HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46631

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-07-16 18:16:47

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: zsarátnokFeltöltés dátuma: 2014-11-15

Szabadnapon

Magam vagyok, magányomban vagyok, de most jó így is. A nagy egész parányi részeként a pillanat nyugalmát élvezem. Csak ülök, s tűnődöm. Elfecsérelt idő? Lehet. De mi az idő? Múlandóság. Az állandóság legádázabb ellensége. Miért ne merevíthetnénk ki néha a percet órákká, akár napokká ha, ezáltal lélekben építkezni tudunk? Miért ne élvezhetnénk olykor a mélázó nyugalmat kedvünkre? Gyűlölöm korunk kegyetlen frázisát: "az idő pénz". Életellenes filozófia, hidegszívű pragmatisták számára. Véleményem szerint az idő egy foglalat, melyet mindenki, a számára legmegfelelőbb, legélhetőbb tartalommal kell, hogy kitöltsön.

Ma engedem, hogy gondolataim játszanak velem. Az egyik követi a másikat életről, értelemről, a következő órák tennivalóiról, munkáról, pihenésről s minden egyébről. Ki-kibámulok az ablakon, egy-egy könyv olvasásának gondolatával kacérkodom. Eszembe jut, hogy el kellene intéznem néhány telefont is, de türelemre intem magam, majd holnap. Most ne törje meg semmi nyugodt merengésem, hisz a lelkemet tisztítom éppen. Holnap úgyis kezdődik minden elölről. Reggel megint korán kelek, elmegyek oda, ahová szoktam, csinálom azt, amit szoktam, felidegesít, ami mindig felszokott, pokolba kívánom majd az egészet. De ma még fontosak a percek, mert engem szolgálnak. Miattam nyílik az a csodálatos sárga virág a kertben, s miattam van enyhe tavaszi idő, így november elején. Ma szabad vagyok. Újra gyermek. Milyen rég is volt! Ma enyém az emlékezés nyugalma. Átmenetileg kisimul az arcom, szívverésem tempója is normális, s újra tudok távlatokban gondolkodni. Most nem béklyóz a mások által rám rótt muszáj. Egyszerűen jól érzem magam. Ritka pillanat. Ezekben a percekben nem gyötör semmilyen kényszer. Elengedem magam. El a lelkem, el a testem, s kedvenc karosszékembe süppedve futtatom végig az elmúlt napok eseményeit.

Hivatalnok lévén, viszonylagos egyhangúságban telnek a hetek. Nagy és nyomasztóan szürke lepel terül rám, mely éppúgy fedi a közelmúltat, mint a távoli jövőt. Torzult arcok között, ideges, hányaveti mondatok egymásutánjában, értelmetlen utasítások súlya alatt próbálok nap-nap után a túlsó partra evickélni. Néha sikerül, néha nem. Dolgozom. Vergődöm. Minden nap lebontom a kilátástalanság falát, mely éjszakánként újra felépül. Sötét arcú emberek vonulnak el mellettem reggelente az úton, s zaklatott gondolatok kísérik lépteimet munkába menet. Így múlik az idő.

Ma mindennek másképpen kell történnie. Szükségem van a lelki szabadság ízére. Szükségem van a nyugodt levegővételre. Éreznem kell, hogy még élek. Ma nem eshetek a hétköznap fogságába. Ezt a gyorsan elillanó néhány órát kedves dolgaim, tárgyakká alakult emlékeim között töltöm, melyek most várfalként veszik körül középen kucorgó lényemet. Mily rövid ez az idő! Pusztán egy nap. Huszonnégy óra. Ennyi tehát a szabadság. A mókuskerék holnap újra mozgásba lendül. A hét óra után bedobott nyugtató kilencre enyhít majd a szorításon, de lelkemet irritáló gondolataim fogságából nem szabadít. Holnaptól újra túlélek. De jó is lenne értelmet találni ebben a monotóniában, a mindennapi értelmetlenségben.

Szabadulni kellene. El ebből a szürkeségből, a hideg koszos-kék reggelek egyhangúságából. Újra kortyolni vágyom a gyermekkor bádogillatú kannafedeléből, s ismét rohanni a folyóparton, elbújni a bozótosban egészen estig, mikor már csak a búgó utcai lámpa figyeli sáros cipőm csoszogását. Füstszagú őszi estéken a karácsonyról szeretnék ábrándozni, mint régen. Várni, mikor jön már, s vajon havas lesz-e.


Ma igyekszem egy napba zsúfolni iskoláskorom nyári vakációjának hangulatát. Ma nincs jelen, csak a múlt létezik. Hangok. Fények. Illatok. Nyugalom! Biztonság!

2014.11.15.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
132
Időpont: 2014-12-29 17:17:25

Szia Kata!

Sajnos a havazás felénk nem érkezett meg, a nyugtató pedig -bár előfordult már, hogy élnem kellett vele - elsősorban szimbolikus ebben az írásban. A hivatalnoki munka zaklatottságának illusztrálásaként használtam.

Örülök, hogy olvastál és megtisztelsz a véleményeddel.

Tisztelettel: István
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
Időpont: 2014-12-29 16:04:56


Ilyen szabadnapok - csöndes magányban - mindenkinek kellenek. Elgondolkodni a múlton, hallgatni a csöndet, elmélkedni a mai valóságon, nem rohanni, fáradozni, hanem a lelkünket felszabadítani, visszamenni a gyermekkorba.
Érdeklődve olvastam eszmefuttatásod egy csendes napról. Nyugtatólag hatott rám is.
Egyet nem értek: Ilyen csendes pihenő után talán nincs is szükség "hét óra után bedobott nyugtató"-ra, hiszen amit vártál karácsonyra, megjött a havazás is!

Szeretettel olvastam: Kata

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A nyárhoz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Vallomás Másának című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rossz időzítés című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Itt vagy című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A veréb című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Memorian című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Csendben álmodozni című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Nyári zápor című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fáradt tánc címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hullámok címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Ärgerlich címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)