Christmas Fancies

When Christmas bells are swinging
above the fields of snow,
We hear sweet voices ringing
from lands of long ago.
And etched on vacant places,
Are half forgotten faces
Of friends we used to cherish,
and loves we used to know -
When Christmas bells are swinging
above the fields of snow.

Uprising from the ocean
of the present surging near,
We see, with strange emotion
that is not free from fear,
That continent Elysian
Long vanished from our vision,
Youth's lovely lost Atlantis,
so mourned for and so dear,
Uprising from the ocean
of the present surging near.

When gloomy gray Decembers
are roused to Christmas mirth,
The dullest life remembers
there once was joy on earth,
And draws from youth's recesses
Some memory it possesses,
And, gazing through the lens
of time, exaggerates its worth,
When gloomy gray December
is roused to Christmas mirth.

When hanging up the holly
or mistletoe, I wis
Each heart recalls some folly
that lit the world with bliss.
Not all the seers and sages
With wisdom of the ages
Can give the mind such pleasure
as memories of that kiss
When hanging up the holly
or mistletoe, I wis.

For life was made for loving,
and love alone repays,
As passing years are proving
for all of Time's sad ways.
There lies a sting in pleasure,
And fame gives shallow measure,
And wealth is but a phantom
that mocks the restless days,
For life was made for loving,
and only loving pays.

When Christmas bells are pelting
the air with silver chimes,
And silences are melting
to soft, melodious rhymes,
Let Love, the worlds beginning,
End fear and hate and sinning;
Let Love, the God Eternal,
be worshipped in all climes
When Christmas bells are pelting
the air with silver chimes.
______________________________


Ábrándozás Karácsony táján

Midőn csendül harangunk
A hómezők felett,
Negédes hangot hallunk,
Mely múltból érkezett.
Agyunk mélyére vésett
Baráti arcok néznek
Ránk, félig elfeledve,
Sok kedvelt, szeretett...
Midőn csendül harangunk
A hómezők felett.

A jelen tengeréből,
Mely itt tombol közel,
Furcsán érezve félsztől
Kikélünk, s látni kell:
Elysiumnak földje
Tűnt ifjúság örökre,
S a meggyászolt Atlantisz,
A kedves most kikel
A jelen tengeréből,
Mely itt tombol közel.

Ha víg Karácsonyt hoznak
A rút decemberek,
Hogy rég örömök voltak,
Az már emlékezet...
De ifjúság tavából
Párat elővarázsol,
S azt idő lencséjén át
Nagyítva nézheted,
Ha víg Karácsonyt hoznak
A rút decemberek.

Most, hogy a fagyöngy csokra
Már függ ajtóm felett,
Emlékszem pár bolondra,
Ki megnyert sok szívet,
Ám látnok nem mind tudna,
Bár bölcs (koránál fogva...),
Idézni föl eszemben
Első-csók örömet,
Most, hogy a fagyöngy csokra
Már függ ajtóm felett.

Szeretni szánt az élet,
Az éri meg csupán,
Tanuk a múló évek
A bús utak során.
Nincs öröm fullánk nélkül,
A hírnév sekély végül,
S a gazdagság is fantom,
Csak csúfol, úgy biz' ám!
Szeretni szánt az élet,
Az éri meg csupán.

Midőn ezüst harangszó
A leget tölti meg,
S a csend lágyságra hajló,
Mint dallamos rímek,
Félelmet, vétket győzz le,
Te szeretet, örökre,
S légy mindenütt imádva,
Mint Örök Istenek,
Midőn ezüst harangszó
A leget tölti meg.

* * * * *