HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45133

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2015-03-09

Colonoscopia

Lassan ballagok a forgalmas járdán. Mindenki rohan, ki munkára, ki egyetemre, hiszen itt van a közelben úgy a kórházak, mint az egyetemek zöme. Én nem sietek, nem csak azért mert anélkül is időben oda fogok érni, hanem, mert óvatosan kell lépkednem, aprókat, nehogy meghúzzam fájó ízületeimet nem lenne kedvem hangos jajgatásba kezdeni itt az utcán. Nem vagyok jó passzban, be kell vallanom, s amint elérem a kórház épületét, érdeklődöm a portán, hogy itt van-e, amit keresek, vagy tovább kell mennem a másik bejárathoz. Nem szeretnék felesleges métereket megtenni, ahhoz most nincs elegendő energiám.
A portás udvariasan útbaigazít. Már tudom, bár ide kell jönnöm, mégis, előbb fel kell mennem a következő bejárathoz, ugyanis ott van a regisztráció, anélkül nem is vesznek figyelembe...
Na tessék, morgolódom magamban, mi ebben a racionalitás? Aki ezt kieszelte, arra gondolhatott, hogy nem árt egy kis séta a nyomorult betegnek itt ebben a sűrű, benzingőzös légkörben...
Amint megtörtént a regisztráció, vissza bandukolok az előző kapuhoz, majd az utasítás szerinti bejáraton benyitok. Balra nézek, s máris látom a hatalmas üvegfalon a nagybetűs feliratot: Colonoscopia.

A váróterem tágas, világos, tiszta. Kényelmes bőrüléseken foglalhat helyet a várakozó. Azonnal észreveszem a hatalmas fikuszt, majd az ablak előtt a gyönyörű pálmát, és még egyéb kisebb-nagyobb cserepes növényt, s máris megkönnyebbülök. Ilyen környezetben kizárólag csakis jó emberek dolgozhatnak, nincs miért aggódnom. Elhelyezkedek a kényelmes ülések egyikén, s akkor nézek csak szét.
Rajtam kívül még négyen várakoznak. Tőlem balra egy fiatal nő egy idős ember társaságában üldögél. Hamar ki is derül, hogy a papát kísérte el, mert le-fel járkálva telefonál immár fél órája. Szemben velem egy ötven körüli nő várakozik, látszik rajta, hogy izgul, rágja a körmét. Kissé távolabb egy idős, hetven feletti néni foglal helyet. Nyugodtnak látszik, valami türelmetlenséget mégis felfedezni vélek a szemében, de az okát nem tudom megfejteni.
Az órámra nézek. Elmúlt fél tíz. Valószínűleg én leszek az első, mert éppen fél tízre szól az időpontom, gondolom naivan. Az orvos még sehol. Persze viziten van fenn az osztályon, azt nem lehet kiszámítani pontosan, hogy ott mikor végez. Ráérek. Türelmes vagyok és nyugodt. Nem mindig, de most kivételesen igen. Magam sem értem miért.

Érkeznek újabb páciensek. Van aki csak a szövettani eredményért jött, annak az asszisztensnő kiadja. Tovább várakozunk.
Tizenegy körül fut be az orvos. Hamarosan beszólítják az idős bácsit. Akkor nézek nagyot, lehet, hogy itt mindenki előttem van, még korábbra kaphattak időpontot? Egek, meddig fogok itt üldögélni?
A nő szemben velem, már mind a tíz körmét lerágta. Egyre idegesebb. Talán ő a következő? Látszik, hogy beszélgetni senkinek sincs kedve, mindenki a saját gondolataival van elfoglalva. Bezzeg a bácsi kísérője most újra telefonál, nagyokat kacarászik, nem zavartatja magát és nem is igen törődik azzal, hogy másokat esetleg ő zavarhat...
A hetvenes néni a következő. Úgy lódul neki, mint aki már alig várta. Szemében furcsa fények, kicsit imbolyog...
Az ötven körüli nőt is szólítják, pedig a néni még ki sem jött. Nem értem, de nem kell nekem mindent értenem... Hamarosan a nevemet hallom, nagy meglepetésemre. Hiszen még a néni sem jött ki onnan...

Egy piciny előtérbe lépek be, három széket látok és egy csöpp asztalkát. Az asszisztensnő mogorván kérdezi, hogy aláírtam-e már, s az asztal felé bök, ahol valami nyomtatványfélét látok.
- A halálos ítéletem? - kérdezem mosolyogva
- Felőlem, el is olvashassa, ha akarja - mondja. Hangja éles mint a borotva. Még egy gyilkos pillantást vet rám, s eltűnik az ajtó mögött. Akkor látom, hogy két ajtó van. Vajon melyiken kell bemennem?... Már elfeledkeztem arról, hogy tegnap nem ettem (nem ehettem) egy falatot sem, s ma is már dél elmúlt... Nem vagyok éhes, a gondolataim összevissza cikáznak. Mi baja velem ennek a nőnek? Nem érti a tréfát... vagy lehet, hogy fáradt, azért türelmetlen. Igaz, amikor az időpontot adta, akkor megkérdeztem tőle, hogy altatásban végzik-e a vizsgálatot... akkor is rám förmedt: nem! Akkor jobbnak láttam, ha hallgatok, talán most is jobban teszem.
Nyílik az ajtó. A hetvenes nénit támogatja a karjánál fogva az asszisztensnő, leülteti az egyik székre. Ráparancsol, hogy üldögéljen még egy kicsit, mielőtt felöltözne. Aztán rám mordul, hogy készüljek! Lelkileg már teljesen felkészültem... de most... most megfordul a fejemben, hogy lelépek. Mi baja velem ennek a nőnek?
A néni hangja rángat vissza. Beszélni kezd, panaszos hangon mondja, hogy felébresztették, pedig ő még aludt volna. Aztán gyorsan öltözni kezd. Csak állok és nézek. Aztán bátortalanul megkérdezem:
- Milyen volt?
- Ja ez? - és befelé mutat - Ez semmiség, a tegnapi, az volt borzasztó. Már harmadszor vagyok itt... ez semmi... Kérjen csak altatót - mondja, és mutatja a karját. Ott a vattacsomó, le van ragasztva. Csak bámulok. A néni biztatóan néz rám:
- Csak kérjen altatót! Semmit sem érez... Én meg kimegyek, ha már felébresztettek, és eszek, olyan éhes vagyok... ez a borzasztó... - dünnyögi, és ahogy a szemébe nézek, megértem, hogy az éhség az, amit már korábban is észleltem nála. Szegényke, nézek utána együtt érzőn.
Akkor kapcsolok, hogy megfeledkeztem a "halálos ítéletemről". Előkotorom a szemüvegem, gyorsan olvasni kezdem a két oldalnyi szöveget. Hamar rájövök, hogy a tartalom nem jut el az értelemig. Aláírom. Beszólítanak.

Már az asztalon fekszem, letakarva, de sehol az orvosom... Ez a boszorka meg úgy néz rám most is, mintha egészben akarna lenyelni.
- Hogy van? - hallom azt a kellemesen nyugtató hangot. Tehát itt van? Mit mondjak, voltam már jobban is... Oda jön hozzám és megkérdezi:
- Először van ilyen vizsgálaton? - Az igenleges válaszra, jön az újabb kérdés - Kér egy kis altatót?
- Igen! - olyan gyorsan vágom rá, mintha attól tartanék, hogy visszavonja. Azonnal rendelkezik. Az asszisztensnő ismét gyilkos pillantást vet rám. Aztán matat valahol, majd megjelenik egy injekciós tűvel. Szótlanul leteszi mellém, a szemei villámokat szórnak. Mi baja velem ennek a nőnek?
- Köszönöm - mondom halkan. Ismét jön az orvos. Kedves, szolid ember. Beszél azon a nyugalmat árasztó hangján és gyengéden beadja az injekciót.
Hallom, amint az asszisztensnő azt mondja, forduljak a bal oldalamra. Aztán hallom, amint újra szól, forduljak a hátamra, majd oda gurít egy ágyat mellém, és felszólít, hogy feküdjek át oda. Aztán betolja egy másik szobába, természetesen velem együtt. Ott újabb felszólítás, feküdjek át az ott lévő ágyra.
Fekszem és várakozok. Amikor újra benéz az asszisztensnő, azt mondja, ha már úgysem alszom, el is mehetek, másokat alig lehet felébreszteni... Csodálkozom...
Gyorsan felöltözöm és iszkolok ki innen. A váróban rögtön a nénin akad meg a szemem. A mellette lévő ülés meg van terítve, szabályosan... neki kés a kezében és élvezettel falatozik. Majdnem hangosan felnevetek örömömben, de még időben visszatartom, talán mégsem lenne ildomos. Minden jót kívánok neki és indulok haza.

Kint ragyog a nap, kellemes az idő, egészen jókedvre derülök. Mégsem engedem át magam az örömnek, mert befészkelte magát fejembe a gondolat, hogy lehetséges az, amíg másokat alig tudtak felébreszteni, én el sem aludtam? Az... az a boszorka tehet mindenről!... Tovább gondolkodom. Meg van a kép és a hang: forduljon a bal oldalára! Megtettem. Akkor már a hátam mögött állt, az orvos viszont ott ült a monitor előtt...
Aztán hallottam újra az utasítást: forduljon a hátára! Hmm, és mi volt a két fordulat között? Amikor a hátamra fordultam, az orvost nem láttam sehol... Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy végig aludtam az egészet. Hangosan és szívből jövően kacagtam, nem törődve a furán rám meredő tekintetekkel.
Kicsit gyorsítottam lépteimen, ideje pótolni az elsinkófált étkezéseket.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-03-20 16:59:31

válasz Krómer Ágnes (2015-03-19 13:20:19) üzenetére

Kedves Ági!

Én is örülök, hogy elolvastad. Ha azt mondod, jól tettem, hogy megírtam... Neked elhiszem.
Köszönöm szépen.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2015-03-19 13:20:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Jól tetted szerintem, hogy ezt leírtad.Olvasmányos és még humor is van benne.Örülök, hogy elolvastam.

Szeretettel: Ági
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-03-17 09:49:33

válasz Finta Kata (2015-03-16 16:21:00) üzenetére

Köszönöm kedves látogatásod és elismerő soraid, drága Kata!

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11601
Időpont: 2015-03-16 16:21:00

Na hát, Ida! Nem irigyellek érte, amin átmentél. Valóban ilyenkor legjobb orvosság a humor, másképpen nehéz elviselni. Mindenütt akadnak nemkedves kedvesnővérek, de ők is elfáradnak, gyakran nem is kellemes a munkájuk. Nagyon jól adod elő a mondandódat, ezért mindig szeretem olvasni az írásaidat.
Nagyon jó, ha altatással végzik az ilyen különleges vizsgálatokat, nehéz lenne elviselni anélkül.
Szeretettel olvastalak. Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-03-15 09:10:26

válasz prince (2015-03-14 14:25:48) üzenetére
Kedves Zoli!

Annak rendkívül örülök, hogy nem bántad meg. Bár, vannak ennél jobb írásaim is.
Persze, minden ízlés kérdése. Örülök, hogy itt találtalak és kedves hozzászólásodat is megköszönöm.
További fog-fenésre buzdítalak.:)

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-03-15 08:54:49

válasz festnzenir (2015-03-13 17:40:16) üzenetére
Kedves Zsófi!

A nénivel való párbeszédem csupán annyi volt, amennyit le is írtam. Így nem tudom, hogy mi volt a háttérben. Viszont nem kellett ahhoz cukorbetegnek lennie, hogy éhes legyen. Gondold csak el, előtte való nap semmit sem evett, de legalább hat liter folyadékot kellett meginnia, így hát nem csodálom, hogy tántorgott szegényke, hiszen az idősebbek egyre nehezebben viselik, ha nem étkeznek rendszeresen.
El kellett telnie néhány hónapnak, hogy tudjak erről írni. Persze, kell hozzá némi humorérzék, másként nem érdemes...:)
Egyébként, ezt a vizsgálatot altató nélkül végzik (túlnyomó többségben), csak a magánklinikák hirdetik az altatást. Nekem valóban szerencsém volt, hogy olyan orvosra leltem, akiben meg volt minden empátia készség, ami minden orvosban meg kellene, hogy legyen. Sajnos, nem mindig van így.
Köszönöm látogatásod, és kedves hozzászólásod. Mindig öröm látni Téged.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1160
Időpont: 2015-03-14 14:25:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Remek kór-kőrkép az írásod. Hiteles, szépen rendezett. Nagyon tetszik a vége. Annyira feloldó...
Már régóta fentem a fogam az írásodra, de csak most értem ide, amit nem is bántam meg. :))

Szeretettel

Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-03-13 21:45:00

válasz oroszlán (2015-03-12 23:30:15) üzenetére
Köszönöm szépen, drága Ica.
Nem mondanám éppen hősiességnek, mert átaludtam az egészet. Tulajdonképpen így van ez jól, mert annyira kiszolgáltatott az ember ilyen helyzetekben, hogy jobb szeretne nem is jelen lenni... hát így olyan mintha...

Egyébként, az ilyesmi, csak némi humorérzékkel kezelhető, másként nem érdemes...

Köszönöm kedves látogatásod és őszinte soraidat.:)

Ölellek
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
906
Időpont: 2015-03-13 17:40:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida !
A vizsgálatot szerencsére túlélted, hála az altatónak ami nélkül egyébként nem tanácsolják elvégeztetni. Mindenesetre bizonyítványt állított ki magáról az intézmény, amiért egyáltalán meg kérdezte, kérsz-e altatót. A lényeges , hogy nem kívánom amin átmentél, és mekkora
ereje van ilyenkor a humornak ! Nem hagyott cserben, ilyenkor nagyon jól jön, sőt még inspiráló is mint ebben az esetben, mert sikerült egy szórakoztató történetet kerekítened belőle. Ja még valami a táplálkozó hölgy nem lehetett esetleg cukros ?

Szeretettel gratulálok, Zsófi
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-03-13 10:58:12

válasz Susanne (2015-03-12 11:43:37) üzenetére

Drága Zsu!

Örülök, hogy nem riasztott el a cím.:)
Ha tudnék, szatírát írtam volna, de igyekeztem legalább kicsit szórakoztató lenni. Szavaid szerint, sikerült. Örülök, hogy betértél, és kedves szavaiddal megnyugtattál... Köszönöm.
Ölellek!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-03-13 10:52:09

válasz Istefan (2015-03-11 22:34:44) üzenetére

Örülök, hogy tanultál belőle valamit, István.
Köszönöm, hogy most is betértél hozzám.
szeretettel
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6395
Időpont: 2015-03-12 23:30:15

Tetszenek az írásaid kedves Idám. Lenyűgöző humorral kezeled az izgalmas dolgokat is.

Szeretettel gratulálok "hősiességedhez"
Ölellek: Ica
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5423
Időpont: 2015-03-12 11:43:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Idám !

Megleptél a címmel, de olvasva jegyzetedet mindjárt világossá vált minden.
Remek humorod most is magával ragadott, közben elgondolkoztam mai egészségügyi
helyzetünkön.
Tetszett az írásod !
Szeretettel ölellek: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-03-12 11:24:57

válasz Éva Lambrozett (2015-03-11 19:09:17) üzenetére
Drága Évám!

Köszönöm kedves véleményedet, és örülök, hogy nem riasztott el a cím...
Megnyugtattak szavaid. Köszönöm.
Ölellek!
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1599
Időpont: 2015-03-11 22:34:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jól tetted, hogy ezt megírtad kedves Ida, legalább megtudtam, hogyha asztalra fektetnek kérjek altatót. Szeretettel: István
Alkotó
Éva Lambrozett
Regisztrált:
2013-09-10
Összes értékelés:
122
Időpont: 2015-03-11 19:09:17

Drága Idám!
Művedet olvastam már másutt is, ott szintén nagyon jónak tartottam, bár - valószínűleg - nem szóltam. :) Mivel már egy ideje visszatértem az egészségügybe, s épp a gasztro-ra, ezért... van némi rálátásom. (Igaz, nem felnőtt intézményben vagyok.) Fordulatos, cselekményes, hiteles, ironikus/humoros, választékos az írásmódod, bármiről is szóljon a tartalom. Mindig örömmel megyek Hozzád. Ölellek. Éva
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-03-11 10:24:33

válasz efmatild (2015-03-10 14:30:56) üzenetére
Kedves Matild!

El kellett telnie néhány hónapnak, hogy egyáltalán írni tudjak róla. Magát a vizsgálatot nem írtam le, nem is írhattam, mert átaludtam az egészet. Egyébként, az az érzésem, hogy erről másként nem is lehet írni, csakis úgy, ha van egy kis humorérzéke az embernek. Remélem Te is kacarásztál közben.
Így utólag látom, remélem érezhető volt írásomban, hogy nem volt azzal az asszisztensnővel semmi baj a világon, csak olykor hajlamosak vagyunk másként látni a dolgokat, vagy éppen bűnbakot keresni... hát, ilyenek vagyunk, s ez alól én sem vagyok kivétel...:)
Köszönöm a jókívánságokat, és azt, hogy itt voltál és volt bátorságod neki futni ennek az írásnak. Köszönöm szépen, és a hozzáfűzött kedves szavakat is.
Sok szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-03-10 17:38:13

válasz T. Pandur Judit (2015-03-09 23:15:42) üzenetére
Kedves Judit!

Nem csodálom. Magam is tisztában voltam vele, hogy nem sokan fogják rászánni magukat, hogy elolvassák. Aki nem érti azért, aki érti azért...:) Nem is sejti miből marad ki, aki nem fut neki...:) Tudtam, Te leszel olyan bátor... és kíváncsi...:) Ugye, nem bántad meg?
Köszönöm, hogy itt jártál, és neki futottál...:)

Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
369
Időpont: 2015-03-10 14:30:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Fantasztikus, ahogy ezt a kellemetlen vizsgálatot Te leírtad! Nekem szinte beleremegett a gyomrom! Milyen igaz, hogy némelyik asszisztensnőt elviselni még nehezebb, mint maga a vizsgálatot, különösen úgy, hogy közben csöppnyi altatót is kap a beteg. Minden elismerésem a Tiéd, hogy ilyen bátran viselted a vizsgálatot, és utólag még humorizálni is van kedved róla! :)
Sok szeretettel olvastalak, és mielőbbi gyógyulást kívánok! Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4461
Időpont: 2015-03-09 23:15:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Jól meglepődtem a címen. Nem gondoltam, hogy még erről is lehet írni egy ilyen jópofa történetet. Érdeklődéssel olvastam, hogy mi történt Veled. Nagy szerencse, hogy végül kaptál altatót!:)

Judit

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 17. fejezet című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Jó tanács című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ők heten című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bal- eset címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Hisz az árnyak nagyra nőnek... című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Drótszamár (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Minden időben címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Holtomiglan holtodiglan című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Őszi fanyarka című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Ők heten című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Őszi fanyarka című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) A bankett (Bálint estéje) című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/8. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/6. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)