Ildikónak

A mindent nyújtó nappalok, éjeken át
legszebb érzéseinket adjuk boldogan,
osztjuk, szórjuk édes életünk aranyát,
tudjuk, szeretésünknek kölcsönös ára van.

Kell a biztatás, és kell az őszinte szó,
kell a sokszori együttlét bájos ünnepe,
fogyó időnkben az őszintén tomboló
szerelmünk, beérett, szép szürete.

Minden kell, mert tudjuk, életünk
csodás világa nem végtelen folyami ár.
Kell, hogy újra, és újra társak legyünk
a megszépített percek pillanatainál.

Tudjuk, hogy a legszebb őszben, mint
szél fújt levelek együtt sodródunk tovább
-- bonthatatlan szerelmünk képe int,
lebbenti régi arcunk tűzpiros fátyolát.