Nincsen Nőnap virág nélkül,
néked nyújtom át emlékül
ezt a csokor piros rózsát,
hadd beszéljen szívből hozzád!

Mondja el, mert szavam nincsen,
azt, hogy te vagy minden kincsem,
az angyalom, mennyországom,
egyetlenem e világon...

Nincsen Nőnap könnyek nélkül,
boldogságtól sírok végül.
Hogyan tudnám megköszönni,
azt, hogy te így tudsz szeretni?

Ha a Nőnap egy kert lenne,
napraforgó lennék benne.
Te lennél a fénylő Napom,
téged imádnálak nagyon!

Megköszönöm, hogy vagy nekem,
nőm, szerelmem, s az életem,
kéklő egem fényes napja,
gyermekemnek édesanyja!

A Nőnap egy virág legyen,
ott virítson fenn a hegyen,
s áldása úgy szálljon le rád,
ahogy ontja az illatát!