HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48544

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: FrostlerFeltöltés dátuma: 2014-10-10

Erőltesd már meg magad!

A férfi a rét közepén áll, kezét mélyen a fekete farmernadrágja zsebébe süllyesztve. Élénk tekintete az eget kémleli. Egy sas száll nem messze tőle. A férfi követi a szemével egészen addig, míg a madár ki nem kerül a látóköréből, majd lehajtja a fejét, és halkan felsóhajt. Gesztenyebarna hajának néhány tincse lágyan ringatózik a kellemes, tavaszi szélben.
A férfi dühösen felém fordul, és megcsóválja a fejét.
- Nem akarsz végre kezdeni velem valamit? - kérdezi gúnyos hangon. - Vagy csak álljak itt, és nézzem az eget, meg a madarakat? Gyerünk, erőltesd már meg magad! Olyan ügyesen leírtad, hogy a farmernadrágom fekete, a hajam meg gesztenyebarna! Ezekkel aztán sokkal előrébb jutottunk!
Kelletlenül felnyögök, és fáradtan megmasszírozom a tarkómat. Az agyamban lázasan kergetik egymást a gondolatok. Bizonytalanul újra a billentyűzet fölé emelem a kezem, és gépelni kezdek.
A temető hideg és kihalt. A szél kísértetiesen suhog a nyirkos sírkövek között. Az éjszaka sötét lepelként borul a szürke tájra. A férfi ijedten behúzza a nyakát, ujjai ráfeszülnek a kezében tartott ásó nyelére.
- Jaj, ne már! - csattan fel a férfi, és lóbálni kezdi felém az ásót. - Mit akarsz ezzel a vacakkal? Ugye nem valami hülye zombis történetbe akarsz engem beleerőltetni? Kérlek, mondd, hogy nem! Akkor már inkább jöjjenek megint a sasok! És különben is, hogy a fenébe lehetne egy temető hideg? Gondolkozz már!
Felháborodva ellököm magam számítógépemtől, és a kezembe temetem az arcomat. Egyre bizonytalanabb vagyok, kétségbeesetten kutatok új ötletek után. Nem telik bele azonban egy perc sem, és nyugalom száll rám. Újra nekiállok gépelni.
A Hold ezüstös fénye kísértetiesen csillog az acélszínű víz felszínén. A férfi lassan sétál a kikötőben, és megdöbbenve tapasztalja, hogy egyetlen embert sem lát maga körül, pedig ez általában egy forgalmas hely még éjszaka is. Ahogy halad előre, a léptei egyre bizonytalanabbá válnak, mikor megérzi, hogy valaki figyeli őt. Hirtelen megtorpan, és lassan megfordul. A lelke mélyén tudja, mit fog látni, és retteg tőle. Magas, csuklyás alak áll néhány méterre tőle, de egyre közeledik. Lépteinek semmi hangja, mintha siklana a föld felett. A férfi el akar szaladni, de a rémület megbénítja a lábát. Biztos benne, hogy egy vámpírral került szembe.
- Nem mondod komolyan, hogy ennyi a maximum, amivel elő tudsz állni! - fakad ki a férfi, miközben felháborodva felém fordul. - Erőltesd már meg magad! Vámpíros történet? Komolyan? Akkor már inkább írj egy sztorit arról, hogy beleteszel egy ágyúba, és belelősz a Dunába! Még azt is többre tartanák az emberek, mint ezt!
Dühösen kitörlöm az eddigi sorokat, és szinte azonnal újra gépelni kezdek. Az indulatom hamar tovaszáll, és ezúttal valóban komoly lelkesedés önt el.
A férfi leül a számítógépe elé, gondolkozik néhány percig, majd óvatosan, mintha egy ritka, értékes műkincshez nyúlna, írni kezd.
A kislány hosszú szőke haja valósággal szalad a széllel, ahogy ide-oda leng a hintán. Szája széles mosolyra húzódik, torkából vidám, önfeledt kacaj szakad fel. Lendületesen löki magát előre és hátra, pirospozsgás arca felragyog a Nap sugarának aranyló fényében. Lelkesen integet a szüleinek, akik mosolyogva figyelik őt a játszótér széléről. Kezükben hatalmas adag vattacukrot tartanak, mutatva a kislánynak, hogy azzal várják őt, amint végzett.
- Bocsi, de nekem ez túlságosan idilli - mondja a kislány a férfinak, és hirtelen befejezi a hintázást. - A vattacukros részig még tetszett, de az már egyszerűen túl sok volt nekem. Nem lehetne egy kicsit életszerűbb képet írnod erről? Erőltesd meg magad!
A férfi elfordul a monitortól, és bosszúsan néz rám.
- Hallottad, mit mondott! Erőltesd már meg magad!
A kezembe temetem az arcomat, miközben sötéten felnevetek, és arra gondolok, hogy ez a hobbi mégsem olyan könnyű, mint amilyennek először hittem.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-10-06
Összes értékelés:
17
Időpont: 2014-10-14 14:04:50

Köszönöm szépen a véleményeket!
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6585
Időpont: 2014-10-10 16:32:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Frostler! :)
Az a férfi szerintem te magad vagy. Ennek ellenére azt mondom, hogy a "férfi" szót többször használod kelleténél. :)
Hm... egy író lélek dilemmái a témával kapcsolatban. Nekem ez jött le írásodból. Tetszenek a hirtelen váltások, mert engem ébreszt, ha kapkodnom kell a fejem erre-arra.
Nagyon tetszik az, hogy stilisztikailag precíz vagy. Ezt nem most említem először.
Szóval... jól bánsz ám a vesszőkkel! :)
A vámpírokat máshol megkedveltem, nem is ijedtem meg tőlük itt.
A zárásban néhol váltakoztak az igeidők, ez csak csöndes megjegyzés.
Amúgy pedig ismét üdvözöllek köreinkben, mert amit alkotsz, az számomra tiszta, és élvezet.
Prózához még nem írtam ilyen véleményt, mert a versek nálam elsőbbséget élveznek.
Úgy látszik, én is fejlődök. :)
Nagyon tetszik irodalmi megnyilvánulásod, nem vagyok orvos, de szerintem a vénád alkalmas erre. :)
Írj sokat mindannyiunk örömére! :)
Szeretettel: Kankalin






Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2014-10-10 08:52:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Jól írsz, jó stílusban. Azt üzenném a történetben szereplő "írónak", aki gondolom, nem Te vagy, csak akkor üljön le a géphez, ha már, mint tele vödörből a víz, szinte kiömlenek fejéből a gondolatok. Amíg csak az alján van valami: ne erőltesse. Várja meg, míg megtelik:) Üdv: én

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság V. rész című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: A Papagáj dala címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nagyanyó angyala című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Ahogy a felhők című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A somogyszentpáli vonaton címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. címmel a várólistára

Takács Gyula bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Takács Gyula alkotást töltött fel Kedv, remények, lilák címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Három lány 19. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyszer el kell mondanom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)