HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Versek / emlékezés
Szerző: Jakab TiborFeltöltés dátuma: 2015-03-13

Gondolatok a múltból

Fáradt vagyok, szemeimnek pilláira teherként nyomul, a sárga izzó fénye,
a tévé halk moraja, hipnózist varázsol agyam belsejébe.
Magam előtt látom, a dombói házunk,
rájövök rögtön, nem a jelent járjuk,
harminc évet ugrunk, vissza az időbe,
boldog voltam akkor, nagymamám ölébe.

Látom az udvart, látom a fákat, látom a zöld tornáct,
kezem megérinti, a fenyőfa deszkákat.
A deszka, melyen vastagabb, a festék a fánál,
a fekete apró szemű szőlőt, mely kikötve rozsdás dróttal
nyújtózkodik, a korhadt gerendánál.

A meleg dombói szellő, a nyári szünidőben,
miként táncolt velem, kertünk zöld füvében.
S mint kényeztetett gyerek, mely egyke mamájának,
öreg nyakán ülve, jártuk a világot.

Mesélt, csak mesélt, milyen is volt régen,
mikor ő volt gyerek, akkora mint most én, éppen.
Epedve hallgattam oktató szavait,
mesélt háborúról, könnyezte őseit.

És ha, a mezőt jártuk, de ő nem így hívta,
'Isten Gyógyszertára' én így emlékszem vissza.
Virágokról mesélt, melyik mire való,
ebből teát főzünk, ez meg nyersen a jó!

Olykor otthon ültünk, a vén eper tövében,
hallgattuk a rigót, mely dalolt örömében.
Vidám volt a kedvünk, a világból csak a szépet láttuk,
a bút odébb tettük, a hiányt nem számláltuk.

A nyári meleg, mintha fáradt volna,
szellő szárnyán pihent, vagy felhőbe burkolva.
Olykor, a száraz földet itatta könnyével,
nyergesek szőlőit betakarta köddel.

Esténként pedig, a ház előtti padon,
az eget kémleltük és csodáltuk is nagyon,
miként teremthette, a Jóisten ily szépre?
Ki sétál a Tejúton, a Göncöl-szekerébe?

Az Esthajnal tereli, a Fiastyúkot haza?
És a teliholdnak, tiszta az udvara?
Kérdésemre, kérdés volt a felelet,
teltek a napok, lassan érezni lehetett az őszi szelet.

S mikor egy reggelen, a vén diófa lombja,
ezüstös ökörnyállal volt körbefonva,
az eresz alján is, a fészek üresnek látszott,
a fecskék a villanydróton járták, az utolsó táncot.

Tudtam, eljött az idő!
Mely nem nekünk játszott.
És irigyelte tőlünk, e végtelen románcot.

Szemem előtt pára, körülöttem nedves minden,
puha kéz simítja arcomat,
lágyan suttogó hangját, fülembe érzem.
Ébredj-ébredj, mondja halkan!
A fürdőkádban alszol, édesapám baj van?

Fáradt vagyok, de gyerekem hangjára,
kinyitom szememet, mosolygok reája.
Semmi baj gyermekem, most jöttem a múltból,
békét, boldogságot hoztam néktek túlról!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-06-20
Összes értékelés:
293
Időpont: 2015-03-18 14:54:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Tibor!
Ez gyönyörű! De hát a gyermekkor emlékei csak is szépek lehetnek.
Köszönöm ezt a csodálatos utazást!
Szeretettel:
Anck-Su-Namun

Legutóbb történt

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)