk? - kérdezte Dávid.
- Még nem - kortyoltam egy nagyot a kávéból, ami nagyon jól esett.
Megreggeliztünk, majd felmentünk szobánkba, és próbáltuk magunkat rendbe szedni. Nem terveztünk semmi durvát a délutánra, könnyed napozás, fürdés a tengerben, de Zsoltika meg jelent és egy csapásra megváltoztatta a nyugodt elképzeléseinket.
- Mit szólnátok, ha dimenziót váltanánk? - Zsoltika egy rövid nadrágban és egy ballonkabátban állt a helység közepén.
- Hagyjál már ezzel a rossz szöveggel! - förmedt rá Dávid aki frusztrált volt, hogy még nem talált magának nőt.
- Olyan cuccom van, amit még elképzelni se tudsz. Ez nem egy szimpla drog, ez elvisz oda, ahova mindig is vágytál - Zsoltika már annyira kész volt, hogy vicsorított, amikor beszélt.
- Mutasd akkor! - vágtam közbe, a többiek meglepődtek.
Zsoltika furcsán nézett, nem hitte volna, hogy én leszek az első, aki dimenziót akart váltani. Miután bedobtam magam, hogy ki próbálom, persze azután már a többiek is jöttek utánam, hogy felfedezzük az új dimenziókat.
Drogos barátunk elővett a ballonkabátjából négy darab kis fiolát, amikben kék folyadék volt.
- Egészségetekre! - lehúztuk mind a négyen a folyadékot, és vártunk.
Eltelt egy fél óra, majd egy óra és semmi, nem jött a dimenzió ugrás, nem lettünk közelebb az álmainkhoz. Csalódottan elindultunk egy közeli bárba, ahol pár román férfi a Steua-Bucarest hétvégi bajnoki meccsét nézte a tv-ben. A bárban levő férfiak meg voltak veszve a fociért, egyfolytában románul mondták a magukét a meccsről. Egy szó nagyon rám ragadt. Az ofszájd, magyarra fordítva lest jelent. Minden lesnél valamelyik jó ember rögtön el kiabálta, hogy ofszájd. Mind a négyünknek nagyon tetszett ez a szó, és idő közben elkezdett hatni a szerünk. Hamar rá kattantunk az ofszájd szóra. Mi is elkezdtünk ofszájdozni, ami betépve nagyon vicces. Meccs végére már szinte teljes filmszakadás állt be.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a kezeim valamihez hozzá vannak bilincselve és úgy éreztem, mindjárt ki száradok, annyira szomjas voltam. Nehezen nyitottam ki a szememet. Nagyon megijedtem, hol lehetek. Jó pár pillanat múlva fogtam fel, hogy a barkas hátuljában feküdtem kibilincselve. Pár pillanat múlva fedeztem fel, hogy nem egyedül. Legnagyobb örömömre a rendőrnő feküdt mellettem. Először csak azt hittem, hogy be vagyok szívva és hallucinálok, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem a szer hatása. Valamiféle csoda folytán összejöttünk és a barkasban töltöttük az éjszakát, de semmire sem emlékeztem.
- Hahó - próbáltam udvariasan felkelteni a lányt, aki oly szép volt, mikor aludt.
Néhány sikertelen próbálkozás után, sikerült elérnem, hogy kinyissa a hatalmas és szép fekete szemeit, amiből még így hajnal fele is sütött szenvedély. Először románul mondott valamit, később váltott csak magyarra. Nem igazán beszélt magyarul, és azt is csak akcentussal, de nagyon jól állt neki.
- Mindjárt meg keresem a kulcsot - megpuszilta homlokomat és a sötét buszban elkezdte keresni a bilincsnek a kulcsát.
Pár perc múlva a kezeim ismét szabadok voltak. Felöltöztünk és kiszálltunk a friss levegőre. Szegénynek szörnyen állt az erős, göndör haja. Ez a tipikus most dugtam frizura.
- Mégis, hogy jöttünk össze kedves...? - szégyelltem magam nagyon, hogy még a nevét se tudom.
- Anda - árulta el a nevét.
- Szép név nagyon.
- Merci - széles mosoly jelent meg a száján.
Remek pillanat volt, talán ez volt életem egyik legjobb reggele. Még csak reggel nyolc óra fele járt az idő, de nagyon meleg volt, engem azonban mégsemzavart, mert egy olyan nő társaságát élveztem, akire mindig vágytam, bár nem ismertem, de az elsőpillanattól kezdve vonzódtamhozzá, mint a fém a mágneshez.
Sajnosezcsodás pillanat hamar véget ért, mivel Andának rohannia kellettdolgozni. Buszból összeszedte a szolgálati holmiját, és igazított magán és a kék egyenruháján, aztán sietve távozott. Mégelköszönni se volt időnk, csak egy gyors puszi váltás.
Szép lassan értem vissza a szállodába. Próbáltam összerakni, hogy mi történhetett, de nem tudtam, halvány foltokra emlékeztemcsak. De olyan érzés járt körül, amit nagyon rég nem éreztem. Jól voltam, és elégedett, hogy elértem, amit akartam, sőt még többet is. Egyedül a telefonom eltűnése zavart egy kicsit, mert se nálam se buszban nem volt.
Délben a szálloda éttermében ebédeltünk. Semelyikünk nem szólt egy szót sem, de mindegyikünk szemébenlehetettlátni, hogyelégedett. Dávid becsajozott, Laci jól érezte magát, Zsoltika megtalálta élete nagy lelki társát a húszkilós drogos lányban.
Ebéd után összepakoltunk és kijelentkeztünk a szállodából. Beültünk a buszba és elindultunk vissza Pestre.
Kényelmesen vezettem a barkas volánja mögött, Zsoltika hátul aludt ő ki volt dögölve, Laci a feleségével beszélt, és győzködte, hogy semmi rosszat nem csinált a hétvégén, Dávid meg mellettemült. Mindenkiel volt és le volt nyugodva egészen addig, amíg meg nem hallottunk egy rendőrautó szirénáját.
Dávid rögtön bepánikolt, hogy valami olyat csináltunkaz este, amiért biztos, hogy a tömlöcben fogunk megrohadni. Laciazonnal le tette a telefonját, Zsoltika pedig valami tablettát dobot szájába.
Félreálltam,a rendőrautó pedig megállt előttünk. Én gyorsan hátra fordultam, hogymegnyugtassam a hülyéket. De nem nyugodtak meg, de egyszer csak elhallgattak, és egy ismerős hangot hallottam:
- Bună! - köszönt egy kellemes női hang. Rögtön felismertem Anda köszönését.
- Bună! - köszöntem neki vissza tátott szájal. Nagyon boldog voltam, hogy ismét találkoztunk.
- A hátsó lámpátok nem ég, szóval majd nézzétek meg - mondta nevetve, a többiek fal fehérek lettek, és semmit se értettek az egészből.
Anda elővette a zsebéből az elveszett telefonomat és megkérdezte, hogy nem ismerős-ea telefon.
- Merci - és kiszálltam a buszból.
- A telefonszámom benne van, majd hívj fel.
- Feltétlenül - boldog voltam, hogy megkaptam a számát, és hogy találkoztunk.
Az országút szélén nem bírtunk egymásnak ellen állni és elkezdtünk vadul csókolóznipercekig. Semelyikünk nem akarta abbahagyni, de muszáj volt.
- Mikor leszel szabadságon? - kérdeztem a lányt.
- Jövőhéttől - válaszolt szenvedélyesen.
- Akkor remélem meglátogatszPesten.
A lány bólintott egyet és búcsúzásképpen egy utolsótcsókolóztunk, majd hátra nyúlt az övéről levette a bilincsét.
- Emlékül a tegnap estéről - majd visszaült a rendőrautóba én pedig vissza a volán mögé. A többiek majd meghaltak, értetlenül néztek rám, majd elkezdtek nevetni a bilincs láttán.
Beindítottam a német csodát és elindultunk Budapestre, hátunk mögött egy örült vad hétvégével, amiről nem sokat tudtunk. Amíg telefonomban nem találtam meg videókat, és képeket, amik készültek az éjszaka folyamáán. Rá jöttünk, hogy milyen beteg arcok vagyunk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 2

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8530
Időpont: 2014-10-20 11:19:35

Ja, ja, ja! Festészettel is lehetne csajozni! Aktképeket festhetnél pl. magadról, s mutogathatnád a csajoknak az "Éden-parton"
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8530
Időpont: 2014-10-20 11:17:49

Szia! A probléma az, h megengedik! Ki engedte át? melyik szerkesztő adott szabad utat? Nem az a problémám, hogy tele van trágár kifejezésekkel, ez elmenne, ha mint írás jó lenne! De nem jóóó! Sőt, egyenesen pocsék! Az lenne a javaslatom, hogy a szerkesztő, ha ilyen írást átenged, néhány rövid sorban indokolja meg. Pl. "Átengedtem, mert bár trágár kifejezések vannak benne, s tele van helyesírási, és stilisztikai hibákkal, nekem tetszett"
Egy dologban viszont egyetértek veled: A történet tényleg nem rossz. Csak a tálalása. Az egész. Bocs, remélem nem bántottalak meg. Nem tudsz véletlenül festeni, vagy énekelni? Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2014-06-01
Összes értékelés:
12
Időpont: 2014-09-29 21:53:31

Én mondtam olyat hogy nincs benne hiba?Szerintem nem. Vagy én valami rosszat mondtam az elöted szolo véleményéhez?Nem hiszen csak megköszöntem a hogy olvasta.
Hibákban egyetértek,biztos sok hiba van benne .De maga a tartalom szerintem jó,hibákat leszámítjuk és egy picit kibővíteném a művemet elég ütős sztori lehetne belőle.
Mindenkinek más az ízlése,ezt elkel fogadni. Neked nem tetszik másnak tetszik. Ez van,ilyen világ.
Valójában azért kezdtem elírni mert elég jól lehet vele csajozni,Viccen kívül mondom.
Köszönöm az ellenséges kritikát és hogy olvastál,
Amúgy lesz folytatása a történetnek.:)
És ha megengedik hogy feltöltsem felfogom:)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12595
Időpont: 2014-09-29 19:21:33

Kedves Ifjú Titán!
Előttem szóló értelmesen, röviden fogalmazott. Igazat mondott. Tele van írásod helyesírási hibával. Csodálom, hogy engedték föltenni, ugyanis nemcsak a hibák hibákon vannak benne, de olyan kifejezések, amelyek nem illenek ide, általában semmilyen írásba.
Nem attól lesz egy írás érdekes. Legtöbb hibád, az összetett szavaknál található, amit egybe kellene írni, azt Te külön írod, és fordítva, ezt eddig másoknál még sosem tapasztaltam.
Ez irodalmi oldal. Aki írással akar foglalkozni, olvassa át az írását, amit másokkal szeretne közölni.
A tartalommal kapcsolatban is el tudnék képzelni kissé ízlésesebb történetet.
Bemutatkozásnál írod, hogy hibbi-szinten akarsz írni. Ez sem mentség arra, hogy tele hibával tedd föl alkotásaidat.
Véleményem: ha betartod az elvárásokat, akkor jobb írásokra is képes volnál.
Ha valamit föl akarsz tenni, futtasd át a helyesírási és nyelvhelyességi ellenőrzésen.
Tehát aki írni szeretne, az ne sajnáljon időt fordítani rá.

Alkotó
Regisztrált:
2014-06-01
Összes értékelés:
12
Időpont: 2014-09-29 18:32:26

Köszönöm hogy olvastad! Ízlések és pofonok,van akinek tetszik és van akinek nem. Ettől szép világ hogy nem vagyunk egyformák. Amúgy első perctől tudtam hogy ezen oldalon nem lesz ez a sztori túlnépszerü .
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2014-09-29 17:40:43

a felhasználó által leadott szavazat: *
A stílus nem éppen irodalmi. Sajnos ez ma "trendi", de nálam nem jön be.
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-09-11 09:51:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * *
Rengeteg a hiba benne, szerintem nem ártana még egyszer átolvasnod, akkor legalább az elgépelések ki lennének javítva. Sok a helyesírási hiba is benne, legközelebb figyelj rá jobban.

Üdv: Jolcsi

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szakadárok címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)