HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2015-01-18

Murmur jelenti 6. Az én papim

Minden rosszban van valami jó, tartja a közmondás. Sokszor elsőre el sem tudja képzelni az ember, ha valami rossz dolog történik vele, hogy mi is lehet ebben olyan, ami jó is lehet...
A közmondások azonban az élet aranyigazságai, egy mondatba sűrítve, legtöbbször beigazolódnak az állításaik.
Augusztus végén egy balesetben eltörtem a bal csuklómat két helyen. Ez vitathatatlanul egy nagyon rossz dolog, mert amíg ilyen helyzetbe nem kerültem, addig sejtelmem sem volt, hogy milyen fontos dolog az a bal kéz, és milyen nagyon korlátozott lesz az ember az életvitelében, ha a jobb kezének egyedül kellene boldogulnia.
Bizony a baleset óta mindenhez hiányzott a bal kezem. Hiányzott az öltözködésnél, a tisztálkodásnál, az evésnél, a munkavégzésnél, és az unokázásnál is. Egy pillanat alatt az aktív nagymamából egy tehetetlen nagymama lettem, aki sem felemelni, sem ételt készíteni, sem tisztába tenni, sem a játszótérre elvinni, sem a kiságyba - babakocsiba - etetőszékbe betenni nem képes az unokáját egy kézzel. Még szerencse, hogy kéznél volt a "titkos fegyverem", a nagyapa.
A nagypapa jobbára csak családi rendezvényeken találkozott a kis unokájával, amíg az picike volt, egyedül jártam bébiszitterkedni a lányomékhoz. Aztán már többször találkoztak, mert a kicsi itt töltött egy-egy napot nálunk, és amikor Balatonon nyaraltak a lányomék, ott is meglátogattuk őket egy közösen eltöltött napra.
Épp mikor eltört a csuklóm, a vejem hosszasan távol volt a munkája miatt, és a lányomnak is dolgozni kellett mennie egy héten kétszer. Amikor elvállaltam, hogy ezeken a napokon én leszek Luca unokámmal, még sejtelmem sem volt arról, hogy egy baleset erre alkalmatlanná tesz.
Így aztán együtt mentünk a nagypapával Lucára vigyázni. Ő gondozta a picikémet az irányításom mellett, én meg a lelki társ voltam, mert egy kis játékon, mesélésen kívül nem tudtam csinálni semmit.
Luca először csak nézett, hogy a nagypapa teszi tisztába, eteti meg, fekteti le, de nem tiltakozott a különös újdonság ellen, mivel én is mindig ott álltam a nagypapa mellett, és beszéltem hozzá. El is meséltem, hogy a nagypapa fogja most ezt, vagy azt csinálni vele, mert a Murminak /ez a családi becenevem/ fáj a keze. Megmutattam neki a rögzítőben a balkezemet, és mondtam neki, hogy "bibis, fáj". Olyan aranyos volt, onnantól figyelt rá, hogy a másik kezemet fogja meg, és sokszor rámutatott a bal kezemre, hogy az "bibis". Ezt a kifejezést jól ismerte, mert ha megütötte véletlenül magát, akkor ezt a szót használtuk, és puszit kapott a fájó testrészre.
Hamarosan rájött, hogy két bébiszitter jobb, mint egy, hiszen a papa olyat is tudott, amit a Murmi nem. Például a nyakába ültetni, és úgy szaladgálni vele a játszótéren, vagy nálunk az udvaron. Sokkal magasabbra fel tudja emelni őt, és sok új dolgot tud mutatni neki, amiket a Murmival nem csinált eddig. /például lámpaszerelés, vagy a fűszerek szagolgatása a fűszerpolcról levéve/.
Egy héten kétszer, háromszor sülve - főve együtt voltunk, és közben Luca életének része lett a nagypapája, úgy ahogy eddig még soha. Pontosan abban a korban történt ez a dolog, amikor Luca kinyílt a világra, és viharos gyorsasággal megtanult beszélni. Nem sokáig vacakolt azzal, hogy csak egyes szavakat mondjon, hamarosan ügyesen összefűzte őket, és egész mondatokban kezdett el beszélni. Augusztusban még jobbára csak a hangutánzó szavaknál tartott, október végére pedig már szavakat mondott, amik csak úgy ragadtak rá, mindenre emlékezett, amit valaha is hallott valakitől, novemberben meg áttért a mondatokra.
Volt, hogy csak a nagypapája ment hozzá reggel, én meg akkorra már gyógytornára és kezelésekre jártam, csak délre futottam be hozzá, addig remekül elvolt "papival". A papából egyszerre csak papi lett, ahogy megismerte, és megszerette a nagyapját, úgy ahogyan a balesetem nélkül nem történt volna meg. Ez lett a valami jó a rosszban.
Mivel egyre több időt töltött már nálunk, nagyon akciósan vettünk játékpolcokat, és kipakoltuk a padláson, dobozokban megőrzött játékokat, amik még a mi gyerekeinké voltak, hogy lássuk mink van egyáltalán. Luca imádja a régi LEGO dupló kis házat, és az emberkéket hozzá. Nyitja, csukja a kisház ajtaját, bemennek az emberkék a dupla ajtón, kijönnek a szimpla ajtón, kinéznek az ablakon, sokáig eljátszik vele. Nagy kedvence a lányom régi csecsemőbabája, a bébi. Hurcolja, ringatja, cumiztatja, eteti, itatja, dömperben tologatja, nagyon édes vele, pedig majdnem akkora a baba, mint ő maga.
Mivel kicsit félt a mentőautó hangjától, megkerestem neki, az idősebbik fiam régi kis mentőautóját, aminek hátul kinyílik a dupla ajtaja, és bele lehet tenni egy kisbabát. Olyan édesen mondta, hogy mettő attó, és mutatta hol a lámpája, hol a szirénája. Mindenki mentőzött, a játék malacka, a paci, az oroszlán, a bika, nemcsak a baba.
A lányomék január második felében külföldre utaznak, és addig - a tervek szerint - Luca itt lesz nálunk. Ezért - szoktatásként - november közepén életében először az édesanyja nélkül aludt nálunk. Na már amennyit aludtunk. Negyed kettőkor felébredt, és zokogott. Azt zokogta, hogy "anya hazajön, anya hazajön" majd a szívem szakadt meg, úgy sajnáltam. Onnantól kezdve hatig nem volt alvás. Próbáltam elaltatni, de amikor már elernyedt, és azt hittem mindjárt elalszik, akkor megfeszítette a testét, és szinte szándékosan felébresztette magát. Hatkor kidőlt, és elaludt, azt hittem még alszunk pár órát, de fél hét után öt perccel már fenn volt. Na, ehhez hozzájárult az is, hogy fél hétkor kezdték a harangozást, a kutyák az ugatást ennek örömére, és ő nincsen hozzászokva ezekhez a hangokhoz.
Másnap hulla fáradt volt szegénykém, de csak egy fél órát aludt ebéd után. Mire az apja érte jött hatalmas kék karikák voltak a kis szeme alatt.
Kicsit féltem, hogy ezután majd nem akar nálunk lenni, de a következő héten is elhoztuk, és nem volt semmi gond. Amikor reggel mondták neki a szülei, hogy jön a papa érte, már mondta is az édesanyjának, hogy "pápá anya".
Nagyon élvezte szerencsére az itt létet, és az ebéd utáni alvással sem volt semmi gond "Jussza álmos" - mondta, dörzsölgetve a kis szemét. A férjem felvitte, lefektette, egyszer felállt, elkérte a kis cica figurát, meg a kis teknőst a nyomtatóról. Kijelentette, hogy azok is álmosak, a szájukhoz érintette a cumiját, aztán lefektette őket maga mellé, bekapta a cumit és elaludt. Amikor felébredt, akkor sem sírt. Nagyon megkönnyebbültem, mert féltem, hogy az előző szombat éjjeli emlékek miatt nem akar majd itt lenni, vagy itt aludni.
November közepe óta egész mondatokban egyfolytában beszél. Rohamosan növekszik a szókincse. Én nem emlékszem, hogy annak idején az én gyerekeim húsz hónaposan, két éves koruk előtt ilyen jól tudtak volna beszélni. Mindent kommentál, hogy mit csinál, hogy mi történik. "Jussza bepisilt" mondta, és szaladt a díványhoz, ahol tisztába szoktuk tenni, mászott fel rá, és mondta, hogy "papi tittába tet". Játék közben is mindig mondja, hogy mit csinál "Sáji néni bemegy a házba, süt pajacsitát", és betette az egyik legó babát a kis házba. "Tati baba itázik" mondta, és beültette a hintaszékbe a Kati babát. "Jussza pukizott, bocánat" jelentette ki játék közben, és mi azóta is ezen nevetünk. Visszamond verseket, mondókákat, éneket,. "Jussza örül" mondja, ha tetszik neki valami, és ha valami nem világos neki, akkor megkérdezni, hogy "mi töjténik?" Minden szót szív fel, mint egy apró szivacs, és folyamatosan mondja is őket. A lányom mesélte, hogy egyszerre csak azt hallotta, hogy Luca, mint egy gramofon azt ismételgeti, hogy "atta uj itten" "atta uj itten", pontosan azzal a hangsúllyal, amivel ő szokta mondani, hogy atya úr isten, amikor felháborodik. Olyan cuki, meg kell zabálni.
Mostanra már háromszor volt nálunk két napot. Legutóbb már gond nélkül kezelte a dolgot, nem volt semmi sírás, végig aludta az éjszakát. Este felvitte a nagyapja a vendégszobába, és kiment "megy a papi csicsikálni" jelszóval. Én adtam neki "cumis tejet" /így hívja a cumisüveget/, kicsit cumizott belőle, aztán szólt, hogy nem kéri. Azt suttogta, hogy "cipjusi menta, katai józa", erre elénekeltem neki nagyon halkan suttogva a kis kece lányomat, aztán betettem a kiságyba, suttogva kérte a nagy macit, de mire megtaláltam a sötétben, már el is aludt, és reggel fél hétig aludt. Amikor felébredt megkérdezte, hogy "apa jön?", mondtam neki, hogy reggelizünk, játszunk sokat, ebédelünk, csicsikálunk, megint játszunk, és akkor jön apa. Úgy látszik, hogy tökéletesen megértette, mert délután, alvás és uzsonna után odaült a lépcsőre, ami a tetőtérbe vezet, és közölte, hogy "vájom apát".
Már olyan kis okoska. Ott van a vendégszobában az esküvői képünk, és megismert rajta minket. Mutatta, hogy ott van papi, meg Murmi. Pedig szerintem nem hasonlítunk már ahhoz a fényképhez egy kicsit sem.
Még meglepőbb, hogy a nappaliban a kanapé fölött van egy irtó rossz, homályos fénykép rólunk. A lányom készítette gyerekkorában Neszebárban, azért van kitéve. Na olyan is a kép, mint amit egy gyerek készít, alig látszunk rajta. Luca felmászott a kanapéra, megnézte a fényképet, és a sokkal fiatalabb nagyapját formázó homályos pacára rámutatva azt mondta, hogy "az én papim". Csak néztem, hogy tudta felismerni... Bámulatos!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2015-02-01 17:10:24

válasz Susanne (2015-01-31 18:16:52) üzenetére
Kedves Zsu!

Én is sokáig vártam, hogy legyen egy kis unokám... :)
Most aztán úgy el vagyok telve vele, hogy Murmur történeteket írok róla. :)
Köszönöm kedves szavaidat, remélem, hogy a Te kis unokádról is olvashatok majd, ha eljön az ideje.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2015-01-31 20:35:27

válasz festnzenir (2015-01-28 01:27:38) üzenetére
Kedves Zsófi!

Köszönöm, hogy olvasod az unokámról szóló történeteket! Nem voltam biztos benne, hogy másnak is érdekesek lesznek, de ha örömmel olvasod őket, már megérte feltenni.
Én boldog vagyok, hogy szeret a kis Luca nálunk lenni, mert így a lányoméknak sem kell izgulni miatta, ha egy programot akarnak csinálni maguknak, gyerek nélkül.
Luca már nem esik kétségbe, ha haza kell menni, mert tudja, hogy újra jön majd. Most, amikor tíz napig itt volt, mondtam neki az utolsó napon, hogy anya, apa jönnek érte, ő meg mondta, hogy "integetek Murminak" /pápát int, amikor elmennek/. Én mondtam, hogy aztán majd jössz megint. Ő meg mondta, hogy "Ittán" /István fiamék is itt lesznek/. Szóval már képben van a kicsikém a jövés-menéssel. Így már sokkal könnyebb,hogy ennyi mindent megért.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2015-01-31 19:11:28

válasz szusi (2015-01-25 10:06:08) üzenetére
Kedves Szusi!

Most, hogy tíz napot nálunk töltött a kis picikém, bizony elég jól ellátott megírni való cukiságokkal. ha lesz egy kis időm megírom a következő Murmur történetet. :)
Köszönöm az olvasást, és a fáradtságot, hogy kinyomtattad.

Judit
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5526
Időpont: 2015-01-31 18:16:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !

Örülök,hogy van segítséged papi személyében, jártam már hasonló "cipőben".
Írásod nagyon tetszett, felüdülés volt.
Luca nagyon aranyos lehet, én is nagyon várom már, hogy legyen unokám.
Nagyon tetszett a történet, a tőled megszokott magas színvonal :)

Szeretettel olvastalak: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
957
Időpont: 2015-01-28 01:27:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !
Örömmel olvastam az újabb részletet a kis Luca történetéről.
A sok gondoskodás, ráfigyelés, kedvében járásnak azonban vannak veszélyei is. No nem valami balesetre gondolok, á dehogy, hanem arra a következményre ami velem előfordult.
Kicsi lányka koromban sokat tartózkodtam a keresztmamáméknál.Gyermekük nem lévén,
szinte körülöttem forgott a világ. Aztán amikor értem jött az anyukám, akkor elhúzódtam tőle és nem akartam vele hazamenni. A fájdalmát most nem taglalom, mert én még kicsi voltam, csak a reakciójára emlékszem. Ma már másképpen nőnek fel a gyerekek, nyitottabbak, sokkal több emberrel találkoznak. Tudom ez veletek nem fordul elő, főleg ha a beszámoló végére utalok. Jó volt olvasni és várom a folytatást. Szeretettel , Zsófi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2015-01-28 00:32:08

válasz Kőműves Ida (2015-01-22 20:34:56) üzenetére
Kedves Ida!

Minden kisgyerek kész kis csoda. :)
Luca olyan cukin kezd kombinálni! A szőke hajú kislánybábra azt mondta, hogy sárga a haja, erre a papa kijavította, hogy szőke a haja. Sokkal később, amikor a kamrában pakolt talált egy üveg vadmálnát, mondta, hogy piros vizecske, aztán talált egy üveg gyömbért, és arra azt mondta, hogy szőke vizecske. :D
Őszintén kíváncsi vagyok, hogy a Téged sújtó rosszban mit találtál ami jó? Remélem megírod egyszer...

puszi:
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2015-01-25 10:06:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kiapadhatatlan forrás lesz Luca fejlődése. Visszahozol régi emlékeket nálam is. Folytasd, bár most bajlódok a szememmel, de kinyomtattam az írásodat, hogy ne terheljem nagyon. Megérte.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2015-01-24 00:40:32

válasz Finta Kata (2015-01-21 17:37:21) üzenetére
Kedves Kata!

Sosem hittem, hogy ilyen keservesen és nehezen lehet meggyógyulni egy csukló törésből. Azt kell, hogy mondjam, hogy a csuklóm fájt a legkevésbé, viszont szövődményként az egész bal karom rettenetesen feldagadt, tűz forró volt, ezt sudeck distrofiának nevezik, és rémesen fáj, és nem tudtam mozgatni a karomat sem. Ettől a merev helyzettől fagyott váll szindrómám lett, vagyis amikor már akartam, sem tudtam mozgatni a karomat, és még mindig őrületesen fáj a vállam és a felsőkarom, főleg éjjel. Tornával próbálom helyrehozni amennyire lehet, de attól tartok már soha nem lesz a régi.
Köszönöm, hogy hűséges olvasója vagy a Murmur történeteimnek!

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2015-01-23 13:43:27

válasz Haász Irén (2015-01-21 17:03:59) üzenetére
Kedves Irén!

Szerencsém van, mert a mi papink nagyon belevalóan tud gondoskodni a kis unokánkról.:) Amikor fiatalok voltunk, akkor is toppon volt, különben nem lenne három gyerekünk.:)
A lányokat már az időmben sem arra nevelték, hogy csak gyereket szüljenek, és otthon cselédeskedjenek. Ő már akkor sem várta ezt el tőlem, mindenben a társam volt eddig is, nem hiába vagyunk negyven éve házasok. :)
Újabb baleseteket nem kell terveznem. :D

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5456
Időpont: 2015-01-22 20:34:56


Kedves Murmur!

Olyan átéléssel írod le a kis unokáddal együtt töltött időt, hogy engem mindig a múltba repítesz, és feléleszted bennem azt a korszakot, amikor a gyerekeim kicsinyek voltak.
Nagy élmény olvasni Téged!

Az első mondatodnál kicsit megtorpantam, aztán kutakodni kezdtem, ha Te megtaláltad a rosszban a jót, hátha nekem is sikerül... Sikerült! Úgy látszik a közmondások csalhatatlanok.:)

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2015-01-21 23:23:30

válasz efmatild (2015-01-21 14:08:00) üzenetére
Kedves Matild!

Tegnap utaztak el a lányomék, és tíz napig lesz nálunk a kis Luca, ma még csak a második napnál tartottunk. Eddig még minden rendben volt, de izgulok azért egy kicsit, mert ilyen hosszú ideig még nem volt távol a szüleitől eddig.
Készültem sok új játékkal, és mesével, igyekszünk elvarázsolni a picikénket, de nem tudom meddig fog tartani a lelkesedése...
Köszönöm, hogy megírtad, hogy hiányoztam. Nekem is nagyon hiányzott minden, az írás, az olvasás, az egész életem egy rossz mozdulat következtében megváltozott, és nem az előnyére!

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2015-01-21 17:37:21

Kedves Judit!
Legalább megtudtuk, miért nem vagy itt köztünk. Elképzelem a helyzetedet csak egy kézzel...
Én is átestem rajta (bár az nem törés volt, hanem csak egy érzéstelenítővel végzett) kézműtét a zsibbadás ellen, de utána bizony nem csak a jobb, de a bal kezem ugyanúgy hiányzott, mert sokáig nem lehetett használni.
Aranyos a pici unokád, ilyenkor a legédesebbek. Bizony feltűnő, amikor már elkezdenek mondatokban beszélni. Nálunk a nagyobb fiam volt az, aki másfél évesen beszélt érthetően, egy barátnőm - gimn.tanárnő, csodálkozott rajta, amikor hallotta. Ilyen is van, de olyan is, hogy kétévesen meg sem szólalnak, csak később kezdenek beszélni.
Ürülök, hogy visszajöttél, remélem, továbbra is olvashatjuk érdekes történeteidet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3284
Időpont: 2015-01-21 17:03:59

Így lehet ránevelni a papikat az unokával való gyakorlatiasabb foglalkozásokra...:))))))
De azért nem kell mindig összetörni magad, elég volt egyszer is!
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
421
Időpont: 2015-01-21 14:08:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Nekem is hiányoztál! Örülök, hogy most már javul a kezed, bár még gyógytornára kell járnod. Örömmel olvastam Unokád fejlődését, annyira beleéltem magam az olvasottakba, hogy akaratlanul is visszatértem rövid időre, amikor még az én unokám kicsi volt. Nagy öröm unokázni, és dicséretes dolog, ha egy olyan papa veszi körül a csöppséget, mint a Te férjed. Segít az unoka nevelésében, ha szükség van rá, sőt ezután közösen végzitek a kisgyerekkel járó teendőket, mert olyan nagyon belejött a Papi.
Szívesen olvasom, és várom a folytatást, különösen, hogyan élte át a kis Luca az egyhetes szülők nélküli időszakot.
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2015-01-19 20:06:42

válasz oroszlán (2015-01-19 14:07:56) üzenetére
Kedves Ica!

Nekem is nagyon hiányzik az írás, és a Napvilág. :(
Én jobb kezes vagyok, mégis szörnyen hiányzott a bal kezem, Kezd már javulni, de még heti háromszor egyéni gyógytornára, és heti kétszer csoportos ujjtornára kell járnom a Fiumei útra. Nagy strapa, és rengeteg idő.
Igen, még szeretnék Murmur történeteket írni, ha lesz rá érdeklődés, akkor felteszem, ha meg nem lesz, akkor elteszem a picikémnek, ha felnő, érdekes lesz neki...
Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászólást is írtál.

Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7049
Időpont: 2015-01-19 14:07:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit.
Hiányoztál! Most már tudom miért voltál távol. Ajaj...az a bal kéz! Balkezes vagyok én is, nem örülnék, ha nem tudnék vele fogni, dolgozni. Nagyon jó, hogy a "papi" is részt vett, mint alkalmi segítség.:))) Sokat fejlődött a kis unokád. Gratulálok hozzá és az írásodhoz is. Remélem. még lesz helyzetjelentés!
Szeretettel olvastalak: Ica

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Heinrich Seidel: Augusztus hóban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)