HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48400

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AlastorFeltöltés dátuma: 2014-10-29

A katona

Mikor az utolsó lövés hangját is elnyelte a sűrű erdő, William óvatosan kidugta a fejét a lövészárokból. A heves hózápor ellenére is látta, hogy az ellenséges egységek az erdő túlsó vége felé húzódnak.
William kimászott az árokból, és kúszva indult előre. Tisztában volt vele, hogy az ellenség - habár visszavonul - még elég közel van ahhoz, hogy tüzet nyisson rá, ha észreveszik. Teste alatt ropogott a frissen lehullott hó, hallotta, ahogy a társai egymás szavába vágva kiabálnak a háta mögött.
A bajtársa, Jeremy mozdulatlanul feküdt, a hó vértől piroslott a teste körül. William odaért mellé, és fél térdre emelkedve próbálta megvizsgálni a barátja sebét. Súlyosabb volt, mint elsőre gondolta. Nem egy, hanem két golyó vágódott Jeremy testébe, ebből az egyik valószínűleg még mindig bent volt.
William segítségért kiáltott, lehelete halványan gomolygott a hidegben. Senki sem válaszolt, senki sem jött. Az egyre inkább elhatalmasodó káoszban William érezte, hogy eluralkodik rajta a félelem.
Kétségbeesetten próbált találni valamit, amivel elszoríthatja barátja sebét, míg végül ügyetlen mozdulatokkal levette a derékszíját, ami azonban kicsúszott a kezéből, és halk puffanással a hóban landolt. Szünet nélkül hajtogatta a bajtársának, hogy nyugodjon meg, nem lesz semmi baj, maradjon ébren. Jeremy hang nélkül figyelte a mozdulatait, tekintetéből szelíd nyugalom áradt. Légzése egyre nehézkesebbé vált, szájából vér buggyant fel, ettől köhögnie kellett, mégsem látszott félelem a szemében.
Mikor William megpróbálta rászorítani a derékszíjat a sebére, felkiáltott a belé hasító fájdalomtól, és minden erejét összeszedve eltolta magától a barátja kezét. William újra megpróbálta rászorítani a szíjat, amit ekkor Jeremy egy hirtelen mozdulattal kiütött az ujjai közül, előrenyúlt, és megszorította a kezét. William értetlenül meredt rá, el akarta engedni, hogy a szíj után mehessen, de Jeremy csak szorította a kezét, és azt suttogta, hogy ne okozzon neki fájdalmat, hagyja békésen, csendben elmenni.
A két katona tekintete összefonódott, megszűnt létezni számukra a hófedte környezet és a csapattársaik kiáltozásai. William lehajtotta a fejét, szemét könnyek öntötték el. Már nem próbált a szíj után menni, csak térdelt a barátja mellett mozdulatlanul, szorítva egyre gyengülő ujjait. Jeremy lassan a zsebébe nyúlt, és egy gyűrött papírt vett ki belőle, amit a barátja felé nyújtott. William elvette tőle és zsebre tette. Érezte, hogy barátja kezéből elszáll minden erő, mikor újra az arcára nézett, látta, hogy Jeremy nagyot sóhajtva útjára bocsájtja a lelkét.

A tavasz első leheletei már megérintették a gyümölcsfákat, melyek rügyezve álltak az út szélén. William a vállára vette a táskáját, majd leszállt a lelassító teherautó platójáról, és biccentett a sofőr felé, mintegy megköszönve a fuvart. Sokáig nézett a távolodó jármű után, majd elfordította a tekintetét a tőle körülbelül ötven méterre lévő családi házra. Kétszintes fehérre festett épület volt, veranda is tartozott hozzá.
William a ház felé indult, az udvaron játszó két kisfiú észrevette. Egy darabig mozdulatlanul figyelték őt, majd beszaladtak a házba, nyilván, hogy szóljanak az édesanyjuknak. Mire William a verandához ért, az asszony már ki is jött a házból. Amint meglátta a férfit, elmotyogott egy üdvözlést, majd idegesen masszírozni kezdte a kezét, sápadt arcán rémület árnyéka suhant át.
William elővette a zsebéből Jeremy levelét. A levelet, amit egy nappal a halála előtt írt az ő egyetlen szerelmének, az asszonynak és a gyerekeknek, akiket a világon mindennél jobban szeretett.
Mire a levél végére ért, a nő már hangosan zokogott.
- Mi a baj, anyu? - kérdezte az egyik kisfiú.
- Semmi, drágám - felelte szipogva az asszony. - Menj be szépen, és játssz az öcséddel, jó?
Megvárta, míg becsukódik az ajtó, majd William felé fordult, és remegő hangon megkérdezte:
- Jól ismerte őt?
- Az egyik legjobb barátom volt a seregben. Mellette voltam, amikor meghalt.
Az asszony szemét újra elöntötték a könnyek. Megtörten szorította a szívéhez a levelet, majd előrébb lépett, és suttogva mondta:
- Köszönöm!
William bólintott, majd lassan megfordult és elsétált.
Az út mentén gyalogolt, sűrűn visszanézett a házra, majd, mikor eltűnt a szeme elől, megállt, és lerakta a táskáját a földre. Kinyitotta az elülső zsebét, és kivette belőle az egyik levelet. Az egyiket a sok közül, amik mind arra vártak, hogy eljussanak oda, ahová egy bátor katona szíve szánta őket.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Olvasó
Regisztrált:
2014-11-14
Összes értékelés:
3
Időpont: 2015-06-03 10:10:44

Még mindig nagyon tetszik! Üdv Csaba
Olvasó
Regisztrált:
2014-11-14
Összes értékelés:
3
Időpont: 2014-11-16 11:58:16

Ez ténleg szívbe markoló! Mintha egy filmvászon peregne a szemem előtt nagyon jól átatdat az érzelmeket!!
Alkotó
Regisztrált:
2014-10-20
Összes értékelés:
3
Időpont: 2014-10-30 08:58:11

Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! Az említett hibát javítom.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2014-10-30 08:12:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jól megírt, érdekes történet. Kis pátosszal azt mondhatnám: szívbe markoló. Az utolsó mondatokban kicsit ritkítanám az "egyik" szót. Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Búcsúzás Te Kedves című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Édesanya Májusa című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hogy mi maradt...? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)