HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45585

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-04-08

A majom farka, a misszionárius feneke XII/6.

Új barátnői rávették, hogy menjen velük teniszezni. Ethel kislány korában Kőnigsbergben tanult játszani, de már elfelejtette, hogy kell. Boldogan tartott a lányokkal. Ivettnek Slazenger raketje volt, Emiliának Maxply Dunlop. Kapott kölcsön egy Spandom-ütőt, azzal játszott. Ügyes volt, hamar belejött a játékba. A fiúk közül Szerjózsa gyakran csatlakozott, olyankor párost játszottak. Néha lejöttek a többiek is nézelődni, drukkolni.
-Andreas nem szokott játszani? - kérdezte az egyik nap Ethel Emiliától. Mc Gwain aznap délután nem volt velük. A padon ültek a pálya szélén, pihentek éppen két szet között. A pálya mellett álló fák lombján átsütött a hanyatlóban lévő nap, aranyfénybe vonva a három lány karcsú alakját. Divatos napszemüveg volt rajtuk, és színes, hosszú szipkákból mentolos cigarettát szívtak, Ethelnek ez is új volt. Tetszett neki a nagyvilági élet. A gyász, a bánat, a világtól való csömör a csillogó felszín alatt állandóan jelen volt, bár ezekben a napokban a lelke mélyére húzódott vissza.

-Nem - mondta Emilia - őt csak a repülés érdekli. Tetszik neked Andreas?
Ethelt meghökkentette a tapintatlan kérdés. Még mindig nem szokta meg, hogy ezek a nagyvilági, gazdag fiatalok köntörfalazás nélkül kerek-perc kimondják, amire gondolnak.
-Dehogy. Nem azért kérdeztem.
-Mert ugyanis ő bukik rád!
-Honnan veszed?
-Tudom.
-Beszélt róla?
-Ja. Virágnyelven értésemre adta. Tudod, mi elég bizalmas viszonyban vagyunk. Te szűz vagy még?
Ethel erre nem akart válaszolni, s nem szívesen adta volna ki magát még jobban, mégis megkérdezte:
-Mennyire bizalmas a viszonyotok? -Legszívesebben visszaszívta volna.
Emilia szép, barna szemében huncut mosoly bujkált. -Szeretője voltam.
A vallomás nyers őszintesége teljesen ledöbbentette Ethelt. Barátnője olyan lazán nyilatkozott erről a bizalmas dologról, mint amikor valaki azt mondja: babfőzeléket ettem!
Kiejtette kezéből a labdát, az arca pipacspiros lett.
Emilia látva Ethel reakcióját, gonoszkodva folytatta.
-Miért, mi van abban? Ivett is lefeküdt vele, ö egyébként mindegyik fiúval lefeküdt már a bandában. Én eddig csak Andreassal, és Greggel. Sőt, drágám, azt is elárulhatom, hogy volt még egy lány a csapatban, egy mexikói, akivel Andreas nagyon szoros kapcsolatot ápolt, konkrétan együtt laktak, együtt háltak, Alemának hívták. Kábé egy hónappal ezelőtt azonban, mielőtt ti megjelentetek a színen, összevesztek egymással, és Alema visszament Acapulcóba.
Ethel felvette az elgurult labdát, pattogtatni kezdte az ütőjén.
-Jó, azért ennyire részletesen nem érdekel.
Emilia felnevetett.
-Sajnálhatod, mert Andreas kiváló szerető, gyengéd, figyelmes!
-Akkor tartsd meg magadnak!
Ez volt az első éles szóváltás közöttük. Ethel félt volna elveszíteni a nemrég kialakult barátságot, mégis kicsúszott a száján. Emilia azonban nem kapta fel a vizet.
-Megtartanám - mondta- csak sajnos én már nem édeklem Andreast!

A Manaus-i operaház a Plaza de la Libertad-on áll, és egy kész csoda. Építtetői a kaucsukláz kellős közepén nagyzási mániájukban elhatározták, hogy olyan épületet emelnek, ami ikertestvére, és vetélytársa lesz a milánói Scalának. Az összes építőanyagot Európából hozatták hajóval. Carrarából márvány-tömböket, Londonból az acélszerkezet elemeit, Németországból tetőcserepet, Velencéből tükröket, porcelán-szobrokat, vázákat. A belső teret a Comédie Francaise mintájára dekorálták, a falakon lévő freskókat olasz mesterek készítették.
Ethel új barátaival az Opera előtti tér sarkán állt az alkonyat lehulló fényében. A látvány lenyűgöző volt. A kövezet egymás mellé rakott fekete-fehér márványlapjai a sinus-görbe stilizált mintáját rajzolták ki: a tér "hullámzott" - szinte szédült bele az ember.
-Ugye megmondtam! -hajolt oda Andreas Ethelhez diadalmas mosollyal. -Most a saját szemével láthatja, létezik hullámzó kő!
-Menjünk - mondta az orvos - nézzük meg belülről!
Először látták apa és lánya a Teatro de la Ópera-t, lenyűgözte őket.
-Egy pillanat -szólt Ethel, mielőtt tovább indultak volna - hadd gyönyörködjek még egy kicsit!
A homlokzat felett lévő félköríves timpanont a szoborcsoporttal három szintet alkotó oszlopsorok tartották, fölötte zöld kupola, kis toronnyal. Az oszlopok a hosszú erkélyeket osztották meg szintben, jobbra és balra a főépület neogótikát idéző ablakai. A bejárathoz két ívelt, egymástól tíz méter távolságra lévő lépcsősoron lehetett felmenni. Egyszerű, nemes, letisztult volt az architektúra megjelenítése, minden túldíszítettségtől mentes, mégis szívbemarkolóan romantikus és ünnepélyes.

Átvágtak a téren és a jobboldali lépcsősoron felmentek az előcsarnokba. Verdi Rigolettóját játszották aznap, arra volt jegyük. Andreas, Ethel mellett ült az emeleti páholyban, dr Voght a lánya másik oldalán foglalt helyet. A fiú meglepően tájékozott volt a komolyzene világában, szívesen és hozzáértően magyarázta el a szünetekben, mit láttak és hallottak az előző felvonásban. A szereplők olaszul énekeltek, Ethel és az apja az olaszt csak hellyel-közzel értették.
-Rigoletto nem tudta, hogy a saját lánya elrablásában segédkezett! - mondta Andreas a második felvonás után. Az előcsarnokban sétáltak, limonádét ittak és cigarettáztak. - De a drámai végkifejlet majd még csak most jön!
-El ne árulja mi lesz a vége!
-Eszem ágában sincs - tiltakozott Andreas. -Mondja csak - fordult Ethelhez - nincs kedve holnap repülni egyet? Felmegyek egy-két körre a város fölé. Jöjjön velem!
A lánynak gyerekkori vágyálma volt, hogy egyszer repülőre ülhessen. Sokszor nézte a mezőn, amint mély morgással, és csigalassan áthúzott fenn egy nagy utasszállító, vagy postagép. Belső felindulását hűvös-szavak mögé rejtette.
-Nem is tudom. Lehet...
-Jó! -Andreas aggodalmas képe felderült. -Holnap, reggeli után a hallban. Sportosan öltözzön, s ne egyen nagy reggelit!
- Meglátom!

Ethel úgy sírt a darab végén, mint a záporeső. A szárnyaló áriák, a szívbemarkoló zene, és Gilda tragikus halála nagy hatással voltak rá. Egyik oldalról az apja karolt bele, a másik oldalról Andreas, így mentek le a lépcsőn. Taxiba szálltak, a kislány egész úton egy árva szót sem szólt. Az orvos attól félt, hogy visszasüpped korábbi apátiájába. Ám, amikor a lift előtt Andreas elköszönt, Ethel váratlanul megkérdezte: szoknyát vegyek, vagy inkább nadrágot?
A fiú szeme elnyílt, egy pillanatig meg se tudott szólalni.
-Mindegy - mondta végül -az a lényeg, hogy kényelmes, szellős legyen.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2017-04-23 07:57:13

válasz black eagle (2017-04-22 20:46:46) üzenetére
Kedves Sas! Nemsokára meglátjuk! Szeretettel várlak! Üdv: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-04-22 20:46:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Ezek a lányok el fogják rontani Ethelt. :)
Kíváncsi vagyok, mi fog történni a levegőben.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2015-04-13 17:27:25

válasz Susanne (2015-04-13 17:20:48) üzenetére
Szia Zsu! Örülök jöttödnek, mindig hiányzol. Köszönöm, h rendszeresen olvasod, és h tetszik! A következő rész kicsit rázós lesz, 18 éven felülieknek! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5457
Időpont: 2015-04-13 17:20:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Nagyon tetszett ez a rész is, érdekesen alakulnak a dolgok, egy picit lemaradtam az olvasásról,
más el elfoglaltságok miatt, de ki nem hagytam volna:)
Várom a folytatást !
Szeretettel: Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2015-04-10 18:41:44

válasz eferesz (2015-04-09 09:42:51) üzenetére
Szia Eferesz! Nem is csodálom!!! Én is hasonlóképpen vagyok vele! :) Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2382
Időpont: 2015-04-09 09:42:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Ez jobban érdekel, mint a politika!
:)

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Bolond világ (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Ímé az Úr elközelge című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ez van karácsonykor címmel a várólistára

Cipike alkotást töltött fel Szerelemkút címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Félelem-TESZT (részlet) című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Bár tudnám merre jársz című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) A lakás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szakadt szövetkabátban címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Glaube címmel

F János bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Szereplők címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)