HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 35

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49114

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: vörössapkásFeltöltés dátuma: 2014-11-20

Az első diplomám

Élj a tanulásnak és megtanulsz élni.
(Müller)

Azzal már eldicsekedtem, hogy 1967-ben nagyon sikeresen - jelesre - érettségiztem.
Ez annyira felbátorított, hogy azt hittem nagyon okos vagyok.
Már pedig, ha én azt hittem, akkor engem ettől nehéz lett volna eltántorítani.
Hozzásegített a jövőm alakításához, hogy a főnököm, aki akkor Iványi Ede volt, és függetlenül attól, hogy néhányszor rendre utasított, (jogosan vagy jogtalanul, azt az idő fogja eldönteni), nekem egy bizonyos szinten példaképem volt. Egyrészt azért mert szigorú volt és mellette következetes. Nem tett kivételt senkivel. És ha le is tolt bennünket valami apróságért, később tudatta velünk, hogy azért annyira nem haragszik ránk.
Például, amikor Húsvét hétfőn az Ilike kolléganőnket úgy meglocsoltuk, hogy a forgalmi irodában bokáig állt a víz, a főnök ezért úgy letolt minket, hogy égett rajtunk a ruha.
Egy óra múlva jött ellenőrizni a naplókat. Amint húzkodta a strigulákat, azt vettük észre, hogy elkezd nevetni. Na ennek mi baja lehet? - gondoltuk. Megmondta. Azt mondta, hogy a fiatalkora jut eszébe rólunk, mert akkor ő is ugyanezt tette.

Nos, ez a főnököm, ebben az évben végzett Szegeden a Felsőfokú Vasútforgalmi Technikumban és technikusi képesítést kapott, ami akkor egy diplomának felelt meg.
Gondoltam magamban, ha ő el tudta végezni ezt az iskolát, akkor én miért ne tudnám.
Különben is minden alkalommal, ha valamilyen új állást kínáltak fel, vagy új feladattal bíztak meg, legelőször azt néztem meg, hogy ki volt az, aki eddig azt a munkát végezte.
Ha azt állapítottam meg, hogy az illető semmivel sem különb nálam - lehet, hogy megint nagyképű vagyok, de mindig ezt állapítottam meg - akkor bátran vállaltam a feladatot.
Most is úgy voltam. Ha Ede bácsi el tudta végezni, akkor már be is adom a jelentkezésemet. Elmondtam a főnöknek a tervemet. El volt ragadtatva, hogy azt az iskolát akarom elvégezni, amit ő is elvégzett és hozzátette, hogy majd segíteni is fog, ha szükségem lesz rá. Felküldött a személyzetishez, hogy töltsem ki a Jelentkezési lapot.
Ott tudtam meg, hogy rajtam kívül még öten akarták a főnök példáját követni.
Őket gyorsan leköröztem azzal, hogy a felvételi csak kettőnknek sikerült, és mire a tanév megkezdődött, a sikeresen felvételiző társam is meggondolta magát, így csak egyedül jártam Szegedre.
A Jelentkezési lappal viszont volt egy kis probléma. Volt olyan rovat rajta, hogy "Párttagságának kelte", na gondoltam, ezt legalább nem kell kitölteni. De nem úgy lett.
Azt mondja a személyzetis, hogy tegyek le róla, hogy bejutok a főiskolára úgy, hogy az a rubrika üres marad. Mit lehet tenni? Azt mondja, hogy lépjek be a pártba.
De hát hogy megy az? Eszembe jutott az ezzel kapcsolatos összes vicc. Egyet elmondok.
Jelentkezik a cigány a pártba: Mondják neki a felvételi bizottságban, hogy de Gazsi láttunk tegnap, hogy megcsókoltad a feszületen a Krisztus lábát. Mire a Gazsi: megcsókolom én a párttitkárét is, ha fel lesz feszítve!
Azt mondják ezért a viccért akkor rá is lehetett fizetni.
Ma is rá lehetne, de most azért, mert cigányt említek. Pedig, hát ahogy vannak anyós- rendőr-, vasutas- zsidó viccek, úgy vannak cigány viccek is, de senki nem gondolja emiatt, hogy lenézem a cigányokat. Ezt ők tudják a legjobban.

Mondja a személyzetis, hogy majd ő beajánl. Meg is tette.
Kijött egy bizottság, hogy elbeszélgessen velem. Engem persze felkészítettek, hogy miket mondjak és meg sem lepődtem azon a kérdésen, hogy miért akarok párttag lenni.
Persze, nem azért, hogy felvegyenek az iskolába.
Mondtam az előre betanult szöveget:
Azért, mert egyszer mindenkinek el kell dönteni, hogy hova tartozik.
Na, ez tetszett nekik.
Hanem amikor azt kérdezi a bizottság női tagja, aki 45-50 év körüli volt, hogy volt-e templomi esküvő?
Mondom őszintén, hisz erre a kérdésre nem is számítottam, hogy igen, a bencés templomban adott össze bennünket a pap barátom, akivel egy csapatban sakkoztam.
Hát erre nagyon összenéztek.
A következő kérdés, hogy a kislányomat megkereszteltettem- e ?
Mondtam, persze, hogy meg. Amikor láttam, hogy valami nem nagyon tetszik nekik én kérdeztem meg: talán a hölgy és az urak nincsenek megkeresztelve?
Erre nem szóltak semmit, de fel lettem véve.
De a lényeg, hogy a Felsőfokú Technikumba is fel lettem véve.
Nagy kedvvel indultam neki a tanulásnak. Azt hittem, majd ezt is fél kézzel lerázom és lesz egy felsőfokú végzettségem. Nem egészen úgy indult.
Matematikából, amiből mindig ötös voltam, szerencsém volt, hogy csak három félévet tanultuk. Az első félévben négyest, másodikban hármast, a harmadikban kettest hoztam össze. El lehet képzelni, ha ilyen tendenciával folytatódik.
De azért szép lassan haladtam előre. Annyit tanultam, hogy legalább a "műszaki jeles"-em meglegyen, vagy ahogy még mondják tanulói körökben az osztályzatot, "meggörbüljön".
De ezzel más is így volt. Vizsgák előtt ott izgultunk az ajtó előtt és vártuk, hogy ki, milyen ábrázattal jön ki a vizsgáról, és persze elárasztottuk a kérdésekkel: Na mi volt?
Egyik alkalommal is ott izgultunk az ajtó előtt. Jön ki egy kislány (nem árulom el a nevét, pedig megérdemelné). Sírt nagyon keservesen. Körülvettük, vigasztalgattuk, becézgettük, egészen addig, amíg ki nem nyögte, hogy azért sír, mert nem ötöst kapott, hanem csak négyest.
Nőt ennyire még soha meg nem utáltam, mint akkor őt. Ott is hagytuk.

Úgy alakult, hogy voltak tantárgyak amiből jó osztályzatokat szereztem és voltak olyanok, amelyeket hiába is tanultam, mert nem ment a fejembe.
De azért szépen haladtam előre.
1970-ben ugyan akadtak problémáim. Abban az évben volt a labdarúgó VB, és engem már akkor is érdekelt, hogy ki, kivel, mit játszik. Minden meccset megnéztem, amit közvetített a televízió. Ez előbb utóbb a tanulás kárára kell, hogy menjen.
Egy ózdi sráccal szoktam együtt készülni a vizsgákra. Nagyon jó módszerünk volt.
Vizsga előtt kimentünk a Tisza partra, legtöbbször a Múzeum mögötti park volt a tanuló-helyünk. Különváltunk és megtanultunk egy-egy tételt. Utána felmondtuk egymásnak. Nem csak egyikünk, hanem mindketten. Ezzel a módszerrel ragadt meg annyi, hogy ne bukjunk meg.
Pénteki napon volt az Elektrotechnika vizsgánk. Volt 20 tétel, "a"., és "b"., csoportra osztva, amit meg kellett tanulnunk csütörtök estig. Mivel a meccsnézés sok időnket elvett, úgy okoskodtunk, hogy megtanuljuk az "a"., tételeket és így is kell legalább kettest kapnunk.
Elszámítottuk magunkat. V. Katalin tanárnő mindkettőnket elzavart utóvizsgára.
Nem az volt a probléma, hogy ez pénzbe került, hanem az, hogy egy hét múlva kellet volna menni utóvizsgázni.
Nagyon sokáig győzködtük a tanárnőt, hogy hétfőn vizsgázhassunk, mert akkor nem utazunk haza Győrbe illetve Ózdra, hanem a hétvégén megtanuljuk az anyagot.
Beleegyezett. A "b"., tételeket könnyen megtanultuk és hétfőn csak azért nem kaphattunk ötöst, mert hogy nézne ki pénteken egyes, hétfőn pedig ötös? Örültünk a négyesnek is.

De nem ez volt az egyetlen, ami miatt "remegett" a léc.
Bementem Statisztika vizsgára és szégyenszemre nem tudtam semmit. Ezt a tárgyat nem szerettem ugyan, de nem tartottam tőle, mert az aranyos Gitta néni senkit nem buktatott meg. Eddig. Mondta is nekem, hogy sajnálom István, de ez uv. (utóvizsga).
Mondtam neki, hogy nem lehet. Na, ezen meglepődött. Mi az, hogy nem lehet?
Azért nem lehet, mert már van három uv-m és ha még egy lesz, félévet kell ismételnem.
Nézegette az indexemet és igazat adott: tényleg nem lehet, és "kibeszélgetett" velem annyit, hogy megérdemeljek egy kettest.
A végén még szerencsém is volt, mert pont amikor végeztünk az utolsó félévvel és megkaptuk a "szaktechnikusi" "címet", az iskola abban a pillanatban Főiskola lett, és már költözött is át Győrbe.
A szerencsém abban állt, hogy még egy félévet rá kellett húznunk, - ezt már Budapesten, - és alig száradt meg a szaktechnikusi bejegyzés, már azt is bejegyezték az oklevélbe, hogy közlekedési üzemmérnök lettem.
Ez megint egy ok arra, hogy dicsekedjek.

Győrben én voltam az első közlekedési üzemmérnök. Ez azért egy picit sántít, mert Sz. Andrással egyszerre végeztünk, csak ő nappalin végzett és nem egyenesen Győrbe került.
Akik előttem végeztek szaktechnikusit, a különbözetire csak később hívták őket.
Ráadásul két félévet kellett végezniük.
A lényeg, hogy diplomás lettem. Hogy ez mit jelentett nekem rangban, beosztásban, fizetésben, tekintélyben az hosszabb téma, de azt is el fogom mesélni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2014-11-25 17:21:52

Szép a diákkor!
Amikor középiskolába jártam, Marosvásárhelyen, mi is hárman külön készítettük el a matematikai házi feladatokat - majd egyeztettünk. Ha nem egyforma volt, elölről kezdtük. Amikor beérkeztünk az iskolába (57-es osztályba) megrohantak minket, s lemásolták a kész anyagot óra előtt. Bár azzal állítólag nehéz a keresk.számtan, mégis megoldottuk, mert jó tanárnőnk volt, ha valaki nem értette a magyarázatait, szívesen ismételte.
Idősebb fiam eredményes érettségije után a műsz. egyetemre adta be a jelentkezését, arra kért, foglalkozásomként azt írjam be, hogy fizikai munkás vagyok, ezzel könnyebben bejut az egyetemre. Megoldható volt, amikor csecsemő korában megbetegedett, kénytelen voltam felmondani az állásomat és egy háziipari szövetkezetnél megtanultam a szövést, és szép terítőket, függönyöket szőttem óriási szövőszéken, ami a kisebb szobánkba alig fért be. Aztán csak a húga születése után, amikor óvodába járt, akkor mentem újra állásba. Akkor ilyen idők jártak...
Kata

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zártkörű című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fekete szemek című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Akkor élünk mi igazán... címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Hová lettek? című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Az Igazság címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Éhség címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)