HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-11-03

A majom farka, a misszionárius feneke VIII/9.

A közösségi ház, zsúfolásig megtelt emberekkel azon a délutánon. A felnőttek előreengedték a gyerekeket, akik feltalálták magukat, s leültek törökülésbe a színpad köré. A nyüzsgés elcsitult, amikor a függöny felment, a nézők megbabonázva nézték a kibontakozó látványt, Juliannán, és dr. Voghton kívül senki nem látott még a nézők közül színházi előadást. Ethel az utolsó pillanatig reménykedett abban, hogy Antonio jelen lesz. Szorongva várta, hogy Julianna visszatérjen, tudta hová ment. Kezdés előtt tíz perccel hallotta, hogy nyüstöli a nővért Neyomi, hogy menjen érte, s hozza magával. De most már az előadásra kellett koncentrálnia. Orrán a vaskertes pápaszemmel, fején a főkötővel kötni kezdett nagymama hintaszékében a díszlet-házikó kulisszája előtt oldalt, a színpadi dobogótól balra. Fél szemmel közben azt figyelte, mindenki a helyén van-e, mindenki azt csinálja-e, ami meg lett beszélve. A nővér, és az irodista visszatértek, de a pap nem volt velük.
A színpadkép elbűvölte a nézőközönséget, azt se tudták hova nézzenek hirtelenjében, mit figyeljenek. A dobogót félkörívben körülvevő erdő zenget zúgott az erős szélben. A szél végigszaladt a fák, bokrok között, megrázta ágaikat, suhogott: huss, huss, fújtatott: pfű, pfű. A hosszú sálak szerteszét libegtek, ahogy a szelet játszó kisfiú lengette őket. A fák dús lombjai igazi lombok voltak, pálmaágak, és más lombok, amiket magas, nagy fiúk mozgattak a fejük fölött. Őzike legelt a tisztáson, nyuszi szaladt a bokrok között. Feltűnt a farkas kormos alakja a háttérben, fától fáig lopakodott.
A bámulat kiáltásai hangzottak a nézőtéren, olyan elevenek voltak a képek, olyan hitelesek a jelmezek.
-Itt ez a kosárka - mondta Piroskának az édesanyja - bort és kalácsot tettem bele, vidd el szegény, jó nagymamának, mert beteg szegény.
Ahogy beszélt előresétált és fellépett a dobogóra. Piroska követte, átvette a kosárkát, s folytatódott a dialógus.
Tőlük jobbra és kicsit hátrébb a három kismalac házánál vidám danolászás folyt, míg az okos, komoly kismalac vakolókanállal a kezében a fal tetején rakta a téglákat, két kis léha öccse az udvaron mulatozott. Az egyik furulyázott, a másik hegedült, táncoltak és énekeltek: nem félünk a farkastól, farkastól, farkastól, nem esz meg csak megkóstol, heje, huja haj!
A nagymama közben kötögetett, az erdő fái hajladoztak, s a farkas lopakodott.

Csúcsponton volt a feszültség, mikor Piroska a kismalacok házához ért. A két, virgonc kismalac, hallván, hová készül, rögtön felajánlotta lovagias segítségét, ajánlkozva, hogy elkísérik. Menjünk csak át itt az erdőn, énekelték, arra rövidebb az út, táncolva és dalolgatva hamar odaérünk! Felemelte vakolókanalát az okos komoly kismalac: figyelj ide szép Piroska, kérlek reám hallgass, ne arra menj, az erdőben bujkál a rút farkas. A korsó is összetörik, addig jár a kútra, kerüld a rút, falánk farkast, térj az országútra!
Az első sorokban ülő gyerekek kiabálni kezdtek, ne arra, ne arra, mert Piroska és a két kismalac, a tanáccsal mit se törődve elindultak az erdő irányába. Ők látták azt, amit Piroska és a malacok szerepük szerint nem láttak: a vérszomjas, fekete farkú, fekete lábú, villogó szemű farkast az erdő közepén.
Ethel odapisszegett a szereplőknek, s azok a jelre megálltak, szoborrá merevedtek, míg a lárma el nem csitult.

Szörnyű izgalmak vették kezdetüket a színpadon és a nézőtéren. Az események a felnőtteket is lázba hozták, az őserdőben élő indiánok sok tekintetben olyanok, mint a gyerekek, sokkal érzékenyebbek, és sokkal több a fantáziájuk, mint civilizált társadalmakban élő társaiknak. Úgy izgultak ők is akár csak a gyerekek, kezüket tördelve figyelték, hogy ront rá a beste farkas a kisded csapatra, hogyan fut meg a két "hős" cimbora, s hogy hagyják cserben, a halálos veszedelemben forgó Piroskát.
Együtt drukkoltak a gyerekekkel, amikor a kismalacok hazaértek s az ágy alá bújva, reszketve sipítozták: farkas fogta Piroskát, Piroskát, Piroskát, felfalja most Piroskát, -hogy találjon ki most már valamit gyorsan az okos, komoly kismalac, s induljon sebtében a megmentésére.

Körbe futott Piroska a nagymama házában, sarkában a vérszomjas farkassal, aki már-már utolérte. A nézőkkel nem lehetett bírni. A gyerekek felugrottak. Mindenki kiabált. Kórusban bíztatták a menekülő kislányt, hajrá Piroska, hajrá Piroska! Ethel, a nagymama szekrényébe bújva az alkalomra várt, mikor ér oda kis "unokája". Kinyitotta a szekrény felső ajtaját, kinyújtotta a két karját, hogy alkalmas pillanatban beránthassa magához, a szekrény biztonságába. A szekrény a darab elejétől ott volt a dobogó sarkában, de eddig a jelenetig sötét drapéria takarta. Ki volt találva az egész, Ethel rátermettségét, fantáziáját dicsérték ezek a megoldások.

A végén majdnem baj történt. Piroska és a nagymama a szekrény mélyén reszkettek, a farkas pedig, kinn, teljes erejével nekifeszült az ajtó kilincsének, húzta, rázta, rángatta: nyisd ki mondom, rontom-bontom, vagy a véredet kiontom! Bő, pepita-kockás nadrág volt a farkason, amit széles, sárga hózentróger tartott keszeg derekán, hátul elállt a nagy erőlködéstől. Kormos, lompos hosszú farka felfelé meredt, s vadul csapkodott jobbra-balra. A szekrény recsegett, ropogott, az ajtó eresztékei lassan engedni kezdtek. A nézők elszörnyedve látták, hajszál hiányzik, hogy a finom falatokhoz hozzájusson.
Ebben a feszült pillanatban a nézőtér közepén, az általános ordítozást túlharsogva Faé hangja csattant: nem mész onnan beste dög!
S lekapta a válláról a puskáját, és egy lövés dörrent. Awqiricuce a ravasz elhúzásának pillanatában felütötte a fegyver csövét, a golyó a födémbe csapódott, vastag tartógerendát talált telibe. Halálos csend lett egy pillanatra. Faét lekapták a tíz körméről a körülötte állók, s a földre teperték. Kivágódott a szekrény felső ajtaja, Ethel dugta ki rajta rémült képét, mi van?! A kaucsukgyűjtők főnöke odakiáltott neki.
-Nincs semmi baj, kislány, folytassátok!
Az ajtó, vagy inkább ablak, becsapódott. Tamás, aki a lövés hangjára felegyenesedett, és abbahagyta a szekrényajtó rángatását, nekiállt újra. Csak egy félpercnyi kihagyás volt, aztán folytatódott a darab, ahol abbamaradt.
Lett végül nagy öröm és boldogság. Megérkezett sebbel-lobbal az okos, komoly kismalac, mögötte settenkedett két kis balfék öcsikéje. Az okos, komoly kismalac, a nekivadulva tomboló, mit se látó, mit se halló farkas mögé lopakodott, s tarisznyája tartalmát zsupszli, beleöntötte a farkas hátul elálló nadrágjába. Robbanó kukorica volt az! A tűzhelyhez ugrott ezután, s felkapva a szeneslapátot, parazsat vett ki a kályhából, (piros kavicsokat) s zutty, bele azt is! Szikraeső tört ki a farkas feneke alól, pattogott, ropogott a durranó kukorica. A nézőtéren nem sejtették, hogy ártalmatlan szilveszteri játékszer, amit Ethel, Carlos segítségével a "B" raktárból csempészett volt ki, Antonio atya tudta, és beleegyezése nélkül. A fenevad fájdalmában felüvöltött, s nagyot szökkenve áttörte feje felett a tetőt. Futott, menekült amerre a lába vitte, színét sem látták többé a környéken. Végszóra megérkezett Pedro, ő volt a vadász bácsi, s a boldog kicsi társaság táncra perdült a nagymama kuckójában. Az egyik léha kis malac hegedült, a másik furulyázott: nem félünk a farkastól, farkastól, de farkastól! A kis Piroska, piros kis ruhácskájában az orgona mellett ült a forgólábú székecskén, nevetős, pufók pofikával játszotta a vidám melódiát. Mindenki boldog volt, mindenki táncolt, mulatott, a nagymama a vadász-bácsival ropta, még a főkötője is leesett, egyedül az okos, komoly kismalac maradt ki az általános örvendezésből, neki most is csak a dolog jutott, izzadva, nyögve nyomkodta az orgona fújtatóját. A tetőt, és az orgonát oda kellett képzelni a színpadra, mindenkinek ment! Kályha viszont volt, papundekliből készült, ügyesen felcsempészték az irodai székkel együtt a deszkákra a nagy nyüzsgésben. Az orgona-muzsika is igazi volt, Julianna nővér játszotta az együgyű kis dallamot a terem függönnyel eltakart túlsó sarkában, azon az orgonán, amit a miséken is használtak, olykor-olykor, amikor nem az Ethel-féle zenés, táncos mise folyt síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
A nézőtéren is énekelt, táncolt ekkor már a nagyérdemű. Az indiánok olyanok, akár a gyerekek! A mulatságot azonban némiképpen elrontotta, hogy az egyik gyerek a színpad mellett rosszul lett, hányni kezdett, valószínű az átélt izgalmaktól. Neyomi ölben vitte ki az épületből, s kinn a gyepen lefektette. Kijött utánuk az orvos is. A kislány fél-könyökre támaszkodva görcsösen, erőlködve hányt, ám csak epe jött föl. A homloka tüzelt.
-Vigyük át hozzám - mondta dr. Voght - beadok neki egy nyugtató injekciót, attól jobban
lesz!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2017-03-06 08:15:34

válasz black eagle (2017-03-06 08:07:35) üzenetére
Kedves Sas! Szeretettel üdvözöllek újra itt! Hogy mit hoz a sors? Majd meglátjuk! :) Köszönettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-03-06 08:07:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdv, Bödön!

Hát, ez is igazán jó rész volt, megelevenedett előttem a színi előadás, és a hiperaktív publikum. Hogy Faét így elragadta a vadászszenvedély, az is jó kis epizódja volt a résznek.
De csak nem fog kitörni itt egy járvány?

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2014-11-04 09:18:52

válasz eferesz (2014-11-03 18:52:01) üzenetére
Akkor szeretettel üdvözöllek ebben a kis színjátékban:) Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2382
Időpont: 2014-11-03 18:52:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mindig is szerettem a színjátszást!
Üdv!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2014-11-03 17:43:47

válasz Susanne (2014-11-03 16:47:52) üzenetére
Szia Zsu! Az írásművek pont ezt célozzák, hogy az olvasó előtt megjelenjenek a képek, Örülök, h nálad sikerült ezt a hatást kiváltanom:) Igyekszem. De meg kell jegyeznem: én is a képeidet szeretem a versekben, mert bizony azok is élők, elevenek! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5458
Időpont: 2014-11-03 16:47:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Nagyon jól megírt rész, szeretem, amikor olvasok és a képek megelevenednek előttem !
Most is így történt... és ez az írót dicséri :)
Tetszett !
Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bunyó címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)