HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-09-25

Medál

Meredten bámulok a tűzbe a kezemben szorongatva a fotót. Azt a fotót, amelyen Stephan-nal együtt mosolygunk a kamerába. Annyi hosszú éve már, hogy örök búcsút vett tőlünk, hogy eltávozott e földi síkról.
Egy pillanat volt az egész, egyetlen egy lassú, évszázadoknak tűnő pillanat. Az egyik percben még élt és boldogan mosolygott rám, a másik pillanatban pedig már méterekkel arrébb hevert vérbe öltözött ruhában. Nem bírtam felfogni, sokkot kaptam.
A rendőrök azt mondták elütötte egy autó. Érdekes. Én ott voltam vele végig, mégse emlékszem semmire se. Azt mondták, a sokk tehet arról, hogy kitörlődtek az emlékezetemből a történtek. Nem is akartam emlékezni.
Egyáltalán nem akartam.
Még arra sem, amire emlékeztem.
Az összezúzott, kifordult és megcsonkított testre.
Nem akartam, mégis tisztán élt az emlékeimben a kép.
Jól lehet, hogy csak egyetlen pillanat műve volt az egész, és az, akit annyira szerettem, akibe szerelmes voltam, és akivel az életemet szándékoztam leélni, már nem volt többé, mégis arra volt ideje Stephan-nak, hogy magával vigye a szívemet. A szívet, ami azóta a nap óta nem akart már ugyanúgy működni, mint annak előtte. Már nem kereste a társas kapcsolatokat, már nem akart szeretni, mert nem akart szenvedni sem.
Így tehát a világtól elvonultan töltöttem a mindennapjaimat. A lehető legkevesebbszer tettem ki a lábamat otthonról. A szüleim, barátaim kitartóan ostromoltak engem a látogatásaikkal, de nem tehettek semmit. Már nem akartam lélegezni, nem akartam érezni és szenvedni. Feladtam, de gyáva voltam ahhoz, hogy valóban véget vessek az életemnek.
Egy apró kis reménysugár még élt bennem, ami azt mondta nekem, hogy ne adjam fel, mert jobbra fog fordulni a sorsom. Hogy még minden megváltozhat és helyrejöhet.
Nem hittem neki...
Vagy mégis, csak tagadtam.
Mert ha valóban nem hittem volna a reménysugaramban, akkor nem is kötne már össze semmi sem ezzel a világgal.
Akkor már semmi értelme nem lenne az életemnek.
És akkor már végképp feladtam volna.
Véget vetettem volna az életemnek.
De nem!
Még mindig itt vagyok és küzdök. Napról napra egyre tovább. És várom azt a reménysugarat. Nem tudom, hogy mire vártam, de vártam. Minden egyes újabb nap kikeltem az ágyból és a fotót néztem. Annyira boldogok voltunk akkor, annyira szerettük egymást. Azt képzeltük, hogy semmi sem árthat nekünk. Fiatalok voltunk, még előttünk volt az egész élet.
Azonban azóta már minden megváltozott.
Stephan itt hagyott engem, a szívem nélkül.
Meredten néztem a fotót és az évek során először tűnt fel rajta egy új részlet. Eddig vak voltam, hogy nem vettem észre.
Vagyis... Biztos, hogy észrevettem, csak eddig figyelmen kívül hagytam, mert nem akartam még elengedni Stephant.
Egykori önmagamat néztem a képen és az akkor a nyakamban függő medált. A medált, amit Stephan-tól kaptam annak idején egy ígérettel. Aznap nagyon borús gondolatok szállták meg Stephant.
- Kicsim, meg kell ígérned valamit nekem! - fordult felém fájdalmas arckifejezéssel. Nagyon megijesztett engem, soha azelőtt nem láttam őt még ennyire félni valamitől.
- Mi a baj? - nyúltam gyengéden az arca után, hogy megsimogathassam.
- Csak ígérj meg valamit. Hogy ha én már nem leszek, akkor új életet kezdesz! - nézett eltökélten a szemembe, s egyidejűleg átnyújtotta nekem a medált. - Ez a medál legyen az ígéreted arra, hogy nem hagyod végképp összetörni magadat, ha én már nem leszek.
- De hát, Steph, nem értelek. Mért ne lennél mindig velem? - kezdtem kétségbe esni.
- Csak vedd el! És ígérd meg! - nyújtotta határozottan felém a tárgyat.
- Rendben, megígérem - vettem el tőle. - De nem értem... - ráztam meg a fejemet.
- Hah - sóhajtott egy nagyot, miközben kezei végigszántották a haját. - Ethan, tudod, a középsulis legjobb barátom... Tegnap meghalt. Elisabethet, a menyasszonyát ez annyira kikészítette, hogy véletlenül túl sok altatót szedett be és... - nem volt ereje tovább folytatni, csak megrázta a fejét. - Csak tudnom, kell, hogy ha velem is történne valami, akkor te biztonságban lennél...
Biztonság.
Nem nevezném épp annak.
De rájöttem, hogy az a bizonyos erő, ami nem hagyta, hogy véget vessek ennek az egész őrületnek, pont a Steph-nek adott ígéretem volt.
Tudat alatt is be akartam tartani a neki adott szavamat.
Mély levegőt vettem és elhatároztam, hogy elkezdem betartani azt, amit kért tőlem. Hogy nem engedem, hogy végképp összetörjön a távozása.
Újra kell kezdenem, újra élnem, szeretnem, szenvednem kell...
Mert erről szól az élet. És azért, mert minden egyes újabb nap, amikor felkelek, élek, csinálom a napi rutint, ott lesz velem Steph is, mert neki köszönhettem, hogy még nem adtam fel teljesen.
Oh, édes, drága Steph-em, mennyire hiányzol nekem!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-11-05 20:44:38

válasz sankaszka (2014-11-03 15:33:14) üzenetére
Kedves Sankaszka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad a művemet. Örülök, hogy tetszett.
Jolcsi
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
458
Időpont: 2014-11-03 15:33:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
WOW.Szívből gratulálok,tetszett az alkotásod.Kívánok;Jó életerőt&végtelen szeretetet,igaz társakat,hogy meg sok ilyen&kellemes léleksimogató alkotásod születhessen,a közeljövőben is.Tisztelettel&szeretettel;SANKASZKA/ALEJANDRO/P.REG.WRITER/USA.CALIFORNIA/MASAJISTAS CERTIFICATED/SUNLOVERDJ/CALYPSO DJ CERTIFICATED/BP.HU.EU/REG.ALKOTOMUVESZ...IN GOD WE TRUST/USA/Isten&Szeretet óvjon mindannyiunkat...

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Csak nyíltsággal... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hátra arc című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Mennynek angyala című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel álmatlanul címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Farsang az óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)