HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49050

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2007-01-09

Az óra

Olyan kicsi volt a helység, hogy rajta kívül csak egy ember fért el, és az is csak nehézkesen. Általában a kis asztal mögött üldögélt háromlábú székén, és mosolyogva hallgatott. Közben az órákat nézte maga körül. Nem tudott dönteni, melyiket választaná, ha egyszer neki is lehetne egy. Mindegyiket szerette, ismerte a belsejét, és a hangját. Mikor valaki betévedt hozzá, hogy megvegyen egyet, utána napokig gyászolta. A finom, állandó ketyegésekből hiányzott egy hang.
Ilyenkor bánatosan ült, hosszú, ősz szakállát simogatta, és motyogott magában. Aztán felállt, a kirakathoz totyogott, és kilesett az órák közül. Mintha valahol meglátná a ketyegő gazdáját. Később visszaült a helyére, és hagyta, hogy a füle megint befogadjon minden apró kattogást. Újra belemerült a zenébe.
Egyszer, egy borús délutánon ebből a nyugalmas merengésből szakította ki az ajtócsengő csilingelése. Egy nyolc-kilenc éves fiúcska lépett be az ajtón, és egyik lábáról a másikra dőlve, félénken megállt az ajtóban. Arca piros volt a sírástól. Az órás kíváncsian nézett fel. Rögtön kiszúrta a fiú kezében a csomagot. Valami nagyobb dolog volt, agyonhasznált rongyokba csomagolva. Percekig méregették egymást, azt várva, hogy a másik megszólal. Aztán a fiúcska megszeppenve kifelé indult, de az öreg hirtelen intett neki, hogy lépjen közelebb. Ő pedig tágra nyílt szemmel odalépett az asztalhoz, de továbbra sem szólalt meg, és a csomagot szorosan magához ölelte.
- Mit hoztál? - kérdezte az órás.
A rongyok lassan az asztalra vándoroltak, és az apró kezek szelíden kibontották őket. Egy ósdi, két lábon álló, otromba órát rejtettek, aminek a kerete bronzszínű volt, és táncoló angyalok voltak belegravírozva.
- Beteg - mondta a gyermek, és megint elpityeredett.
Az öreg a kezébe vette, és egészen megilletődve nézett hol az órára, hol a gazdájára.
-No, ha beteg, meggyógyítjuk! - szólt, és kedvesen hunyorított.
Miközben a mester elmélyülten dolgozott, a fiúcska egy darabig aggódva figyelte, ahogy feküdt a sebészkés alatt a barátja, de mikor látta, hogy jó kezekben van, megnyugodott. Körbetekintett, majd' minden órát szemügyrevett, és azt gondolta magában, hogy hiába van itt ennyi csodaszép ezüst és arany ketyegő, azért mégis az övé a legszebb.
Közben az órás lopva a fiúra tekintgetve gondosan dolgozott. Nem volt könnyű munka: a rugó ment tönkre, majdhogynem pótolhatatlan alkatrész. Manapság már senki nem használ ilyet. Valahol a fiókja legmélyén talált egy használható darabot. "Talán pont ennek a kisfiúnak maradt itt" - gondolta.
Hamarosan elkészült vele. Már épp visszacsomagolta volna, de aztán meggondolta magát, és felemelte. A fiúcska közelebb lépett, és kíváncsian nézett. Az öreg pedig a füléhez szorította az órát, és így szólt:
- Hallod? Megint dobog a szíve. Még épp időben hoztad! - mondta, és kacsintott.
A gyermek arca felragyogott, kivirult, mintha az ő szíve is most kezdett volna el dobogni. Megint magához szorította a vidáman tiktakoló órát, aztán hátat fordított, és kiszaladt az ajtón. Sokáig csilingelt utána az ajtócsengő.
Az órás felállt, és a kirakathoz lépett. Még épp elkapott egy hálás mosolyt, és addig nézett a boldog kisfiú után, amíg csak láthatta. Akkor pedig visszaült a háromlábú székre, és megpróbált a kedves ketyegésre figyelni. De most valahogy nem tudott elmélyülni benne. Csak a saját szívének öreges dörrenéseit hallotta. Büszkén dobogtatta a mellkasa falát. Ha akarta, sem tudta volna elnyomni a feltörekvő gondolatot, hogy megmentett egy életet.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2531
Időpont: 2007-02-22 21:27:19

Tényleg nagyon aranyos történet, olyan, mintha megtörtént, igaz dolog lenne. A büszkeség egy különös formája jelenik meg benne, amikor az alkotás tesz büszkévé valakit. Szép gondolat, szépen megírva, gratulálok!
Hanga
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
700
Időpont: 2007-01-10 18:03:56

Ez nagyon aranyos! A kisfiú és az öreg órás rögtön belopta magát a szívembe. Na meg az óra az angyalokkal!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Rebbenés folklórban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = H címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az idő múlik címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beszél az idő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)