HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49455

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-05-09

Életmorzsák I.(1.)

Elmúlt a nyár, vége lett a szabadságnak, s igen keserves volt ismét beleszürkülnie az unalmas és nemszeretem robotba. Bent a házban már az ősz hidege ijesztgetett, ám kint még tombolt az indián nyár, s a napsütés csábította ki a szabadba.
Kiült a tavasziasan zöld - pár napja bőséges eső öntözte - fű közé ledobott jókora farönkre. Arcát a nap felé tartotta, felkínálta, fürdette májfoltos bőrét a cirógató napsugarakban. Szemét lecsukta, gyönyörködött a rózsaszínekben, sárgákban, ujjai közt szétrongyolódott ponyvaregényt szorongatott. Hirtelen viszketni kezdett a bőre. A mellei között. Odakapott. Kihúzta a póló nyakát és bekukkantott. Önkéntelenül húzódott vigyorra a szája, pedig kedve nem volt nevetni, mert olyan mókásnak tűnt a picurka állat, amely mérföldes sétája közben éppen a megfonnyadt keblei közé tévedt. Ott lelte halálát.
Már idejét sem tudta, azt a helyet a sajátján kívül mikor érintette emberi kéz. Ha a kora őszi langymeleg nem vigasztalja, élni sem lett volna kedve. Most ismét tudott örülni, visszakapta a hitét, ha kicsiny időre is, és reménykedve igyekezett szebbnek látni a jövőt. Sejtette, hogy mindez csak múló pillanat, pár óra múlva leszáll a szürkület, hideg lesz és sötét, a benti fény halvány körei az ő lelkéhez alig fognak elérni.
Picit sóhajtott, majd olvasni kezdett. Abba a történetbe menekült, amelyet egy középszerű, de talán éppen ilyen boldogtalan háziasszony írt magányos éjszakáin. A fekete betűkből feléje áramló édeskés dallamok, mint polip ragacsos karjai körbefonták, behálózták, összekötözték, elzárták a külvilág könyörtelen ridegsége elől. Ő lett a hősnő, eggyé vált szenvedéseivel, reményeivel, de végül együtt leltek az ezerszeresen megérdemelt, várva-várt boldogságra. Röpke pillanatig hitte, hogy neki is jár a felhők fölött repkedő, rózsaszín ködbe burkolózó idill. Őrá is ez vár, ha vár rá türelmesen. Hinnie kell benne. A csalóka remények a régmúltba foszlottak, a mai nap már a bizonyosság, a valóra válás napja. Nem az kelt ki a tojásból, amit várt.
A lenyugvó nap utolsót lobbant. Kilökte magából az elmét és idegeket zsibbasztó, rezegtető hullámokat, amelyek elérték és elernyesztették a farönkön kuporgó, zsírosan lógó hajú, megereszkedett bőrű középkorú asszonyt.
Kinyújtóztatta elzsibbadt lábát. Visszerei fájdalmasan lüktettek, bőre alatt a hangyaboly teljes hadserege masírozott., Mélyet, fájdalmasat sóhajtva nehézkesen felállt, a postaládához vonszolta magát. Valami fehérlett benne.
Levél. Nem hivatalos. Minden kétséget kizáróan egy neki címzett magánlevél. Szemöldöke a homlokára szaladt, szemei óriásira tágultak. Neki? Csak prospektusokat szoktak kapni csábító ajánlatokkal, hogy nyer, ha ezt és azt rendel.. Forgatta a papírt. Férfi küldte! Ebből baj lehet. Régen látott, már-már elfeledett, hajdanán semmibe vett, de most óriási jelentőségűvé növekedett hímnemű lény. Kapkodva tépte fel a borítékot, reszketett a keze. Olvasta mohón.
Leejtette a kezét, vakon bámult a semmibe. Ujjai elfehéredve szorították a lapot, szemei előtt eleven képsorok peregtek. Folyót látott, fákat, lábakon álló házakat, ismerős embereket. Emlékeit. Örömeit és szégyeneit. Jelentéktelen apróságokat, amelyekre már rajta kívül senki sem emlékezett. De ő igen. Akkor az élete volt. A legteljesebb saját élete. Ennek az életnek szentelte magát feltétel nélkül, nem fontolgatott, nem sajnált sem időt, sem fáradságot, de amelybe hirtelen beleunt. Most valaki előrángatja az elmúlt napokat a bepókhálósodott, lezárt szobából.
Reménysugár villant. Elképzelhetetlen jövendő esemény izgató előérzete csapta meg.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Mint ki halász, gyöngyöt lelő címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Emlékvers Finta Katához című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/11) című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Egy nehéz nap után című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Párhuzamosok címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Dal a nagyihoz - Nagyi játssz velem! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)