Volt egyszer egy remete,
A csuhája fekete,
Egy kis cellában lakott,
Aludt meg imádkozott.

Spekulált a remete,
Hogy őnéki lehet-e
Még valaha gyereke,
És ahhoz nem öreg-e?

Azt mondta a főapát,
Fel is dühítve magát,
Hogy nem lehet eleve
Remetének gyereke!

Aztán mégis úgy esett,
Egy apáca megesett,
És a szegény remete
Gyanúba keverede...

Felbolydult a kolostor
Remetéstől, papostól,
És a Nyulak szigetén
Botránkoztak ilyetén:

"Igazak a rémhírek,
Mit szólnak majd a hívek?
Tény, hogy bébi született,
Ezt tagadni nem lehet!"

Amúgy helyes baba volt,
Hátán volt egy kicsi folt,
Egy másik a fenekén,
Pont ott, hol a remetén...

Szegény barát tagadott,
De hiába, nem hatott,
Elűzték a szigetről,
Ki is zárták a rendből.

Más tanulság lehet-e?
Vagy apa - vagy remete!