Die Nacht

Wie schön, hier zu verträumen
Die Nacht im stillen Wald,
Wenn in den dunklen Bäumen
Das alte Märchen hallt.

Die Berg im Mondesschimmes
Wie in Gedanken stehn,
Und durch verworrne Trümmer
Die Quellen klagend gehn.

Denn müd ging auf den Matten
Die Schönheit nun zur Ruh,
Es deckt mit kühlen Schatten
Die Nacht das Liebchen zu.

Das ist das irre Klagen
In stiller Waldespracht,
Die Nachtigallen schlagen
Von ihr die ganze Nacht.

Die Stern gehn auf und nieder -
Wann kommst du, Morgenwind,
Und hebst die Schatten wieder
Von dem verträumten Kind?

Schon rührt sichs in den Bäumen,
Die Lerche weckt sie bald -
So will ich treu verträumen
Die Nacht im stillen Wald.
_____________________________


Az éj

Mi szép az álom éjjel
A csend-erdő ölén,
Hol régi monda vész el
A fák sötét közén.

Holdfényben hegynek csúcsa,
Mint gondolat, mereng,
Forrás csilingel, útja
Sziklák között kereng.

Fáradtan hullt a gyepre
Pihenni most a Szép,
Az éj, hogy árnnyal fedje,
Hűsítse kedvesét.

Erdők ölén lapulva
Egy hosszú éjen át
A csalogány mind fújja
Panasszal telt dalát.

Le és föl csillagpárok,
A hajnal is közel,
Te szél, a gyermekálmot,
Mint árnyat fújod el?

Pacsirta szinte ébred,
Mozgás az ág közén,
S úgy álmodnék még éjet
A csend-erdő ölén.