Das starke Schweigen

Wir standen im Garten und wehrten uns lang
Gegen den Abendflieder.
Ich sprach, und meiner Stimme Klang
Zwang meine Wünsche nieder.

Der Abend aber beschämte mich,
Und ich hörte sein Schweigen;
Ich verstummte. Da fühlte ich
Scheu deinen Nacken sich neigen.

In Demut standst du, ein ahnendes Weib,
Und ließest die Arme hangen.
Wir standen bebend, Leib an Leib,
Der Abend hielt uns umfangen.

Hugo Salus
(1866-1929)

A bűvös hallgatás

a)

A kertben álltunk, s soká védekeztünk
Az orgonával szemben.
Beszéltem, s hangom csendesült,
Kergette vágyam messze.

De az est megszégyenített,
S a hallgatását hallva
Elnémultam, bár hevített
Hajlása szép nyakadnak.

Alázatban álltál, gyanútlan nő,
Karod lazán lecsüngve.
S test testhez simult remegőn
Az esttől átölelve.

b)

A kertben állva révedeztünk
Orgonás, esti fényben.
Beszéltem, s hangomban csendült
A sürgető vágy mélyen.

De este megszégyenített,
S a hallgatását hallva
Elnémultam, bár hevített
Hajlása szép nyakadnak.

Alázatban álltál, gyanútlan nő,
Karod lazán emelve.
Csak álltunk ketten remegőn
Az esttől átölelve.

Szalki Bernáth Attila