HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44631

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-11-11

IX/1. A majom farka, a misszionárius feneke

"Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek bennem! Atyám házában sokak számára van lakóhely. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. Miután elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Ismeritek az utat, amely oda vezet, ahová megyek."
Ekkor Tamás megkérdezte: "Uram, azt sem tudjuk, hová mész, hogyan tudhatnánk akkor az utat?"
Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni. Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és látjátok őt."
Ekkor Fülöp szólalt meg: "Uram mutasd meg nekünk az Atyát, hadd lássuk őt! Azzal megelégszünk." Jézus így válaszolt: "Fülöp, olyan régóta veletek vagyok, és még mindig nem ismertél meg igazán! Aki engem látott, az Atyát látta. Miért mondod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában élek, az Atya pedig bennem él? Amit mondok nektek, nem magamtól mondom: az Atya, aki bennem él, ő végzi a maga munkáját rajtam keresztül. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van! Ha másért nem, higgyetek azoknak a tetteknek, amelyeket Atyám nevében vittem véghez! Igazán mondom nektek: aki hisz bennem, az is megteszi majd mindazt, amit én tettem. Sőt, még nagyobb dolgokat fog véghezvinni! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy én majd az Atyához megyek, és megteszem, amit a nevemben kértek, hogy az Atya dicsőséget kapjon a Fiú által. Igen, bármit kértek majd az én nevemben, meg fogom tenni."
-Én az Atyában élek, az Atya pedig bennem él! -Antonio az Evangéliumból olvasott fel részeket egy héttel később, a vasárnapi szentmisén. A misét az udvaron tartották, az eső már napok óta nem esett. A közösségi épület kórházzá alakult, harminc valahány lázas beteg feküdt a függőágyakban. A fertőzés elsősorban a gyerekeket és a fiatalokat támadta meg, magas lázzal, hányással, hasmenéssel járt. Az elviselhetetlen hőség pokolbeli szenvedésekkel tetézte a kis betegek mindennapjait. A sátorponyvák minden oldalon nyitva voltak, odabenn mégis az ürülék, a vizelet és az izzadság súlyos bűze keveredett a fojtogató párával. A földpadlón bogarak másztak keresztbe-kasul, milliárdnyi légy, szúnyog és moszkitó kergetőzött a fejük felett, s szívta a vérüket.
A doktor elrendelte, hogy a legrosszabb állapotban lévő betegek kapjanak infúziót, hogy a test kiszáradását meg lehessen előzni.

-Könyörögjünk! Kérünk Urunk, tekints le ránk, hívő közösségedre, segíts meg minket! Gyógyítsd meg betegeinket, vigasztald meg a gyerekekért aggódó szülőket, adj nekik reményt Jézus Krisztus a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, most és mindörökkön örökké!
-Ámen - mormolták a hívek. A szemükben könnycseppek csillogtak, a féltés, és a szeretet könnyei.

Ethel nem volt ott a szentmisén, 40 fokos lázzal az egyik chinchorróban feküdt. Hat napon keresztül volt talpon, éjjel nappal ápolta kis tanítványait. Hetedik napon a fáradtság, a kimerültség, és a kór legyűrte. Hajnalban lett rosszul, hányt, hasmenése volt, a teste lángolt. Kikászálódott az ágyából, áttámolygott a kórházzá átalakított közösségi épületbe. Julianna volt éppen ügyeletben, gyógyszert kért tőle.
A nővér megnézte, és nem engedte el. A lányban alig volt élet, majd összeroskadt egy álltó helyében.
-Azonnal lefekszel ide - mutatott rá az egyik ágyra.
-Nem -tiltakozott gyenge hangon Ethel. -Nincs semmi bajom csak a gyomromat rontottam el.
-Persze!
-De komolyan! -Belecsimpaszkodott a függőágyat a tetőgerendához rögzítő kötelébe, hogy el ne essen.
-Kislányom az egész arcod ég! Neked magas lázad van! Ne vitatkozz velem!
S mint a pelyhet felkapta és belefektette az egyik üres chinchorróba.

A doktor sejtette, hogy valami vírusos infekció áll a betegség hátterében, mivel azonban korszerű, jól felszerelt labor híján a szükséges analízist nem tudta elvégezni, csak találgatásokra hagyatkozhatott. A legnagyobb problémát a hányás és a hasmenés jelentette, aminek a kezelésére nem állt más gyógyszer a rendelkezésére, mint a közönséges, jól ismert széntabletta, ami fogó hatású, és a minden nyavalyára jó, lázcsillapító hatású Aszpirin. A készletek fogytán voltak, félős volt, hogy az új betegeket már sem gyógyszerrel, sem infúzióval nem tudják ellátni. Az egész napos esőzések megszűntek, ám ez nem jelentett könnyebbséget: az égbolton pont a fejük felett izzó napkorong lángoló sugaraival verte a missziós telep hőgutában fuldokló épületeit.
A közösségi épületben, két sorban párosával voltak felfüggesztve az ágyak, olyan közel egymáshoz, hogy alig lehetett a betegekhez hozzáférni. Az iroda orvosi előkészítővé alakult, innen irányította dr. Voght, és Julianna nővér a betegápolókat, akik elsősorban a telep lányaiból, asszonyaiból lettek összeverbuválva. A nővér éjjel nappal dolgozott, fáradhatatlanul rótta köreit az ágyak között, rekedt, kántáló hangja betöltötte a közösségi épület párás levegőjét, ahogy szüntelenül utasítgatta a többi ápolót. Mikor aludt? Mikor pihent? Mikor evett, ivott? Senki nem látta aludni, pihenni, vagy enni, inni. Energiái kimeríthetetlenek voltak. Két ember bírta tartani vele a lépést: dr Voght, és Antonio atya. Antonio, az orvoshoz és a nővérhez hasonlóan éjjel-nappal a kórteremben tartózkodott, hol itt, hol ott tűnt fel magas, szikár alakja az ágyak között, bátorította a kis betegeket, mesélt nekik, imádkozott velük. Ezt tette egyébként Ethel is, amíg a láz le nem verte a lábáról. Most azonban ő is ott feküdt magatehetetlenül a betegek között, a bejárat mellett közvetlenül jobbra volt az ágya.

Három nappal a láz kitörését követően minden emberi erőfeszítés ellenére meghalt a 11 éves Saul, aki Ethel "gyereke" volt, s a következő nap, a "Kiskovács" halt meg egy telepi kisfiú. Új betegeket hoztak, két kislányt, s a megüresedett ágyakba fektették őket. Kaébe tisztába tette, lemosdatta a kicsiket, az orvos elrendelte, hogy kössék be nekik az infúziót. Julianna személyesen loholt hátra az előkészítőbe a palackokért, de hamarosan visszatért, arcán zavar és rémület.
-Elfogyott - mondta csalódott, rekedt hangon.
Az orvos rámeredt.
-Az nem lehet. Az előbb még volt, a saját szememmel láttam.
Neyomi szólalt meg mellettük.
-Sajnos tényleg elfogyott, már akartam szólni. Az utolsót éppen most kötöttem be Ethel kisasszonynak.
Etlel, félig ébren, félig önkívületben hallgatta a beszélgetést az ágyában. Lassan eljutott az értelméig a mondat. A karjához nyúlt, erőlködve feltépte a leukoplaszt, amivel a vénájában lévő tű az alkarjához lett rögzítve. Kitépte az infúziót, s erőtlen hangon odaszólt a csoportnak.
-Adjátok oda az egyik gyereknek. Nekem nincs rá szükségem.
Az apja odaszaladt hozzá.
-Ethel, kislányom, mit művelsz! Nem szabad! Infúzió nélkül meg fogsz halni, csacsi lány! - s vissza akarta helyezni a csövet a kanülbe.
A lány ellökte a kezét.
-Nem! Inkább én haljak meg, mint ők! Hogy számoltok majd el a szüleiknek, ha visszamentek a tereékbe? Én amúgy se fogok meghalni, én nagyon erős vagyok!
S visszahanyatlott, és halottsápadt volt az arca.
Később, amikor azt hitték, alszik, megpróbálták újra bekötni, de felriadt és megint csak ellökte a segítő kezet. Lefogták, hogy majd úgy teszik be.
-Felesleges - mondta nekik. -Ha idekötözitek a kezemet, a fogammal fogom kitépni.
Végül megadták magukat, s bekötötték az általa visszautasított infúziót az egyik erdei kislánynak, amelyik kettejük közül a súlyosabb állapotban leledzett. Úgy hívták európai keresztnevén, hogy Margit. Pár nap múlva jobban lett, Ethel azonban ekkorra már a szó szoros értelmében a halálán volt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7401
Időpont: 2017-03-07 07:58:41

válasz black eagle (2017-03-06 08:27:36) üzenetére
Kedves Sas! Remélem én is, hogy felépül! Tényleg a bajban derül ki, ki milyen ember! Köszönettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
782
Időpont: 2017-03-06 08:27:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Jól sejtettem - kitört a járvány. Újabb megpróbáltatások, újabb jellempróbák, s Ethel bizony jelesre vizsgázott bátorságból, önzetlenségből és önfeláldozásból. Nagyon jó rész volt ez.
Látom, nem kíméled a szereplőket. Hogy úgy mondjam, kész vagy feláldozni egy-egy szimpatikus szereplőt, a drámai hatás oltárán. Nagyon helyesen, ettől realistább és izgalmasabb a mű.
Szorítok Ethelnek.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7401
Időpont: 2014-11-17 08:24:03

válasz Istefan (2014-11-17 05:02:04) üzenetére
Azt hiszem, egy missziós pap nem is lehet családos, tényleg nem való neki. Ethel életéért én is drukkolok, ha meghal, akkor ott tényleg vége van a regénynek, főhős nélkül nem megy:) De sztem még nem halhat meg, dramaturgiai értelemben öngól lenne: vannak még elvarratlan szálak, pl. mi lett Pabloval, - így nem érhet véget:) Na, mindegy, meglátjuk. Az olvasó meg csak izguljon, az a dolga, azért "fizetik":))) Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-11-17 05:02:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szerintem a misszionárius életet nem családos embereknek találták ki, de mindenki saját maga dönti el mit kezd életével.
Gondolom a kislányt nem hagyod meghalni, hiszen akkor végső pontot kéne tegyél regényed soraira. Vagy ebben spekulálsz? Üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7401
Időpont: 2014-11-16 09:02:55

válasz Susanne (2014-11-16 08:12:47) üzenetére
Szia Zsu! Köszönöm szépen az értékelést, azt hiszem nem is annyira az én érdemem, inkább a témáé, ami engem is nagyon érdekel: élet egy misszióm Amazónia ős-dzsungelében, szerelmek, veszélyek, kihívások. A téma adja magát!
Egyébként én is voltam vele így, ráadásul, be se merem vallani, nagy klasszikusok könyveit voltam kénytelen letenni, mert unalmas, vagy érthetetlen volt. Én mindig azokat az írókat szerettem, akik mesélnek, és akiket lexikon nélkül is értek Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2014-11-16 08:12:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Fordulatos, még mindig nem unom és ez benne a jó, mert bevallom őszintén volt már olyan
könyv, aminek nem értem a végére,letettem...
Várom a folytatást.
Ez a rész is tetszett !
Szeretettel: Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7401
Időpont: 2014-11-15 17:27:35

Köszönöm Eferesz, igyekszem!:) Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2258
Időpont: 2014-11-14 19:20:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hűha!
Nagyon tetszik nekem, ahogy alakítod a misszió sorsát.
Üdvözletem!

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Veszteg című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/2. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/2. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata alkotást töltött fel Korabeli történetek - l/12 címmel

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Rögtönzések (Szent Ivánkor) című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - I/10 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Többet ésszel, mint erővel! -mese- címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Nevelni egyszerűen is lehet. ( részlet ) címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)