HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1841

Írás összesen: 46252

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: zsarátnokFeltöltés dátuma: 2015-03-21

Az egyén szabadsága a lélek szabadsága

Halálunk óráján majd megbánjuk - ebben biztos vagyok - hogy, bár sokat beszéltünk a szabadságról, valójában azt, a szó romantikus értelmében sosem éltük meg. Pedig végzetünk, hogy nem sikerül, nem sikerülhet elérnünk, mert valamilyen mértékben mindnyájan elfogadjuk a szürkeséget, az elvárások folytonosan megújuló korlátait, s mert nem tudunk eléggé szembeszállni gyengeségeinkkel, illetve rendre elfordulunk, mikor mások szabadságát tiporják. Ez valamennyiünkre érvényes, kivétel nélkül. Mégis, életünk örökös harc, a személyiség szabadságáért vívott permanens küzdelem. Akkor is így van ez, ha nem tudjuk egyértelműen meghatározni, mit jelent: szabadnak lenni. A törekvés állandó, ösztönös és kielégíthetetlen. Korokon, határokon, társadalmi szokásokon átívelő. Ugyanúgy, ugyanolyan módon vágyakozik személyiségünk a szabad akaratra, mint egy nemzet az önrendelkezésre. Egyszerűen így vagyunk kódolva.

Az egyén szabadságának mibenléte számtalan, nehezen megválaszolható kérdést vet föl. A fogalom gyökerének legszigorúbb értelmezése szerint bármilyen korlát kizárólagos. De azt is tudjuk, a hétköznapok szintjén nem létezhet kizárólagosság. Olyan korlátok között vagyunk kénytelenek élni, melyeket nem tudomásul venni lehetetlen. Valahogy úgy hangzik a közhely: szabadságunk csak odáig terjed, ahol mások szabadsága kezdődik. Ebben, talán meg is egyezhetünk. A lényeg azonban nem itt van. Kérdezd inkább magadtól: szabad-e a lelked! Vagy még inkább azt: szabad volt-e valaha a lelked! Régóta azt hiszem, az egyén szuverenitásának legmagasabb szintje a lélek szabadsága. Ezt pedig csak a szellem tisztasága és a jellem egyenessége garantálhatja. Mindkét körülmény egyaránt lényeges, és ha szerencsénk van, magunkkal hozzuk abból a közegből, ahonnan külső jegyeinket is örököljük. Szabadok vagyunk, ha újra és újra igény támad bennünk a valódi megismerés iránt, és ha másokra, mint autonóm individuumokra tekintünk. Szabadok vagyunk, ha mindenféle sivárságon, akár csak néhány pillanatra, de kívül tudunk helyezkedni és felismerjük a forrást, ahonnan ismét meríthetünk.

A minap, munkám közben különös dolog történt. Farkasszemet nézve a monitorral, most is karaktereket püföltem a virtuális papírlapra, melyen a szó:"határozat"valamiért, talán a lélek aznapi különös békétlensége miatt még szigorúbbnak, fenyegetőbbnek tűnt, mint egyébként. E szikár nyersesség valaki másnak szólt, valaki mást utasított, mégis, azáltal, hogy leírtam, úgy éreztem, az az akarat, mely engem kötelezésre kényszerít, saját szabadságomat is elveszi. Hirtelen nyomasztóvá, fullasztóvá vált a levegő körülöttem. Köteleznem kell, s büntetnem, pedig kint tavasz van. S valóban, talán most jutott először eszembe: már márciust írunk. Tavasz és szabadság. Hol van ez ma, ebben a pillanatban, gondoltam. De folytatnom kellett a megkezdett írást. Visszagörnyedtem tehát a képernyő elé, ujjaimat engedelmesen a billentyűzetre ejtettem és tovább karcoltam a poros, akta-ízű sorokat. Irodám ajtaja csukva volt. Odakintről állandó, izgága morajlás hallatszott, a hivatalba érkezők, az ügyeiket intézni akarók sietős, feszültséggel teli szófoszlányai. Idegesített mindez. Jobban, mint máskor. Szabadulni akartam a helyzettől, tehát felálltam a gép elől, s az ablakhoz léptem. Kibámultam. Néztem a folyót, melyben évtizedek múltával is ott lubickolnak szabad gyermekkorom boldog emlékei. Tekintetem körbejárt, próbáltam így néhány perc nyugalmat meríteni, s feledni kicsit a félbehagyott jogászkodást. Persze nem ment. Fejemben ott zakatolt a leírandó gondolatsor, hát nekiültem újra, s gépeltem. Ekkor történt.

Kint, valahol a hivatal épületén kívül iskoláskórus kezdett énekelni. Alig hallottam először. Csendben, egészen finoman, de határozottan és kitartóan szűrődött be a hang, mely észrevétlenül elfedte az ideges morajlást. Még írtam egy ideig, de az elme racionális, zaklatott lüktetése megszelídült, s lassan, szinte önkéntelenül hagytam abba a munkát. Hátradőltem. Rég nem éreztem azt, amit akkor. Rádöbbentem, hogy a rosszul szigetelt bejárati ajtó hézagain át eljutott hozzám valami isteni eredetű tünemény. Olyan esszencia volt ez, mely dallamból, illatból, tavaszból, gyermekkorból, s éltető energiából állt. Váratlanul ért. Reagálni sem volt időm, egyszerűen befogadtam. S a kórus csak énekelt: "Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem". Pár másodperc alatt minden megváltozott. Petőfi sorai és az éneklő gyerekek ott, abban az idegen pillanatban visszahoztak valami nagyon régit. A katarzis, mely az élménnyel egy időben érkezett világossá tette előttem: szabad vagyok, mert még igénylem a hamisíthatatlant, azt, ami oly sok változó közt is állandó. Örültem ennek a felismerésnek, s örültem a pillanatnak, melyben mindezt átélhettem és megérthettem.

Nincs még egy fogalom, mely annyira áhított és annyira nehezen megfogható, mint a szabadság. Mást jelent az egyén és megint mást a közösség számára. Míg egy közösségnek ki kell vívnia, addig az egyénnek meg kell élnie. Ha egy közösség szabad, akkor autonóm, önálló akarattal rendelkező, ha az egyén szabad, akkor befogadó, lelkileg nyitott. Meggyőződésem, hogy végül is ennyire egyszerű az egész. Ezt gondoltam végig 2015. március 15-én.

2015.03.21.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
129
Időpont: 2015-04-06 21:09:03

Szia Kata!

Érdeklődésed köszönöm. A korlátokat lehetetlen kikerülni. A szabadság az a tudati és lelki állapot, amikor a különféle természetű akadályok jelentéktelenedni kezdenek.

Üdv: István
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11695
Időpont: 2015-04-06 15:53:12

Kedves István! - ha már eldőlt, mi a neved.
A legjobb érzés: szabadnak lenni. Igaz. S ebben az esszében jól körüljártad a témát.
Csak az a bökkenő, hogy az ember a szabadságát nem maga dönti el, hiába óhajtja valaki, a korlátokat gyakran nehéz kikerülni.
Érdeklődéssel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
129
Időpont: 2015-03-25 21:58:45

válasz Kőműves Ida (2015-03-25 17:04:58) üzenetére
Köszönöm szépen! És még a Zolit is megbocsátom! :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5308
Időpont: 2015-03-25 17:11:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Elnézésed kérem, kedves István, amiért átkereszteltelek néhány röpke másodpercre.:)

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5308
Időpont: 2015-03-25 17:04:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Igen, ilyen egyszerű...

Reggel olvastam (áhítattal) az írásod, Zoli, ki kellett mennem a természetbe, hogy áthasson, érezhessem...
Nem lettek világmegváltó ötleteim, de egy valamire ráébredtem.
Aki egyszer szabad volt, annak sokkal nehezebb viselni a rabság béklyóit, mint annak, aki beleszületett...
Nem is kellene írnom semmit, hiszen, alig tudok megszólalni... Te mindent elmondtál, csupán megköszönöm, hogy olvashattam.
Köszönöm!

Ida

JÓ LENNE, HA MÉG SOKAN OLVASNÁK!

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak IV. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak. II. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak-Angyalszárnyak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ars poetica helyett című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak angyalszárnyak című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak-Angyalszárnyak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Visszavágyom kisfalumba című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ars poetica helyett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Időzavar című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirágzás című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VII című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak Angyalszárnyak V. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/6. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/5. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)